Olaf Scholz kőkemény leckét kap arról, mit jelent Németország kancellárjának lenni. Ha a kormányfő 200 milliárd eurós válságterve balul sül el, az nem csak az ő politikai pályáját törheti derékba, de az egész német gazdaságot is magával ránthatja. A nyomást érzi Scholz is: a múlt héten, amikor a Bundestag ülésén ismertette a szövetségi kiadások jelenlegi egyenlegét, önkontrollját vesztve a kereszténydemokrata CDU tagjaira kezdett bökdösni, miközben emelt hangon azzal vádolta őket, hogy övék a felelősség a jelenlegi tragikus helyzetért, és ők voltak azok, akik nem tudtak diverzifikálni a német energiaszektorban.
B, mint bohóc
A Bloomberg egy egészen tragikomikus anekdotát osztott meg a kancellár mostani kifakadásának előzményeiről: amikor hivatalba lépése után (tavaly decemberben) a titkosszolgálat jelentette neki, hogy az oroszok várhatóan megtámadják Ukrajnát, Putyin pedig fegyverként kezdheti el használni az energiát, Scholz összehívott egy értekezletet, amelyen arról a tervről tudakozódott, ami az orosz energiahordozók elapadása esetén életbe lép. Nos, nem létezett ilyen terv, a kancellár pedig abban a pillanatban megértette:
teljesen mindegy, ki és hol hibázott elődei közül, a felelősség jelenleg az ő vállát nyomja, és karrierjével együtt a német gazdaságot is összeroppantja, ha nem talál ki valami elfogadható, kései B-tervet.
Bár a kabinet azonnal nekilátott a gáztartalékok felhalmozásának és az LNG-terminálok építésének, az idő szűkössége miatt egyik területen sem tudott túl nagy eredményt felmutatni. Csak hogy a legszánalmasabbat említsük: Németország az Egyesült Arab Emírségekből december végéig egyetlen LNG-tankernyi, 137 ezer köbméter cseppfolyósított földgázt kap (összehasonlításképpen: az Északi Áramlat 1 egyetlen nap alatt hozta ezt a mennyiséget a háború előtt),