A háború februári kirobbanását követően is már megindult az orosz migráció, de miután Putyin bejelentette a részleges mozgósítást, a helyzet tovább fokozódott.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Több mint két évtizede állandósult trend tört meg miután Vlagyimir Putyin pár hete bejelentette az ukrán harcok miatti, részleges katonai mozgósítást. Mindeddig a közép-ázsiai térségből munkaerő áramlott Oroszországba, amely most megfordult, és – jobbára a katonai behívó elől menekülve – oroszok százezrei indultak el Közép-Ázsia irányába.
Putyin bejelentése a második világháború óta az első komolyabb mozgósítást jelenti, ami a sorköteles orosz állampolgárokban – érthető okokból – nagy félelmet váltott ki, ezért döntöttek hazájuk elhagyása mellett. A menekülő oroszoknak a földrajzi elhelyezkedés okán az egykori közép-ázsiai szovjet köztársaságok jelentették – és jelentik mind a mai napig – a legközelebbi biztonságos menedéket a besorozás elől. Mivel rövid időn belül a repülőjegyek ára az egekbe szökött többen Oroszország déli határához siettek, hogy belső útlevelükkel vízummentesen léphessenek be Kazahsztánba vagy akár tovább Kirgizisztánba. Ez a menekülési útvonal a becslések szerint a menekülő oroszok nagyjából 70 százalékának jelentett érdemi segítséget főleg azoknak, akik nem rendelkeztek a nemzetköz utazáshoz szükséges útlevéllel.
Kazahsztánban napvilágot láttak olya becslések, amelyek
a háború kezdete óta 100 és 200 ezer közé teszik a Kazahsztánba érkező oroszok számát,
akik közül sokan délebbre, a szomszédos Kirgizisztánba utaztak tovább. Az Eurázsiai Gazdasági Unió ebben a vonatkozásban hasznosnak bizonyult, hiszen az oroszok, mint tagállami állampolgárok mind Kazahsztánban, mind pedig Kirgizisztánban jogosultak dolgozni és letelepedni is azzal a feltétellel, hogy előre bejelentik érkezésüket a helyi migrációs hatóságoknál.
A megfelelő adminisztráció elvégzését követően kaphatnak majd az orosz hatóságok tisztább képet arról, hogy mégis mekkora az elvándorlás mértéke, de annyi bizonyos, hogy Közép-Ázsiának egy nem várt orosz migrációs nyomással kell megküzdenie.
A posztszovjet Közép-Ázsiát régóta ütközőzónaként kezelik, amely óriási mennyiségű katonai segélyt, felszerelést és kiképzést kapott a nemzetközi közösségtől, hogy képesek legyenek megfékezni az Afganisztánból érkező menekülteket. Ugyanakkor senki nem számított az egykori “gyarmati és birodalmi központból” érkező, példátlan migrációra.
Az orosz migráció megindulása minimálisan már érezhető volt a háború februári kitörését követően, amikor a politikai disszidenseket leszámítva az elvándorlók döntő többsége rendelkezett azzal a társadalmi tőkével, pénzügyi forrással, hogy családjaikat, vállalkozásaikat rövid időn belül más országba helyezhessék át (Törökország, Örményország, Grúzia, Közép-Ázsia).
A mozgósítást megelőző fél évben Kirgizisztán 30 ezer orosz állampolgárt fogadott be. Voltak olyan orosz állampolgárok, akik kirgizisztáni letelepedést szereztek azzal a nem titkolt céllal, hogy bankszámlát tudjanak nyitni a nyugati szankciók kikerülésére, de voltak olyan orosz állampolgárok is, akik állandó jelleggel üzletet alapítottak az országban.
Erre alapozva elindítottak egy speciális Digital Nomad programot, amely lényegében
Ugyanakkor Putyin szeptember 21-ei részleges mozgósításra vonatkozó bejelentése után már nem ugyanaz a réteg indult meg Oroszországból, hanem sokkal inkább a bizonytalan pénzügyi helyzetben lévők.
