India trükkös tánca az orosz medvével

Nehéz jelenleg meghatározni India hivatalos álláspontját az ukrajnai orosz invázióval kapcsolatban. Csak az elmúlt két hétben: egyrészt Narendra Modi miniszterelnök nyilvánosan szemrehányást tett Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, mondván, hogy „ez nem a háború korszaka”; másrészt viszont India az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjaként tartózkodott az ukrán területek moszkvai „annektálását” elítélő szavazáson. Hogy a sértődést tetézze, Modi még azt is mondta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek, hogy nincs katonai megoldása a konfliktusnak – éppen akkor, amikor az ukrán hadsereg sikereket ért el Északkelet- és Dél-Ukrajna egyes részein.

A nemzeti érdekek mindenek felett

Amikor a kissé zavaros állásponttal kapcsolatban kérdezték, az indiai kormány egyértelműen válaszolt: „India azt fogja tenni, amit a saját érdekében jónak lát”. Ez egy olyan kijelentés, amellyel senki sem vitatkozhat.

Subrahmanyam Jaishankar külügyminiszter végül is biztosított mindenkit arról, hogy „levonjuk a következtetéseinket, és elvégezzük a saját értékeléseinket. Tisztességes érzékünk van eldönteni, hogy mik az érdekeink, és tudjuk, hogyan védjük meg, hogyan mozdítsuk elő azokat”.

India, amikor – így Modi alatt is – kinyilvánítja érdekeit a nemzetközi kapcsolatokban,  hagyományosan a legnagyobb jelentőséget a szuverenitásnak tulajdonítja. A nemzeti érdek hideg szemmel történő érvényesítése jelenleg azonban  felülírja az eszmei értékeket.

A Bloomberg felvetett néhány feltételezést, amely szerintük alátámasztja azt, hogy Újdelhi Ukrajnával kapcsolatos álláspontja ingatagabbnak tűnik, mint az év elején. Bár az írás kissé vágyvezéreltnek tűnik, ne feledjük, a Nyugat hatalmai a Bloomberget szívesen használják üzenőfalként is.

Az cikk indiai származású írója szerint 

Vonzereje egyrészt, mint fegyverforrás megcsappant Kijevben, Harkivban és most már Herszonban is. Másrészt Kínával ellentétben India hosszú távon aligha támaszkodhat az orosz szénhidrogénekre, még ha az elmúlt hónapokban nyélbe is ütöttek néhány rövid távú alkut. Kihangsúlyozza azt is, hogy India mindenekelőtt a globális stabilitást tartja fontosnak, Moszkva pedig mélységesen destabilizáló erőnek bizonyult.

Az indiaiak észrevettek néhány rejtélyes hírt, bejelentést, vélekedést az USA részéről is – írja a cikk írója, vélhetően azzal a szándékkal, hogy ha eddig nem is vették észre, akkor most észrevegyék. Kihangsúlyozza, hogy a Biden-kormányzat – elődje döntését megváltoztatva – nemrégiben bejelentette, hogy

Hozzáteszi azt is, hogy a pakisztáni hadsereg főnöke, Qamar Javed Bajwa tábornok a múlt hetet az Egyesült Államokban töltötte, ahol díszőrség fogadta a Pentagonban, és 21 ágyúlövéssel tisztelegtek előtte. (Ebből is látszik, hogy néha mekkora fontossága van a külsőségeknek…)

Szabad Dzsammu és Kasmír?!

A kést még meg is forgatja az indiai büszkeségben, amikor beszámol egy olyan gesztusról, amelyet úgy tűnt, hogy kifejezetten az indiaiak felbosszantására terveztek. Az USA pakisztáni nagykövete a múlt héten Kasmír pakisztáni oldalára utazott, ahol többek közt meglátogatta Pakisztán alapítójához, Mohammed Ali Dzsinnahhoz köthető kunyhót. Nemcsak a nagykövet, de a nagykövetség is többször az „Azad (szabad) Dzsammu és Kasmír” hivatalos pakisztáni elnevezéssel illette a területet, még a Twitteren is. Mindez a cikk írója szerint Új-Delhi számára a finomkodó áskálódásnál kicsit durvábbnak tűnhet.

Így a Bloomberg azt ajánlja, hogy mindenkinek meg kell nyugodnia egy kicsit.

Washingtonban időről időre valaki úgy gondolja, hogy itt az ideje helyreállítani a kapcsolatokat Iszlámábáddal, de egy évtizeden belül az utódok általában rájönnek, hogy ez egy szörnyű ötlet volt.

Így tehát a cikk írója indiaiként azt ajánlja:nekik Indiában is alaposabban meg kellene fontolnunk, hogy valóban megéri-e elidegeníteni az USA-t és a Nyugatot. Bár azt elismeri, hogy a Nyugat nem fog nekik azonnal ártani. Jelenleg India gazdasága elég stabilnak tűnik ahhoz, hogy a kormánya biztos legyen abban, a Nyugatnak nagyobb szüksége van Indiára, mint fordítva.

Megvédeni magunkat Kínával és Pakisztánnal szemben

Levonja a következtetést, amelyet az üzenőfalra szántak. Figyelmeztetése szerint, ha a következő évtizedben India át akarja alakítani gazdaságát és a fiatal indiaiak jövőjét, akkor 

Ha meg akarják magukat védeni Pakisztánnal és Kínával szemben, nyugati fegyverekre lesz szükségük, legalábbis rövid távon.

A Bloomberg elismeri, talán Washington tényleg nem arra emlékeztette Új-Delhit a múlt héten, hogy az érdekek kiegyensúlyozásának játékát ketten kellene játszani.  Viszont az indiaiaknak nem szabadna elfelejteniük, hogy miért is hangsúlyozzák már több mint egy évtizede a Nyugattal való „közös értékeket”. Ez egy módja az átmeneti nézeteltérések elfedésének, amely nem áll rendelkezésre egy rideg, tranzakciós, „érdekeken” alapuló kapcsolatban. Egy rideg, tranzakciós, „érdekeken” alapuló kapcsolaton felül ez is szükséges az átmeneti nézeteltérések elfedésére. 

A cikk írója végső következtetésként azt vonja le, hogy az elkövetkező évtizedekben Indiának szüksége lesz a Nyugatra, még akkor is, ha nem értenek egyet. Lehet, hogy India valódi nemzeti érdeke az, hogy ragaszkodjon értékeihez.