Az Európai Parlament még 2019-ben klímavészhelyzetet hirdetett, és határozatban írta elő a szén-dioxid-kibocsátás 55 százalékkal való csökkentését 2030-ig, és a klímasemlegesség, a nettó szén-dioxid-kibocsátás zéróra csökkentését 2050-ig.
Lóránt Károly írása a Makronómon.
Ez a követelés az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (International Panel for Climate Change – IPCC) jelentéseire épül, amelyek szerint, amennyiben nem sikerül a Föld hőmérséklet-emelkedését 1,5 fok alatt tartani, akkor olyan visszafordíthatatlan változások indulnak el a Föld klímájában, amelyek igen súlyosan érintik majd az emberiséget.
A hőmérséklet-növekedés miatt Grönland jege és a sarki jégsapkák megolvadnak, a tengerszint jelentősen emelkedik, és nagy kiterjedésű part menti területeket önt el víz. Megnő a gyakorisága az olyan szélsőséges időjárási jelenségeknek, mint például a viharok, aszályok, a tartósan meleg napok, a hőhullámok. A termésátlagok csökkennek, és általában az emberiség életfeltételei jelentősen romlanak.
A 2015-ös párizsi klímaváltozási világkonferencián 195 ország kötelezte el magát, hogy erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy megakadályozza a Föld hőmérsékletének 1,5 celsius foknál nagyobb felmelegedését a 19. századot jellemző értékhez képest.
Az IPCC jelentések elméleti alapja Svante Arrhenius Nobel-díjas svéd tudósnak egy 1886-ban megjelent tanulmánya, amelyben – felfedezve a szén-dioxid üvegházhatását – azt számolta ki, hogy ha a szén-dioxid akkori koncentrációja (280 ppm) megduplázódik, akkor a Föld átlaghőmérséklete 5-6 celsius fokkal fog növekedni. Ez az elmélet rövid ideig tartotta magát, de 1900-ban két olyan tanulmány is megjelent, amely ezt a nézetet cáfolta.
Angström és Max Planck kimutatták, hogy a CO 2 -molekula csak meghatározott frekvenciákon képes energiát felvenni. Angström felfedezte, hogy a szén-dioxid és a vízgőz abszorpciós (energiaelnyelési) sávjai jelentősen átfedik egymást, így a szén-dioxid szerepe valójában nem jelentős. Ezzel a kérdés 70 évre lekerült a napirendről, és újból akkor került elő, amikor Charles Keeling amerikai kémikus felfedezte, hogy a Föld atmoszférájában a szén-dioxid fokozatosan nő. Ettől kezdve a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdések – politikai érdekektől is motiváltan – egyre inkább a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére korlátozódtak.
Számos tudós vallja az IPCC nézeteit, és sürgeti a szén-dioxid-kibocsátás minél gyorsabb csökkentését, ugyanakkor számosan vannak azok is, akik – hasonlóan Angströmhöz – nem osztják ezt a véleményt. Közéjük tartozik az az 55 országból származó 1400 tudós, akik Klímaintelligencia-csoport néven szerveződtek (CLINTEL), és nemrég egy nyilatkozatot adtak ki, amelyben megkérdőjelezik az IPCC állításait.
Többek között arra hivatkoznak, hogy geológiai bizonyítékok szerint a Föld éghajlata a bolygó létezése óta változik, hideg és meleg periódusok váltják egymást.
A világ lényegesen kevésbé melegedett, mint ahogy azt az IPCC a modellek egyébként előre jelezték. A valós és a modellezett világ közötti szakadék azt mutatja, hogy még messze vagyunk az éghajlatváltozás megértésétől.
A CLINTEL ezen véleményét más tudósok is osztják. Például John Raymond Christy klímatudós az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusa előtt történt meghallgatása alkalmával fejtette ki azt a véleményét, hogy az IPCC modellek jelentősen túlbecsülik a Föld hőmérsékletének emelkedését, elsősorban azért, mert nem veszik megfelelően figyelembe a víz atmoszférában játszott szerepét. Meghallgatásán az alábbi ábrán mutatta be az IPCC modellek és a valóság eltérését.
Az IPPC modellek gyakorlatilag egyenes arányosságot tételeznek fel a légkör szén-dioxid tartalma és a Föld felmelegedése között, amint ezt az alábbi az IPCC 2014-es jelentésében is látható. Ez lényegében megfelel Arrhenius számításainak, bár Arrheniusnál sincs egyenes arányosság a szén-dioxid légköri koncentrációjának növekedése és a felmelegedés között, hanem, mint ahogy azt a 3. ábra mutatja, a légköri szén-dioxid növekedésével a hőmérsékletnövekedés mértéke csökken.
Arrhenius ábrája szerint, ha a légkör akkori 280 ppm szén-dioxid tartalma másfélszeresére nő, mint ahogy az már megtörtént, mert jelenleg az érték 410 ppm, akkor a hőmérséklet 4 C°-kal fog növekedni. Ezzel szemben a mért tényadat 1,1 C°, mint ahogy azt a Clintel diagramja mutatja.
Érdekességképp érdemes megemlíteni, hogy Arrhenius egyáltalán nem félt a felmelegedéstől, sőt azt kedvezőnek tartotta, akárcsak a CLINTEL tudósai, akik azt mondják, hogy a szén-dioxid nem szennyező anyag, hanem a földi élet nélkülözhetetlen része, hiszen valamennyi szerves anyag a légkör szén-dioxidjából jön létre. A légkör nagyobb szén-dioxid tartalma kedvező a természet számára, zöldebbé teszi bolygónkat, mert elősegíti a növények fejlődését, növeli a terméshozamokat, amiről az IPCC jelentésekben nem esik szó.
Azt, hogy ebben a vitában kinek van igaza, végül a Föld anyácska (terra mater) fogja eldönteni. Érdemes lehet azonban odafigyelni azokra is, akik megkérdőjelezik a ma általánosan elfogadott nézeteket, mert a történelem során már előfordult, hogy a kőbe vésettnek hitt nézetek idővel tévesnek bizonyultak.
(Fotó: 123RF)
„Nem elég a jó kormányzás, nem elég a fejlesztés"– hangsúlyozta a Mandiner teltházas Klubestjén, a Groupama Arénában Kubatov Gábor. A Fidesz pártigazgatója Lentulai Krisztián kérdéseire válaszolva, többek közt arról is beszélt, hogy a Fidesznek újfajta kampányban kell helytállnia.
A Mandiner kárpátaljai kényszersorozásokról szóló dokumentumfilmjének második részével rajta szeretnénk segíteni.
Minden várakozást felülmúló érdeklődés övezte az első Mandiner Díjátadó Gálát.
Újabb teltházas Mandiner Klubest, bátor kérdésekkel és őszinte válaszokkal.
Ettől függetlenül mégis tett egy próbát Takács Péter.
„Hogy miként került ez a lista hozzájuk, azt mindenkinek a fantáziájára bízom” – fogalmazott a Tisza Párttal szimpatizáló Ruff Bálint.
Televíziós üzenetben szól a nyilvánossághoz III. Károly király.
