Kanada történelmi gazdasági hibát követ el

Van is, nincs is

Az Oroszország elleni szankciók szerves részét alkotja a földgázimport-csökkentés és az európai országok fogadkozása, hogy végérvényesen szakítanak az orosz energiafüggőséggel. A Kreml újabban igencsak besegít a kivitelezésbe, és úgy nyitja-zárja a földgázvezetékek csapjait, mint más a fürdőszobait. A tomboló energiaválság talán Németországot sújtja legjobban,  amelynek ugyan rendelkezésére áll az Északi Áramlat 2 vezeték, de Olaf Scholz hallani sem akar róla, hogy használják is azt. Helyette a kormány korlátozó intézkedéseket vezet be, kitartásra és kevesebb zuhanyzásra biztatja a lakosságot, miközben kétségbeesetten próbálja pótolni valahonnan a hiányzó gázmennyiséget. Bár Németország sikerként könyveli el, hogy tározóik 80 százalékos töltöttségi szinten állnak,

miután a jelenlegi kapacitásuk csak ideig-óráig lesz elég.

Itt jönne a képbe Kanada, a világ ötödik legnagyobb földgázkitermelője, amely óriási készletekkel rendelkezik, és lazán meg tudná oldani a németek minden problémáját... mégsem teszi. Abszurd módon a németek hamarabb fognak a világ egyik legszegényebb és infrastrukturálisan legelmaradottabb országából, Mozambikból importálni földgázt, mint Kanadából. 

Zöldre vált, majd elsápad

A problémát egy egészen hihetetlen dolog okozza: a kiugróan szigorú energiaszabályozás és zöldpolitika miatt Kanada egyáltalán nem rendelkezik LNG-terminálokkal, így képtelen cseppfolyósított földgázt szállítani. Igen, a világ egyik legnagyobb kitermelője beszorult saját otthonába, olyannyira, hogy még az Egyesült Államoknak exportált gázt is csővezetékeken szállítja. A természeti erőforrásokért felelős minisztérium

A helyzet elég reménytelen: mindössze egyetlen terminál építése kezdődött el, egy másik pedig „tervbe van véve”. Jonathan Wilkinson miniszter lelkesen jelentette be márciusban, hogy Kanada képes jelentősen növelni kitermelési kapacitásait, majd halkan azt is hozzátette, hogy keresik a lehetőségét annak is, hogyan lehetne Európába juttatniuk a kitermelt mennyiséget. Hasonlóképpen nyilatkozott Justin Trudeau miniszterelnök, aki szintén az infrastruktúra megvalósíthatóságáról számolt be, csak éppen időpontot nem tudott mondani a kivitelezésre. 

A kanadai LNG-export mennyisége jelenleg nulla. Az első terminál valamikor 2025-ben készül majd el, ami a jelenlegi globális energiaválságot tekintve olyan, mint halottnak a csók.

A projektet, amely 11 millió tonna LNG előállítását célozta meg, kifejezetten az európai kereslet kielégítése céljából, a zöld politika azzal az indokkal kaszálta el, hogy az növelné az üvegházhatású gázok kibocsátását. 

A kanadai gázkitermelők vezetői a fejüket fogják kétségbeesésükben, miközben nézik, ahogyan az évezred üzlete elúszik a szemük előtt. A zöldpolitikai szabályozások érthetően frusztrálják a vállalkozásokat. Ahogyan Al Monaco, az Enbridge energiaexportőr vállalat elnök-vezérigazgatója fogalmazott: „saját magunk elől kellene félreállnunk, amikor az energia-infrastruktúráról van szó”. Az Enbridge most azzal próbálkozik, hogy óriásterminálok és a keleti part helyett kisebb projektekre adja be a kérelmet, amelyeket a nyugati parton építenének fel gyorsított ütemben. „Az LNG iránti globális igény nagyobb, mint valaha. Kapunk egy második esélyt, és remélem, ezúttal nem rontjuk el. Azonnal neki kell kezdenünk” – mondta Monaco.

Trudeau kormánya nagy dilemma előtt áll: az ország akkora bevételtől fosztja meg éppen magát, amekkoráról álmodni sem mert. Kérdés, hogy a klímapolitika kanadai, egészen extrém változata felülírja-e az Európával kapcsolatos szándékokat és az exportból várható bevétel nagyságát. A németekkel néhány napja megkötött exportegyezmény mindenesetre inkább csak a jövő halvány reményárnyékának tűnik, semmint valós, konkrétumokat tartalmazó tervnek. Ha nincs módja a szállításnak, nem lesz szállítás. 

Eközben Mozambikban…

Amíg a kanadai kormány töpreng és hezitál, Mozambik, a világ egyik leginstabilabb állama hirtelen előpattant a semmiből, és bejelentette: útnak indítja első LNG-szállítmányát Európába.  Az ország partjainál az olasz energiaóriás, az Eni SpA épített úszó LNG-terminált, a BP British Mentor nevű LNG-szállító tartályhajója pedig augusztus végén már meg is érkezett oda, hogy feltöltse magát az első gigaszállítmánnyal. Az olaszok máris az újabb terminál építését készítik elő, amelyet 2025 körül állíthatnak üzembe.

Amivel Trudeau nem tudott élni, arra a világ harmadik legszegényebb országa azonnal lecsapott,  vele együtt a kiugróan magas felárra is, amelyet az európai országok habozás nélkül hajlandóak kifizetni a gázszállítmányokért.

Ezalatt Kanada bipoláris zavarban szenved. Minden vágya, hogy rengeteg pénzt keressen európai földgázszállításokkal, de saját magát akadályozza meg annak kivitelezésében. Ez pedig tényleg a kanadai történelem egyik legnagyobb elszalasztott lehetőségének bizonyulhat.

Fotó: Justin Trudeau kanadai miniszterelnök és Olaf Scholz német kancellár az óceánparton sétál a kanadai cseppfolyós földgáz németországi importjáról szóló kormányközi megállapodás aláírási ünnepségét követően a kanadai Stephenville-ben 2022. augusztus 23-án.
MTI/AP/The Canadian Press/Adrian Wyld