Kiszáradó halastavak, pusztuló halak – nagy a baj a hazai haltermelők háza táján, akiket nem csak az energiakrízis és az infláció küldött padlóra az idei évben, hanem a szélsőséges időjárás is. Szerencsére a karácsonyi halászlé még sincs veszélyben, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a termelők először a hazai igényeket szolgálják ki, csak utána jön az export.
2022. december 18. 07:28
p
2
5
21
Mentés
Jól fogy a hal karácsony tájékán, hiszen a halászlé nem maradhat le az ünnepi asztalról, de a családok zöme a rántott pontyszeletet sem hagyja ki az ünnepek ünnepén. Nem csoda, hogy december 24. közeledtével megszaporodnak a rögtönzött halpiacok, a nagyáruházakban is előkelő helyre kerülnek az élő vagy szeletelt halat kínáló pultok.
„Évszázados hagyomány a keresztény hithez köthető motívum is, Jézus első igazi nagy tette a csodálatos halfogás volt a Genezáreti tavon, de említhetjük a kenyér és hal megszaporítását is” – mutat rá Lévai Ferenc. A Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője hozzáteszi, hogy Európa-szerte a legtöbb országban hal kerül az asztalra karácsonykor. Persze országonként eltérő receptek alapján elkészítve: a lengyelek például töltött pontyot fogyasztanak, a németek a kékre főttre esküsznek.
„Az ünnepek előtt a pénztárcák is könnyebben megnyílnak, és a ponty mellett a drágább halfajták, a harcsa, a süllő, a csíkos sügér is keresett. Sajnos a magyar nem nagy halfogyasztó nép, idehaza sokan csak karácsonykor esznek halat. Nem véletlen, hogy a hazai haltermelők a karácsonyi időszakban értékesítik a teljes éves étkezési halmennyiség mintegy 40 százalékát, nagyobb haltermelők akár éves forgalmuk 60-70 százalékát is” – mutat rá a szóvivő.
Víz nélkül hal sincs
Az, hogy karácsony előtt nem alakult ki halhiány, kisebb csoda, ugyanis az idei év a halgazdaságok számára is kritikus volt.
„A takarmányok 80 százalékkal megdrágultak, számos tógazdaságnak jelent gondot a megvásárlásuk, ráadásul minket is érint az energia- és benzinköltségek áremelkedése” – mondja a Makronómnak Barta Ádám, az Aranyponty Zrt. termelési igazgatója. Ehhez jött hozzá nyáron a forró, csapadékmentes és aszályos időjárás, amely elsősorban a dunántúli – a Baranya, Tolna, Fejér és Somogy megyei – tógazdaságokat sodorta veszélybe, ahol a tavak üzemi vízszintjének több mint fele hiányzott. Őszre nagyjából 60 százaléka lett a szokásos termésnek. A vízhiányt illetően elég csak a Velencei-tó kálváriájára gondolni. Ráadásul az extrém hőség miatt sok helyen
oxigénhiány is fellépett a tavakban, részleges vagy teljes halpusztulásokat okozva.
„A dunántúli tavak 30-35 százalékában semennyi víz nem maradt vagy csak olyan kevés, amivel semmire nem mentek a termelők. A hal egy órát sem bír ki víz nélkül” – húzza alá a termelési igazgató hozzátéve, hogy ahol kiszáradtak a tavak, onnan a halfogyasztó állatállomány – a vidra, a sirály, a gém – is továbbállt táplálékot keresve, komoly károkat okozva a többi halgazdaság állományában is. Mindezek hatására az idei haltermelés várhatóan 30-35 százalékkal esik vissza.
Barta Ádám szerint ugyanakkor jó hír, hogy bár kisebb a termelés, mint a korábbi években, mennyiségben és minőségben egyaránt kiváló lesz az idei karácsonyi felhozatal. Előbbi annak is köszönhető, hogy a termelők megállapodtak abban, hogy csak akkor adnak halat exportra, ha a magyarországi fogyasztók igényeit már kielégítették. Így a katasztrofális év dacára sem lesznek ellátási problémák a hazai piacokon: nagyjából 5 ezer tonnányi hal kerül majd az őszi-tavaszi időszakban a magyar fogyasztókhoz. Emellett legfeljebb minimális exportra futja majd a termelők készleteiből, pedig az Európát sújtó aszály miatt Németországtól Romániáig számos helyen lett hiánycikk az édesvízi hal.
Mindez természetesen befolyásolja a halak árát is. Ahogy közeledik a karácsony, ez egyre fentebb kúszik.
Van, ahol a pontyszelet kilós ára már most is eléri a 4000 forintot, az afrikai harcsa filézve pedig már át is lépi ezt az összeget.
A pontyszelet kilós átlagára így 40 százalékkal haladja meg a tavaly ilyenkor mért átlagárakat. Az élő pontynak pedig nagyjából 2000 forint körül mozog az ára, persze azt pucolni kell, ami nem kis bajlódással jár. Szerencsére ma már szinte mindenhol lehet konyhakész halat is kapni.
