Az uniós elit hisztérikus lázadása az (amerikai) demokrácia nevében

2016-ban az egyik könyvemet (Úton a visszafordíthatatlan felé, Kairosz ) így kezdtem: „Megcsúszott a világ, különösen az USA és az Európai Unió, és most még nem tudjuk mekkora lesz az ütközés. Az viszont világos, hogy a mindent tudók, és a mindent csak egyféleképpen tudatni, elfogadtatni akarók ideje lejárt. Ezt ők is tudják, de abban reménykednek, amit tagadnak: a csodában. Továbbá bíznak abban, hogy sajátos médiaviláguk már elég kárt tett a ma élők folyamatos és célirányos tudatmódosításában, tömören szólva éber szedálásában, és ha ez igaz, akkor a folyamat visszafordíthatatlan, más szóval irreverzibilis lehet, vagyis nincs gond. Nem így van. Egyrészt nem sikerült a totális „elvarázslás”, másrészt egyre több kókadozó kezd ismét a talpára állni. Ám ez sem elég. Lehet, hogy mire az észhez térők elérnék a kritikus tömeget, már késő lesz. Lehet, hogy addigra a nyugati civilizáció halálos sebet kap. Nem kis részben saját magától. Erre is nagy az esély.”

Látjuk mi lett. Enyhe optimizmusom is túlzottnak mutatkozott, sőt a könnyen halálossá is válható seb szinte kiveri a szemünket. Az okok elemzésére már nincs idő, egyébként is azok jelentős része az érdeklődő közvélemény számára evidens. 

Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek nagyjából ez lenne a feladata még akkor is, ha soha nem hallották ezt a dalt. Ehelyett a „csillagos-sávos lobogó”-t dúdolgatják reggeltől estig az amerikaiak nagy örömére. Migráció, Covid, LMBTQ, erőltetett klímacélok, mesterségesen kirobbantott energiaválság, orosz-ukrán háborúnak sulykolt világhatalmi USA erődemonstráció, konkrét demokrácia értelmezés: ellenvéleménynek nincs helye, illetve, ha az nem tűnik el, előveszik a szankció sprayt. Ezt jól ismerjük. 

A dúdolgatók persze nem akarják tudni, hogy az USA sem önmozgó. A színfalak mögött a gépezet önmaguk által felkent igazi irányítói, köztük a Klaus Schwab féle (a) Nagy Újrakezdés (The Great Reset) szellemi hadurai. 

És most itt vagyunk. Két vadonatúj, tényleg nagyon komoly feszültséggóc. Már négy helyen ömlik a gáz az Északi Áramlat (1-2) vezetékből, amely nem volt használatban, de fel volt töltve. „Elképzelhető, hogy valóban szabotázs miatt sérült meg a (…) gázvezeték, benne van a pakliban, hogy különleges műveleti alakulatokhoz tartozó katonák vagy valamilyen drón okozta a sérülést, sérüléseket” idézi a Portfolio H. I. Sutton haditengerészeti szakértő Twitteren közölt gondolatait. Sutton képesnek tartja erre az oroszokat, de közvetlenül nem vádolja őket. „Az Északi Áramlat csővezetékeken keletkezett kár nem véletlen, az európai energia-infrastruktúra bármilyen szándékos megzavarása teljességgel elfogadhatatlan, amire az Európai Unió határozott és egységes választ fog adni” − jelentette ki Josep Borrell uniós kül- és biztonságpolitikai főképviselő rögtön az események után. (magyarnemzet.hu) 

Rögtön megkérdezném: kinek? Mert azokat a sugallatokat, miszerint biztos, hogy orosz szabotázsakciókról van szó, talán még a sárga-kékben villogó Ursula von der Leyen harcias beszédét az EP-ben könnyes szemmel, törtfehér nadrágkosztümben hallgató Olena Zelenska se hinné el. Vagy ki tudja. (Mindenesetre Josep Borrell kapcsán nem gondoltam volna, hogy egy Javier Solana valaha is hiányozni fog nekem. Sok poszton nagyon mélyen van a léc.) Miközben most újramagyarázzák Joe Biden januári szavait (teszünk arról, hogy az Északi Áramlat ne legyen működőképes), Victoria Nuland – nagy „kedvencem” – ez év január 27-én (is) egyértelműen fogalmazott:  

A másik góc még veszélyesebb. Ismertté váltak a jórészt senki által el nem ismert népszavazás eredményei az orosz ellenőrzés alá került két ukrajnai régióra és a független Donbassz köztársaságokra vonatkozóan. Az Oroszországhoz csatlakozás szándéka csaknem száz százalékos. Az oroszok a saját logikájuk és jogszabályaik alapján a lehető legrövidebb úton, több előírt lépcsőt követően az eredményeket minden bizonnyal szentesíteni fogják. Ezt ugyanúgy senki nem fogja elismerni a másik oldalról. A szituáció azonban vadonatúj lesz.

A többi kitalálható.

A fűtési szezon idejére november 6-tól a fűtési idény végéig bezár az Erkel Színház olvashattuk a minap. Szimbolikus jel ez a mi további hónapjainkra vonatkozóan is, a megszaporodó problémáknak és válságjelenségeknek csak a tompításában bízhatunk a kormány eddigi erőfeszítései alapján reménykedve. Ha a fűtési idény végén a sors által ránk kényszerített téli álomból felébredünk, és azt látjuk, hogy az Erkel kinyitott, akkor van remény. Ha nem, akkor csak a Beatles Norwegian Wood című számának utolsó sora marad nekünk: this bird had flown. (Ez a madár elrepült.) 

Borítókép: MTI/AP/Virginia Mayo