Másik párhuzam, hogy a négy ország egyre inkább összehangolja a belbiztonsági lépéseit is. Ilyen volt például a Huawei-jel szembeni fellépés: habár mindegyik ország kitiltotta a Huawei-t a hazai távközlési hálózatából, de a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ennek megvalósítása egyenetlen volt.
Ezen kívül a brit biztonságért felelős államminiszter Tom Tugendhat legutóbb bejelentette, hogy bezárják az összes megmaradt Konfuciusz Intézetet. Mind a négy nemzet törekszik ennek a Kína által finanszírozott szervezet jelenlétének és befolyásának csökkentésére, amely egyébként szerte a világon nyomást gyakorolt az egyetemekre.
A fő kérdés Japán bevonásának módja
Ahhoz, hogy ténylegesen beszélhessünk JAUKUS-ról, azt kell a következő lépésben mérlegelni, hogy hogyan lehet fokozatosan formalizálni Japán részvételét. Ideális gesztus lehetne például Japán felé az, hogy felkérnek japán tisztviselőket a 17 AUKUS munkacsoport valamelyikének megfigyelésére a közös érdeklődésre számot tartó területeken (kvantum-számítástechnika, hiperszonikus fejlesztés), hiszen a japánok világhírűek arról, hogy milyen gyorsan képesek elsajátítani dolgokat.
Az ezt követő lépés lehetne az, hogy az immár JAUKUS módosult státuszát feltárják Japán előtt. De ilyen lépés lehetne az is, hogy felkérik Japánt a közös irányítócsoportok ülésein való rendszeres részvételre, amelyek lényegében meghatározzák az AUKUS két fő témájára – a tengeralattjárókra és a fejlett képességekre – vonatkozó politikát, miközben a hosszabb távú tagságról tárgyalnak.
Összességében Japán, Nagy-Britannia, Ausztrália és az Egyesült Államok
fokozatos közeledése természetes folyamatnak tekinthető, amelynek középpontjában az indo-csendes-óceáni térség áll.
Ennek a négy ország politikáinak, céljainak összehangolása és összekapcsolása olyan előnyökkel jár, amely képes elősegíteni az indo-csendes-óceáni térség stabilitását és annak megőrzését. Ezt a stabilitást nagyban segítené, ha az AUKUS képes lenne JAUKUS-á alakulni.
Borítókép: MTI/EPA/Pool/Kato Isszei