Durván mellétrafáltunk a szankciókkal!

A nyugati államok Oroszország elleni szankciós politikájának fő célja a „nagy" medve gazdasági erejének megtörése, Vlagyimir Putyin birodalmának térdre kényszerítése volt. A mögöttes logika szerint

mely negatív folyamatok egy idő után a jelenlegi hatalom leváltását, vagy a háborús retorika puhulását eredményezik majd. 

Tették ezt a fejlett európai és amerikai államok annak ellenére, hogy jól tudták, a szankciók nekik is fájni fognak. Az orosz piac, a keleti üzleti lehetőségek elvesztése sem volt örömteli. Az öreg kontinens esetében azonban ennél nagyobb áldozatot is kellett hozni. Ez pedig

Az európaiak várakozásai sajnos helyesnek bizonyultak a saját fájdalmuk tekintetében. A szankciók, elsősorban a szénhidrogénekkel kapcsolatos korlátozások meghozatala, illetve lebegtetése – mint ismert – az egekbe emelte az energiahordozók árát a kontinensen. A megnövekedett rezsiköltségek miatt vállalatok és családok tömegei kerültek nehéz helyzetbe. (Mondhatjuk tehát, hogy kissé visszafelé sültek el az eredeti elképzelések – a szerk.)

Az eredeti számítások ugyanis

Ahogyan azt az 1. ábra is mutatja, a háború kitörése óta hiába csökkent jelentős mértékben az angolszász országok Oroszországból származó importja, a török, kínai és indiai vásárlások növekedése ezt több mint kompenzálta. 

Ezzel szemben ma India egy szinten van Törökországgal, és kereskedelem terén egyedül Kína maradt jelentősebb partnere az oroszoknak, azonban itt is jelentősen csökkent a délázsiai állam lemaradása, a két ország forgalma közötti szorzó már alig több, mint kettő. 

Szintén érdekes képet kapunk akkor, ha az orosz export éves változását nézzük. Ahogyan azt a 2. ábra mutatja, a legdrasztikusabb mértékben valóban a két angolszász ország fogta vissza kereskedelmi kapcsolatait. A szankciós lépésekkel, fogadkozásokkal és az erre alapuló várakozásokkal szemben azonban több európai állam magasabb értékben importált orosz termékeket és szolgáltatásokat idén júliusban, mint egy évvel korábban. 

A külkereskedelmi forgalom értéke növekedett Németország, Spanyolország és Hollandia esetében is. Emellett az is szembetűnő, hogy Törökország, Kína és India több mint betöltötte azt az űrt, melyet a kapcsolatok volumenét megvágó országok hagytak maguk után. 

A 3. ábra mindennél beszédesebben mutatja meg a lényeget. A szankciókat legkomolyabban vevő két ország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság összességében nem egészen 4 milliárd dollárral (mintegy 1560 milliárd forinttal) utalt kevesebbet az oroszoknak idén júliusban az utolsó békés hónaphoz képest. Ezzel szemben ugyanezen időszak alatt Kína és India együtt több mint 6,5 milliárd dollárral (több mint 2500 milliárd forinttal) bővítette az orosz import értékét. 

Az orosz gazdaság exportbevételeinek nagysága tehát abszolút nem csökkent, dacára a komoly és szigorú szankcióknak. Semmi más nem történt, mint hogy az olcsó oroszországi nyersanyagok immár nem nyugaton, hanem keleten találnak gazdára. Ott csökkentik a termelési költségeket, így ott teszik hatékonyabbá a vállalkozások működését. 

Kudarcos szankciós politika

Összefoglalva: az EU és szövetségeseinek szankciós politikája az orosz export volumene tekintetében egyértelmű kudarcot vallott. A nagy medve nemzetközi bevételeinek szintje nem esett, sőt emelkedett, ellenére a korlátozásoknak. 

A nyugati államok lépéseinek egyetlen hatása volt, átalakult az orosz export földrajzi célpontok szerinti megoszlása. Az olcsó energiahordozók és nyersanyagok immár nem nyugat, hanem kelet felé mennek. 

A fentieknek egyértelműen negatív hatása lesz az európai és amerikai vállalatok versenyképességére. Ezzel párhuzamosan Kína és India kifejezetten hálás lehet a nyugatnak, hiszen annak szankciós politikája olcsó nyersanyagokkal és energiával látja el ezt a két államot. 

Borítókép: MTI/EPA/Szputnyik/Alekszej Druzsinyin