Az orosz-ukrán háború elején Scholz megkérdezte a kancellária okos embereit: mi a B-terv? Síri csend volt a válasz. Az orosz energiaszállítás leállása így teljesen felkészületlenül érte Németországot, most megy az egymásra mutogatás.
Olaf Scholz kőkemény leckét kap arról, mit jelent Németország kancellárjának lenni. Ha a kormányfő 200 milliárd eurós válságterve balul sül el, az nem csak az ő politikai pályáját törheti derékba, de az egész német gazdaságot is magával ránthatja. A nyomást érzi Scholz is: a múlt héten, amikor a Bundestag ülésén ismertette a szövetségi kiadások jelenlegi egyenlegét, önkontrollját vesztve a kereszténydemokrata CDU tagjaira kezdett bökdösni, miközben emelt hangon azzal vádolta őket, hogy övék a felelősség a jelenlegi tragikus helyzetért, és ők voltak azok, akik nem tudtak diverzifikálni a német energiaszektorban.
A Bloomberg egy egészen tragikomikus anekdotát osztott meg a kancellár mostani kifakadásának előzményeiről: amikor hivatalba lépése után (tavaly decemberben) a titkosszolgálat jelentette neki, hogy az oroszok várhatóan megtámadják Ukrajnát, Putyin pedig fegyverként kezdheti el használni az energiát, Scholz összehívott egy értekezletet, amelyen arról a tervről tudakozódott, ami az orosz energiahordozók elapadása esetén életbe lép. Nos, nem létezett ilyen terv, a kancellár pedig abban a pillanatban megértette:
Bár a kabinet azonnal nekilátott a gáztartalékok felhalmozásának és az LNG-terminálok építésének, az idő szűkössége miatt egyik területen sem tudott túl nagy eredményt felmutatni. Csak hogy a legszánalmasabbat említsük: Németország az Egyesült Arab Emírségekből december végéig egyetlen LNG-tankernyi, 137 ezer köbméter cseppfolyósított földgázt kap (összehasonlításképpen: az Északi Áramlat 1 egyetlen nap alatt hozta ezt a mennyiséget a háború előtt),
Ahogyan teltek a hónapok, a helyzet egyre kétségbeejtőbbé vált: a lakossági és ipari áramfogyasztás rezsije az egekben jár, a német kormány pedig kapkodva próbál egyszerre megfelelni saját állampolgárainak, az Európai Bizottságnak és Zelenszkijnek.
Erre jön rá bónuszként a belső feszültség: a Scholz-féle kabinet már megalakulásakor magában hordozta a széthúzás lehetőségét. A szociáldemokrata kancellár mögött a két legfontosabb lap a kormánypakliban a Zöldek legerősebb embere, Robert Habeck gazdasági miniszter, valamint Christian Lindner pénzügyminiszter, aki nem mellesleg a piacpárti Német Szabaddemokrata Párt elnöke.
szeptemberben meghirdették az eleve halott Gasumlagét, azt a gázár-kiegészítő pótlékot, amely az energiaszolgáltatókra (így végeredményben a fogyasztókra) hárított plusz összegből támogatta volna a gázimportőr vállalatokat az elszabadult gázárak miatt. A terv annyira megosztotta még a kormány tagjait is, hogy Habeck és Lindner már nyilvánosan kritizálták egymást. A csata végül azzal ért véget, hogy egy közös sajtótájékoztatón Scholz és marakodó beosztottjai közösen jelentették be a Gasumlage eltörlését (ráadásul még mielőtt az életbe lépett volna), egyben a nyilvánosság elé tárták azt a hihetetlen tervet, amely akkora botrányt okozott uniós berkeken belül, hogy még a prágai, szinte semmilyen megegyezést felmutatni nem tudó EU-csúcson is ez volt a fő téma.
A 200 milliárd eurós, hitelből finanszírozandó önmegmentő csomag, amit Scholzék bejelentettek, gyakorlatilag mindenhonnan csak kritikát kapott. A kancellárt azzal vádolják, hogy a német vállalatok állami támogatású felpörgetése érdekében cserben hagyja az uniós közös piacot, lábbal tiporja a szolidaritást, ráadásul a pénzből a külföldi gázbeszállítók felé a rálicitálás lehetőségével fog élni saját készleteinek feltöltése érdekében
Konklúzióként hozzátették: ha Scholz végigviszi a tervet, az az EU-s közös piac aláaknázását majd felrobbantását fogja jelenteni.
