Közgazdasági Nobel-emlékdíj 2022: ők mentették meg a világot az összeomlástól?

Sok hasonlóság van az idei közgazdasági Nobel-emlékdíj díjazottjai között. Mindhárman amerikaiak. Mindegyikük akkor izgulhatott, amikor a tanár az osztálynapló elejét nézegette. Mind az 1950-es években születtek. És 2022. október 10-én mindhárman gazdagabbak lettek 3,33 millió svéd koronával, ami fejenként 129,5 millió forintnak felel meg.

Bernanke a Harvard és az MIT padjait koptatta, majd tanított a Stanford-on, a New York-i Egyetemen és a Princetonon. 2006 és 2014 között az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed-et vezette. Azóta a Brookings Institution munkatársa, illetve a Citadel és a PIMCO vezető tanácsadója. 

Diamond a Brown és a Yale egyetemeken tanult, majd a chicago-i egyetem professzoraként tanított. Korábban elnöke volt az American Finance Association-nek és a Western Finance Associationnek is.

Dybvig az indianai és a pennsylvaniai egyetem után a Yale-en tanult, majd tanított a Yale-en, a Princetonon, a kínai Southwest University-n és a washingtoni egyetemen. Korábban szintén elnöke volt a Western Finance Associationnek, emellett számos szakmai folyóirat szerkesztőjeként is tevékenykedett. 

Pénzügyi krízisek és bankpánikok modellje

Diamond és Dybvig szakmai körökben leginkább a róluk elnevezett modellről ismert, mely a pénzügyi krízisek és bankrohamok (bankpánikok) megértését segíti. A modell alapgondolata az, hogy a bankok által meghitelezett szereplők jellemzően hosszú távú projektekbe fektetnek (ingatlan- vagy gépkocsi-vásárlás, vállalati beruházás), míg forrásoldalon a bankok betétesei a bármikor könnyen hozzáférhető megtakarításokat preferálják. 

A fentiek komoly likviditási kockázatot jelentenek a banknak, hiszen elméletileg elképzelhető, hogy minden betétes ugyanazon a napon szeretné kivenni a pénzét a bankból. Ez azonban a bank csődjét jelentené, hiszen a betétek nagy része hosszú távú hitelekben van, így nyilván nem mobilizálható rövid távon. 

Fizetőképességi kockázatok vs. ügyfél-magatartás

Ez a kockázat mégsem jelent komoly fejtörést a bankároknak, hiszen az ügyfelek jellemzően egymástól függetlenül, véletlenszerűen veszik ki betétjeiket. Így a betétek egy meghatározott részének likvid eszközökben tartásával a bank fizetőképessége lényegében 100 százalékos biztonsággal garantálható. 

Az előzőkből azonban az is következik, hogy a nem véletlenszerű betétkivétel továbbra is komoly kockázat a banknak. A bankrohamok – azaz azok az alkalmak, amikor az ügyfelek egymást taposva próbálnak pénzükhöz jutni, ezzel jellemzően további ügyfeleket sarkallva ugyanerre – jelentik a bankrendszer Achilles sarkát. 

A nagy világválság tanulsága 2008-ban

Bernanke az 1929-ben kirobbant nagy gazdasági világválság egyik legelismertebb kutatója. Megmutatta, hogy a pánik következtében bekövetkező bankrohamok a válság elmélyülésének és időbeni elhúzódásának egyik legfontosabb okai voltak. 

Ezen tudás birtokában a 2008-as világgazdasági válság kezelésekor amerikai jegybankelnökként számos unorthodox eszközt vetett be a bankrendszer stabilitásának megőrzése érdekében. Az alapkamatot kevesebb mint egy év alatt 0,00 százalékra vágta 5,25 százalékról. 

Emellett 2008 novembere és 2010 júniusa között 1,3 ezermilliárd dollár pénzt pumpált a bankrendszerbe és a gazdaságba. Az USA-ban példátlan pénznyomtatásnak pozitív következménye volt, hogy – a bankok lényegében korlátlan anyagi forrásokkal való ellátása okán – az