A magyar gazdaságpolitika jövőjének második pillére

A balliberális kormányok 2002 és 2010 között  – a Medgyessy-kormány, a Gyurcsány-kormányok, illetve a Bajnai-kormány – folytatták, amit a kilencvenes években elkezdtek. Lényegében politikájukkal a külföldieknek adták el a megmaradt hazai vagyont is. Felettébb érdekes, hogy annak ellenére, hogy a kétezres években nagyjából százkilencven céget privatizáltak, majd eladtak, és ebből befolyt 756 milliárd forint, ezt a nyolc évet nagy költségvetési hiányok jellemezték. Ez alapvetően annak volt köszönhető, hogy minél többet adtak el, annál kevesebb pénz jutott minden más területre. A nemzeti kormány ennek a gyakorlatnak vetett véget 2010 után.

A gazdasági ütésállóságot ez a 2010 előtti gyakorlat drasztikusan visszavetette, hiszen az új privatizációs hullámmal egyre több magyar jövedelem áramlott külföldre, ahelyett, hogy itthon hasznosult volna. A 2010-es kormányváltást követően a kormány, valamint hazai gazdasági szereplők visszavették a nemzeti vagyon számos elemét a bankoktól a közműcégekig.

Az új kormányzati gyakorlat intő példaként szolgált arra, hogy lehet olcsóbb a rezsi, valamint magasabb a családok életszínvonala, ha nem a külföldi cégek profitját kívánják támogatni olyan szektorokban, amelyek a fejlett világban is nemzeti tulajdonban vannak.

A patrióta gazdaságpolitikát folytató kormányok eladás helyett védik és építik stratégiai cégeiket az Egyesült Államoktól kezdve Kínáig.

2010 óta Magyarország is ezt teszi. A bankszektorban 20-ról sikerült 50 százalék fölé növelni a hazai arányt. Összességében nézve a bruttó hazai össztermék több mint 8 százalékának megfelelő értékben vásárolt vissza az állam nagyvállalatokat.

A feladat világos: kiárusítás helyett erősíteni és védeni kell a hazait.

Borítókép: MTI/ Koszticsák Szilárd