Hétfőn kora reggel óta megállás nélkül elkezdték vinni a német kötvényeket, miután a Bloomberg arról számolt be, hogy Olaf Scholz kancellár „megváltoztatja a szilárd német álláspontot, és támogatja az Európai Unió közös adósságkibocsátását az energiaválság enyhítésére, azzal a feltétellel, hogy a frissen felvett pénzt hitelként, nem pedig támogatásként folyósítják a bajba jutott tagállamoknak".
A hírt persze rögtön kommentálták a kancellár álláspontját ismerő személyek, akik szerint Scholz a múlt heti prágai EU-csúcstalálkozó alkalmával már jelezte, hogy nyitott a közös hitelfelvételre. Úgy vélték, az álláspont megváltozását más európai vezetők kritikáját váltotta ki, akik szerint Németország 200 milliárd eurós nemzeti támogatási terve gazdasági egyensúlytalanságokat okozhat az unión belül.
A Bloomberg írása is megjegyezte, hogy a közös adósság kibocsátása drámai fordulatot jelentene a német kormány számára, amely más országokkal, köztük Hollandiával együtt eddig visszautasította az ilyen intézkedéseket (bár ebben a Covid utáni helyzet kivételt képez). Egyre erősödnek azonban a cselekvésre szólító felhívások, ami egyben aggodalmat szül a hatalmas kiadások miatt, amelyekre az EU-nak szüksége lesz ahhoz, hogy átvészelje az orosz gáz nélküli telet, és át tudjon állni az alternatív energiaellátásra.
Közvetlen a hír bejelentése után azonban a német kötvények egyszerűen zuhanni kezdtek (a hozamok megugrottak). Viszont ezzel párhuzamosan az olasz kötvények – amelyek profitálnának a közös kölcsönből – jobban kezdtek teljesíteni.
Az olaszok 10 éves hozamfelára Németországhoz képest – ami a régió kockázatának egyik legjobban megfigyelt mutatója – 12 bázisponttal 2,4 százalékpont alá esett.