Kiforratlan a rendszer, még csak terveznek
A konzorciumnak egyelőre még azt is el kell döntenie, hogy a patronakkumulátorokat közvetlenül értékesíti-e és a közlekedési vállalatok maguk végzik-e a cserét, vagy pedig bérbe adja őket, és harmadik féltől származó csereállomásokra támaszkodik. Ha azonban sikerül egy működőképes rendszert kidolgozniuk, az arra ösztönözheti a kereskedelmi célú elektromos autók gyártóit más országokban, hogy ők is hasonlóval próbálkozzanak.
Hosszú út vezet odáig, hogy létrejöjjön a rendszer, hiszen nagyon sok „bukkanó” vezet a célig. A főbb megoldandó problémák közé tartozik, hogy hogyan és milyen eszközökkel csatlakoztassák a patronakkumulátorokat a gépjárművekhez, hiszen jelenleg erre még egyáltalán nincs egységes szabvány – tehát
vagy egy egységes csatlakoztatási formát kell tervezniük, vagy egységes szabványakkumulátorral kell felszerelni az összes gépjárművet.
Egy másik probléma, hogy sok akkumulátort ráadásul trükkös módon lehet csak eltávolítani, nehéz lenne a patronokat ki-be rakosgatni akkor is, ha lenne erre szabvány. Ráadásul a gyártók egyre gyakrabban a járművek alapszerkezetének részeként tervezik meg az akkupakkokat. Az akkumulátorcsere-rendszer sikere attól is függ, hogy mennyiben tér majd el a töltés és a csere költsége. A személygépkocsik esetében – ahol az akkumulátorok lízingje sem népszerű (igaz Nyugat-Európa sok országában elterjedt) – a siker kevésbé valószínű.