Scholz azonban sarkára állt, és nem hajlandó eltérni a tervtől. Többször hangoztatta, hogy a 200 milliárdot nem csak idén, hanem jövőre és 2024-ben is használni fogják, így felesleges azon aggódni, hogy segítségével Németország bevisz egy gyomrost az EU-nak, és letarolja a gázszállító világpiacot. Arra is rámutatott, hogy több európai ország vezetett be ilyen vagy olyan rezsicsökkentő rendszert (Magyarországon 2013-ban indította el a kormány a saját verzióját), ami igaz is, de tény, hogy
Scholz kényszeredett mosolya egyelőre nem nagyon hatja meg sem a német ipart, sem a szavazókat. Bár a hétvégi választáson Alsó-Szászországban a szociáldemokraták nyertek, a Zöldek előretörése és a szabaddemokraták zuhanása a kormányon belül további feszültségeket vetíthet előre. Országos szinten ráadásul a közvélemény-kutatások szerint a kereszténydemokrata CDU által vezetett konzervatív szárny 10 ponttal veri Scholz pártját, amely a harmadik helyre csúszott vissza, de
Hogy mennyire aggasztó a helyzet, azt jól mutatják a liberális média által agyonhallgatott, de egyre gyakoribb utcai tüntetések, amelybe eddig alapvetően a lakossági fogyasztók és a kisvállalkozások kapcsolódtak be, október 22-ére azonban már a társadalmi szervezetek, a szakszervezetek, a környezetvédelmi csoportok és a középvállalkozások is beszállnak a tiltakozásba, amelyet a német kormány energiaválságra adott elégtelen válaszai miatt hirdettek meg. Több érdekképviseleti szervezet is úgy nyilatkozott: a Scholz-kabinet impotenciája csak súlyosbítja a válságot, emiatt a német gazdaságot a „szabadesés” rémképe fenyegeti.
Ha Scholz terve a 200 milliárdos árplafonos rezsicsökkentéssel nem jön be, és nem tudja valahogyan kompenzálni a szankciós politikájával egyre mélyülő energiaválságot, az
Tudja ezt ő is. Míg néhány hónapja még magabiztosan jelentette ki, hogy a németek nem fognak utcára vonulni, mára tulajdonképpen beismerte, hogy mindent egy lapra tesz fel, amelynek lehetséges következményeivel is tisztában van. „A gazdaságunk annyira meggyengülhet, amely társadalmunk erodálódásához is vezethet” – mondta.
A német kormány aggodalma túlmutat az idei télen. A lelkendező, hurráoptimista hangok a gáztározók feltöltöttségéről elbagatellizálják a valós problémát: a pár hónapon belül újra kimerülő készletek utánpótlásának megoldatlanságát. Scholz jelenleg csak tűzoltást tud végezni, de amint az egyik helyen sikerül neki, egy másikon még magasabbra csapnak a lángok.
– egyelőre eredménytelenül. Ha nem jön össze, azt már senki nem fogja megbocsátani neki. Mert ebben a szituációban viszont létezik B-terv: kormányváltásnak hívják.
Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan
A Fidesz fővárosi elnöke szerint Karácsony Gergely a képesség hiányát palástolja azzal, hogy mindenből egy főváros-kormány ellentétet kreál. A politikus mindenkit arra buzdított a Mandiner Klubest csütörtöki alkalmán, hogy vegye ki a részét a harcból.
Kiemelkedő az oktatás színvonala és kedvező az üzleti környezet.
A Die Welt tudósítása szerint „autokrata” a kormányfő, de „szembetűnő a jólét”, „jó a képzési rendszer” és világszínvonalú az innováció. A helyzet több mint érthetetlen tehát. Francesca Rivafinoli írása.
A német acélipar történelmi válságban van. A helyzet megoldására Berlinnek is a keleti nyitás lehet az utolsó esélye – épp az a stratégia, amelyet Orbán Viktor évekkel ezelőtt meghirdetett.
Szeretné már dűlőre vinni az ügyet Ursula von der Leyen.
Új javaslattal állt elő az Európai Bizottság elnöke.
A miniszterelnök által meghirdetett magyar modell erős szellemi bázissal és európai érthetőséggel bír, a Patrióták pedig esélyt kaphatnak arra, hogy uniós szinten új keretet adjanak a kereszténydemokráciának.
Erling Haaland újabb rekordot döntött meg. Ilyen volt a csütörtöki BL-este.
