Valószínűleg nem néznek rá a nagyvállalatok eredményjelentéseire az amerikai jegybank (a Fed) elnöke – Jerome H. Powell – és kollégái; annak ellenére, hogy az óriáscégek egyértelműen hozzájárulnak az infláció dinamikus növekedéséhez – írja a New York Times frissebb elemzésében.
A neves amerikai lap szerint, ha a Fed továbbra is kamatemelésekkel próbálja megfékezni a tartós árszínvonal növekedést, az pénzügyi zűrzavart és akár magasabb munkanélküliséget is okozhat.
Az amerikai jegybank – a Federal Reserve – generációk óta a legagresszívebb kampányát hajtja végre kamatemelésekkel az áremelkedések kordában tartására – egyelőre sikertelenül, hiszen az árak továbbra is emelkednek, számolt be a Makronóm Robert Reich, a Clinton adminisztráció munkaügyi miniszterének véleményéről az erős infláció kapcsán.
A közgazdász hangsúlyozza, hogy e feltételezés szerint az alapvető gazdasági probléma a szűkös munkaerőpiac – a vállalatok a munkaerő-vadászat keretében nagyobb béreket kínálnak, hogy újabb tehetségeket vonzanak be – ami a bérek emelkedését okozza, ezáltal pedig az árak emelkedését is.
A Fed pedig úgy véli: kamatemelésekkel lassíthatja le a bérnövekedés által okozott inflációt. (A gyorsan erősödő dollár és az olcsó helyi energia (például palagáz mezők) miatt az USA nem küzd az EU-hoz hasonló inflációs nyomással.)
hiszen a bérek növekedése eddig nem tartotta a lépést az inflációval, ráadásul a legtöbb dolgozó fizetése csökken a valós vásárlóerőt tekintve.
A közgazdász szerint ahelyett, hogy a bérnövekedés inflációt okozna, valójában inkább csökkenti az inflációs nyomást.
Ahogyan azt írtuk, Reich, aki még Obama gazdasági tanácsadó stábjában is helyet kapott, kiemeli, hogy a napjainkban tapasztalt infláció egy globális jelenség, ami nagyrészt a folyamatos globális ellátási sokkoknak köszönhető, mint az orosz-ukrán konfliktus és a kínai Covid-zárlatok, amelyek hozzájárultak az energia-, élelmiszer- és csúcstechnológiai alkatrészek globális hiányához.
Az amerikai inflációt azonban a vállalati kapzsiság húzza fel, ugyanis a vállalatok növekvő költségeiket használják ürügyül, hogy ezek fölé emeljék termékeik árait, ami nagyobb profithoz vezet – ez az oka annak is, hogy a vállalati nyereségek közel fél évszázada nem látott szintet értek el, véli a Berkeley-i Kaliforniai Egyetem professzora.
Reich rámutat, hogy a 80-as évek óta az Egyesült Államokban az iparágak kétharmada koncentráltabbá vált, ennek eredményeképpen pedig
hiszen versenyhelyzettel szinte alig kell számolniuk.
A jelenlegi inflációs nyomás pedig
– írja a közgazdász. Reich szerint a Biden-adminisztráció pedig azért nem foglalkozik a nagyvállalatok tevékenységeivel az infláció kapcsán, mivel a demokraták vállalati finanszírozói világossá tették, nem akarják, hogy a Fehér Ház vagy a demokrata jelöltek őket hibáztassák a tartós árszínvonal növekedéséért, tudósított nemrég a Makronóm.
Bár Reich gondolataival sokan nem értenek egyet, a New York Times arról számol be, hogy már maguk a vállalatok hívják fel a figyelmét az amerikai jegybanknak – a Fed-nek – hogy a kamatemelések valóban hatástalanok lehetnek az infláció ellen.
Az amerikai lap szerint az elmúlt hetekben számos iparági vezető nyilatkozott arról, hogy tartós keresletre számítanak a jövőben – sőt, sok esetben
Nézzünk is pár óriást konkrétabban: a McDonald’s arra számít, hogy idén 10 százalékkal növelheti árait az Egyesült Államokbeli éttermeiben, eközben a PepsiCo megemelte az évre vonatkozó értékesítési és profit-előrejelzéseit, a Colgate-Palmolive pedig a harmadik negyedévben 9 százalékkal tette magasabbra az árakat Észak-Amerikában az egy évvel korábbi azonos időszakhoz képest. Hasonlóképpen a Chipotle is 13 százalékkal emelte az árakat a harmadik negyedévben (az egy évvel korábbihoz képest), és arra számít, hogy a negyedik negyedévben ismét (éves szinten) 15 százalékkal növelheti majd – áll a New York Times jelentésében.
Hugh F. Johnston, a PepsiCo pénzügyi igazgatója elárulta az amerikai lapnak, hogy a világhírű cég célja egyértelműen az, hogy nagyobb piaci részesedést szerezzen és növelje profitját, ami a közgazdász szerint egy tökéletesen megvalósítható elképzelés.
A Colgate-Palmolive vezérigazgatója – Noel R. Wallace – is arról tájékoztatta a New York Times-t, hogy az egészségügyi és ápolási termékeket gyártó óriás nagyon fontosnak érezte, hogy megelőzze az inflációs környezetet, ezért emelte árait, ahogyan csak lehetett.
Hasonló szellemben nyilatkozott a helyzetről Christopher J. Nassetta, a Hilton Worldwide vendéglátóipari gigász vezérigazgatója, aki kiemelte, hogy nem látható előre a kereslet csökkenése a piacon – ráadásul megjegyezte, hogy a növekvő kereslet és a történelmileg alacsony iparági kínálatnövekedés kombinációja továbbra is növekvő árdinamikát jósol, jelenti a híres amerikai lap.
A New York Times szerzői arra figyelmeztetnek, hogy
– ez pedig arra késztetheti az amerikai jegybankot (Fed), hogy folytassa agresszív kamatemeléseit, ami pénzügyi zűrzavarhoz, magasabb munkanélküliséghez és további kiábrándító gazdasági hatásokat válthat ki.
(Fotó: 123RF)
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
Lőrincz Viktória vagyonnyilatkozatából csak sejteni lehet a vagyoni helyzetét.
De tényleg. Sem igatlan, sem gépjármű, sem pénz, sem megtakarítás. Még ingósága sincs.