Közép-Ázsia államai abban egységesek, hogy a részleges mozgósítás bejelentése óta nyitvatartják a határaikat a menekülő oroszok előtt, sőt Kazahsztán belügyminisztere konkrétan kijelentette, hogy
Az orosz határmenti kazah városokban az önkéntesek ételt-italt osztanak a rászoruló oroszoknak, amivel együtt több közösségi teret alakítottak ki számukra mozikból, mecsetekből, tornatermekből, amelyek ideiglenes szálláshelyként tökéletesen tudnak funkcionálni. Ugyanakkor az ideiglenes szállás keresése egész Közép-Ázsiában nehézségekbe ütközött, hiszen
Mindezekkel együtt nem csoda, hogy
hiszen logikusan a tulajdonosok egyik napról a másikra minimum megduplázták a bérleti díjakat. Hallani lehetett olyan híreket, hogy például Almatiban (Kazahsztán) és Biskekben (Kirgizisztán) annyira elégedetlen a lakosság, hogy
akik
Kirgizisztánban különösen nagyok a feszültségek, de ez nem véletlen, hiszen nemrég még a Tádzsikisztánnal való összecsapások hatásai miatt kellett aggódniuk az ország határai mentén.
Ezek az összecsapások csupán egy nappal azelőtt értek véget, hogy Putyin bejelentette volna a részleges mozgósítást. Már az orosz migráció megindulása előtt is küzdöttek a nagyobb városokban, hogy átmeneti szállást biztosítsanak a kitelepített több ezer lakos számára. A helyzetet tovább fokozza, hogy a visszatérő kirgizek miután huzamosabb időt töltöttek Oroszországban, Biskekbe költöznek, ami a már így is telített lakáspiacon további problémákat szül.
A menekülő oroszoknak így nincs más választásuk, mint rábízni magukat a közép-ázsiai államok vendégszeretetére. Az oroszoknak ugyanakkor fel kell készülniük arra is, hogy egyes helyeken megbélyegzik őket. Egy olyan régióban, ahol
a látogatók iránti vendégszeretetet a nemzeti karakter részének tekintik, az oroszokat szívesen fogadták, de a másik oldalon vannak olyan államok, amelyek nem szívesen látják egykori gyarmattartóikat.
A közel 1,1 millió fős kirgiz fővárosban, Biskekben és a 2,4 milliós Taskentben (Üzbegisztán fővárosa) nem véletlenül fektetnek nagy hangsúlyt a helyi aktivisták és segélyszervezetek a kulturális érzékenységi tréningekre és nyilvános előadások megszervezésére az orosz imperializmus és szovjet hegemónia témájában.
A helyzetet nehezíti, hogy a háborúban szenvedő ukrán nép iránti globális szolidaritás miatt
Nem szívesen tekintenek rájuk menekültként, habár az ENSZ 1951. évi menekültügyi egyezménye kiterjed a háborús bűnök és agressziós cselekmények elkövetését megtagadókra is, függetlenül attól, hogy az államok hivatalosan elismerik-e őket menekültként.
Kétségtelen, hogy humanitárius válság van kialakulóban, amelynek kezelésére mindenképpen a nemzetközi közösség segítségére lesz szükség, hiszen a közép-ázsiai államoknak nincs elegendő rendelkezésre álló erőforrásuk, sem infrastruktúrájuk ekkora menekülthullám kezelésére. Olyan nagy nemzetközi szervezeteknek kellene segítséget nyújtaniuk, mint az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságának Hivatala (UNHCR), valamint a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) összefogva a helyi önkormányzatokkal, hogy hatékonyan tudják kezelni az orosz migráció jelentette kihívást. Mivel
Németország már tett javaslatot arra, hogy nemzetközi védelmet biztosítana azoknak az oroszoknak, akik a kényszerbesorozás elől menekülnek. Az tagadhatatlan tény, hogy
a ránehezedő orosz migrációs krízist.
Borítókép: MTI/ EPA/ Szputnyik/ Mihail Klimentyev
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Az ügyészség szerint azonban nem hibáztak.
ÉN CSAK LEÍRTAM… – Nyugat-Európában a folyamatos iszlám hódítás ma már komplett településeknél tart.
Mi az orosz minimálprogram, ami még a háborús győzelmet demonstrálja? George W. Bush elnök volt nemzetbiztonsági tanácsadójával beszélgettünk.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
Az Európai Néppárt elnöke szerint csak idő kérdése, hogy az Európai Unió felhasználja a pénzeszközöket Ukrajna támogatására.
Zelenszkij a közösségi oldalán figyelmeztetett.
A Tisza Párt elnöke továbbra sem hajlandó elárulni álláspontját a legfontosabb kérdésekben.
Egy égő lakásból kellett kimenekíteni a hetvenes éveiben járó házaspárt és mozgássérült felnőtt gyermeküket.
