Durva klímakatasztrófa az Északi Áramlat felrobbantása

Egyelőre még nincs megerősítve, hogy ki a felelős a gázvezeték felrobbantásáért, de az tény, hogy több helyen „pezsgő víz” jelzi a vezeték felrobbantott részét. A robbantással óriási mennyiségű metán szabadult el. A biztonságpolitikai aggályokon túl a robbantás párosulhat klímapolitikai aggályokkal is. A gázszivárgások közül a balti-tengeri a legnagyobb, ahol egy 700 méter széles pezsgő vízű medence alakult ki azon a gázvezetéken, amely összeköti Németországot Oroszországgal.

Az incidenst a nyugati országok egyfajta szabotázsnak tekintik, ám Oroszország tagadja, hogy köze lenne hozzá.

Mivel az Északi-Áramlat 1 vezeték korábban leállt, az Északi Áramlat 2 vezeték pedig el sem indult, így mindkét vezeték túlnyomásos földgázt tartalmazott, amelynek többsége metán volt. Többen megvannak győződve arról, hogy

Mekkora a szennyezés mértéke?

A légkörbe került metán pontos mennyiségének meghatározása nehéz feladat. Több nagy kibocsátású intézményt műholdfelvételek rögzítenek, de ezek a szárazföldi kibocsátás esetében hatékony eszközök. Jelen esetben a víz feletti pontos adatok rögzítése nagyobb kihívás a felszínre visszaverődő fények miatt.

További bizonytalanságok is felmerültek. Nem tudni pontosan, hogy a robbantás pillanatában mennyi gáz volt a csővezetékben, milyen hőmérsékelten, illetve milyen nyomáson. A pontos adatokhoz további vizsgálatok szükségesek.  

Több kutatótól – a bizonytalanságok ellenére – számos becslés látott napvilágot a különböző közösségi média platformokon. A Greenpeace szerint 30 millió metrikus tonna szén-dioxidnak megfelelő érték is felszabadulhatott, ami ha igaz lenne, az eddigi legnagyobb regisztrált metánszivárgást jelentené. A csúcstartó metánszivárgás egyébként 2015-ben volt egy Los Angeles-i gáztárolóban, amikor 97100 metrikus tonna szabadult fel. Ez is jelentős kibocsátás, de

Sokan egyetértenek abban, hogy ez egy óriási katasztrófa a klíma szempontjából, de vannak akik hozzáteszik: a légszennyezés továbbra is eltörpül a globális gázinfrastruktúra napi kibocsátsa mellett, ahol a fosszilis tüzelőanyagok mintegy egytizede szivárog a légkörbe.

A gázszivárgás legközvetlenebb hatása azonban egyelőre a nagyon agresszív üvegházhatású gáz levegőbe kerülése. Az igaz, hogy a metán az éghajlatra káros, de a tengeri környezetre nem jelent veszélyt.

A metánnak egyébként is egyre nagyobb jelentősége van a fenntarthatóságról szóló közbeszédben, amit mutat, hogy COP26 csúcstalálkozón a skóciai Glasgow-ban, a részt vevő országok vállalták a metán kibocsátásuk drasztikus visszaszorítást. Az Európai Unióban egy olyan jogszabály megalkotása is folyamatban van, amely megerősítené a vállalatok kötelezettségvállalását, miszerint a vállalatok végezzenek rendszeres ellenőrzéseket a szivárgások megállítása érdekében, valamint növeljék az importtal kapcsolatos metán- és más gázszivárgások átláthatóságát.

Borítókép: MTI/ EPA/ Ronald Wittek