Nagy a nyüzsgés a halpiacon, bárcsak egész évben így lenne
Kora délután érkezünk a Fény Utcai Piacra, egy kis halmustrára. Ilyenkor nincs nagy tömeg, de a halaspult előtt kígyózik a sor, biztos jeleként annak, hogy a karácsonyi felkészülés elkezdődött. A választékra szavunk nem lehet, hazai és import halak egyaránt bőven akadnak a csillogó pikkelyű egész pontyoktól a konyhakész harcsaszeleteken át a füstölt pisztrángokig. Nem olcsó mulatság: az előttünk vásárló hölgy teli szatyorral távozik, cserébe öt számjegyű a végösszeg, és nem 1-essel kezdődik. Megkérdezzük az eladókat, hogy mindig ilyen jól megy-e az üzlet, válaszukból kiderül: délután még nagyobb a forgalom, estére alig marad a készletből, ilyenkor már a drágább halak is gyorsabban pörögnek. Élőhalas tartállyal nem is próbálkoznak, sokkal kelendőbbek ugyanis az előkészített termékek.
Ám hiába nagy a forgalom a halaspultok előtt karácsonykor, tény, hogy nagyon kevés halat fogyasztunk.
„Egy átlagos magyar 6-6,5 kiló halat eszik meg egy évben, ebből nagyjából hármat karácsonykor” – mondja Lévai Ferenc hozzátéve, hogy ez meglehetősen kevés, a japánok esetében fejenként 90 kilóról beszélhetünk évente, és a mediterrán országok is élen járnak a halfogyasztásban. Éppen ezért is lehet olyan magas náluk az átlagéletkor. A hal húsa ugyanis magas fehérjetartalmú és vitaminokban gazdag, tartalmaz foszfort, jódot, fluort, szelént, vasat, káliumot és kalciumot, A-, D-, B2-, B6-, és B12-vitamint, továbbá a hal jelentős forrása az omega-3 zsírsavaknak, amelyekről bebizonyosodott, hogy csökkentik a szívroham kockázatát.
„Ezért van az, hogy míg Magyarországon a 60-70 éves korosztály nem örvend túl jó egészségi állapotnak, Portugáliában az öregurak még vidáman fröccsöznek és udvarolnak a szépasszonyoknak” – mutat rá a szövetség szóvivője. A MA-HAL éppen ezért igyekszik különböző kampányokkal erősíteni a magyar halfogyasztást. Ilyen volt többek között a rendszeres, legalább heti egy alkalommal történő halfogyasztásra ösztönző HalPéntek. Ezeknek is köszönhető, hogy ha lassan is, de növekszik a magyarok által elfogyasztott halmennyiség, igaz, egyelőre még az uniós átlagot sem érjük el, ami 24 kilogramm fejenként.
(Fotó: MTI)
Már érzik a drágulás hatását
Megkérdeztük a Spart, hogy a tavalyi évhez viszonyítva mennyivel drágultak meg a halak üzleteikben? A kiskereskedelmi üzletlánc válaszából kiderül: az árváltozás mértéke kétszámjegyű, 30 és 50 százalék közötti. A drágulásnak máris van mérhető hatása, hiszen az előző év hasonló időszakához képest 10 százalékos keresletcsökkenést tapasztalnak. A Spar illetékese azt is elárulta, hogy idén, karácsony előtt a legnépszerűbb halfajták a lazac, a ponty, az afrikai harcsa és a szürkeharcsa.
A német Katasztrófavédelmi Hivatal (BBK) alelnöke, René Funk szerint minden német háztartásnak fel kell készülnie az elhúzódó áramkimaradásokra és más vészhelyzetekre.
Fekete Zoltán kijelentette, első a közlekedési, a vasúti funkció megtartása, ennek rovására fejleszteni nem lehet, de a helyi közösségek ellenében sem.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 21 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Kivűlálló
2023. január 23. 07:12
"a japánok esetében fejenként 90 kilóról beszélhetünk évente, és a mediterrán országok is élen járnak a halfogyasztásban." Ja..! Csak azt felejtik el hozzátenni, hogy nem tenyésztett halat esznek aminek sokszor zsírosabb a húsa mint egy disznónak...! Én azóta nem eszem magyar pontyot semmilyen formában, mióta vastagabb a zsír réteg rajta, mint egy hízón! Inkább veszek szabadvízi, vagy tengeri halat, még ha drágább is, mint a magyar! Hollandiában a piacon, 1 kiló lazacfilé 12 euró és alig van zsír benne. Egyébként én is megeszem éves szinten, ilyen-olyan formában legalább 70+ kiló halat!
Egy középkori utazó leírta hogy a Tiszában két rész hal volt,meg egy rész víz.
Azon élt ingyen és egészségesen a fél ország.
Aztán jöttek a mérnökök és lecsapolták.
Kár érte.De látnunk kell,hogy ilyen az emberi cselekvés metafizikája.legtöbbször valami jobbat szeretne,aztán rosszabb lesz az eredmény mintha nem tett volna semmit.
Hát így.
A Magyar halászatnak ellensége a rendkívül bürokratikus Vízügyi Hatóság a Duna -Ipoly nemzeti park. Néhány éve még 25-ft fizettem a tóba nyomott vízért,ma szinte ingyen van , de nincs elegendő. Egyszóval az ág is húzza az ágazatot.