A 2022-es közgazdasági Nobel-emlékdíjat Ben S. Bernanke, Douglas W. Diamond és Philip H. Dybvig kapta. A bizottság a pénzügyi krízisek elleni küzdelemben elért eredményeiket díjazta.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Sok hasonlóság van az idei közgazdasági Nobel-emlékdíj díjazottjai között. Mindhárman amerikaiak. Mindegyikük akkor izgulhatott, amikor a tanár az osztálynapló elejét nézegette. Mind az 1950-es években születtek. És 2022. október 10-én mindhárman gazdagabbak lettek 3,33 millió svéd koronával, ami fejenként 129,5 millió forintnak felel meg.
Bernanke a Harvard és az MIT padjait koptatta, majd tanított a Stanford-on, a New York-i Egyetemen és a Princetonon. 2006 és 2014 között az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed-et vezette. Azóta a Brookings Institution munkatársa, illetve a Citadel és a PIMCO vezető tanácsadója.
Diamond a Brown és a Yale egyetemeken tanult, majd a chicago-i egyetem professzoraként tanított. Korábban elnöke volt az American Finance Association-nek és a Western Finance Associationnek is.
Dybvig az indianai és a pennsylvaniai egyetem után a Yale-en tanult, majd tanított a Yale-en, a Princetonon, a kínai Southwest University-n és a washingtoni egyetemen. Korábban szintén elnöke volt a Western Finance Associationnek, emellett számos szakmai folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett.
Diamond és Dybvig szakmai körökben leginkább a róluk elnevezett modellről ismert, mely a pénzügyi krízisek és bankrohamok (bankpánikok) megértését segíti. A modell alapgondolata az, hogy a bankok által meghitelezett szereplők jellemzően hosszú távú projektekbe fektetnek (ingatlan- vagy gépkocsi-vásárlás, vállalati beruházás), míg forrásoldalon a bankok betétesei a bármikor könnyen hozzáférhető megtakarításokat preferálják.
A fentiek komoly likviditási kockázatot jelentenek a banknak, hiszen elméletileg elképzelhető, hogy minden betétes ugyanazon a napon szeretné kivenni a pénzét a bankból. Ez azonban a bank csődjét jelentené, hiszen a betétek nagy része hosszú távú hitelekben van, így nyilván nem mobilizálható rövid távon.
Ez a kockázat mégsem jelent komoly fejtörést a bankároknak, hiszen az ügyfelek jellemzően egymástól függetlenül, véletlenszerűen veszik ki betétjeiket. Így a betétek egy meghatározott részének likvid eszközökben tartásával a bank fizetőképessége lényegében 100 százalékos biztonsággal garantálható.
Az előzőkből azonban az is következik, hogy a nem véletlenszerű betétkivétel továbbra is komoly kockázat a banknak. A bankrohamok – azaz azok az alkalmak, amikor az ügyfelek egymást taposva próbálnak pénzükhöz jutni, ezzel jellemzően további ügyfeleket sarkallva ugyanerre – jelentik a bankrendszer Achilles sarkát.
Bernanke az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválság egyik legelismertebb kutatója. Megmutatta, hogy a pánik következtében bekövetkező bankrohamok a válság elmélyülésének és időbeni elhúzódásának egyik legfontosabb okai voltak.
Ezen tudás birtokában a 2008-as világgazdasági válság kezelésekor amerikai jegybankelnökként számos unorthodox eszközt vetett be a bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében. Az alapkamatot kevesebb mint egy év alatt 0,00 százalékra vágta 5,25 százalékról.
Emellett 2008 novembere és 2010 júniusa között 1,3 ezermilliárd dollár pénzt pumpált a bankrendszerbe és a gazdaságba. Az USA-ban példátlan pénznyomtatásnak pozitív következménye volt, hogy – a bankok lényegében korlátlan anyagi forrásokkal való ellátása okán – az
Az elmúlt tíz év közgazdasági Nobel-emlékdíjasai:
2012: Alvin E. Roth és Lloyd Shapley (a piactervezés gyakorlata és a stabil piaci allokáció)
2013: Eugene Fama, Lars Peter Hansen és Robert J. Shiller (a részvény- és kötvénypiaci árak előrejelzése)
2014: Jean Tirole (kevésszereplős piacok)
2015: Angus Deaton (a fogyasztás, a szegénység és a jólét kutatása)
2016: Oliver Hart és Bengt Holmström (szerződéselmélet)
2017: Richard H. Thaler (viselkedési közgazdaságtan)
2018: William D. Nordhaus és Paul M. Romer (hosszú távú fenntartható növekedés)
2019: Abhijit Banerjee, Esther Duflo és Michael Kremer (a globális szegénység enyhítése)
2020: Paul R. Milgrom és Robert B. Wilson (árverések)
2021: David Card, Joshua D. Angrist és Guido W. Imbens (munkagazdaságtan és ok-okozati összefüggések elemzése)
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
A „békés” tiszás aktivisták megrongálták stábunk kameráját és még rendőrt is hívtak Móna Márkékra.
A házelnök szerint ami áprilisban Magyarországon történik, annak európai politikai, illetve geopolitikai jelentősége lesz. Interjú esélyekről, régi-új kihívókról és a voksolás tétjéről.
Ukrán olajzsarolás, szentendrei lövések és Magyar Péter gyanús éjszakai kalandjai: Szűcs Gábor elemző a Vekkerben rántotta le a leplet a baloldali hergelés veszélyeiről.
A Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter volt a Mandiner Klubest győri rendezvényének vendége. A tárcavezető beszélt Ukrajnáról, a miniszterelnököt ért fenyegetésekről és arról is, mit szeretne Zelenszkij elérni Budapesten.
Az emberek szerint a világban zajló események rajtuk kívülálló dolgok, pedig, ha zajlik a szomszédunkban egy háború, az mindenkire hatással van - mondta Rubint Réka a Mandiner és a DPK közös műsorában. A Kollázs új részében az aerobic edző arról is beszél, a gyermekei újra és újra felteszik neki a kérdést, lesz-e háború Magyarországon.
A francia államfő szerint „semmi nem fordíthatja el a figyelmet Ukrajnától.”
Dornfeld László vezető elemző szerint az Európai Unió Bírósága egy „aktivista szervezet”, amely már régóta igyekszik a saját eszközeivel előmozdítani azokat a politikai ügyeket, amelyeket fontosnak tart. Ilyen a nemváltoztatás kötelező engedélyezése is, melyről nemrég született ítélet.
