Két esztendeje a zöldek az önkormányzati választásokon hét nagy francia városban szerezték meg a polgármesteri címet. A képviselőik a zöldhullámot meglovagolva más városokban is jelentős megbízásokat kaptak. Az azóta eltelt idő elégséges ahhoz, hogy tevékenységükről mérleget vonjanak a francia szakértők. Katasztrofális jegyek sorakoznak a bizonyítványaikban.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Bő két esztendeje, 2020 nyarán a francia önkormányzati választásokon a zöldek hatalmas diadalt arattak, a média akkoriban velük volt tele. Országosan a legtöbb polgármester a jobbközép párt, a Köztársaságiak soraiból került ki, ez azonban nem érdekelt senkit.
A hivatalos nevén Környezetvédelmi Európa - Zöldek (EELV) polgármesterjelöltjeinek hét, egyenként 100 ezer lakosnál nagyobb várost - Lyont, Bordeaux-t, Strasbourgot, Grenoble-ot, Tours-t, Poitier-t, Besancont - sikerült meghódítaniuk, de a párt erőteljesen képviselteti magát a marseille-i és rennes-i közgyűlésben is, sőt számos, az ő támogatottságukat élvező “független” pályázó is győzedelmeskedett. De bátran ideszámíthatjuk Párizst is, ahol a főpolgármester asszony, Anne Hidalgo két éve újrázni tudott. Bár szocialista jelvényt tűzött magára, az eddigi tevékenysége zöldebb a sötétzöldnél.
Mi váltotta ki ezeket a valóban fontos győzelmeket? Bár a zöld jelöltek a helyi politikában ismertek voltak, de az biztos, hogy nem őket sztárolta a média. A francia választópolgár már 2017-ben Macron megválasztásával is bizonyította, hogy elege van a régi arcokból. Húsz-harminc év óta szinte ugyanazokból a jelöltekből - ezek főleg szocialisták és a mérsékelt jobboldal tagjai - tudott csak választani.
Ez a megközelítés nyomta rá a bélyegét a két évvel ezelőtti önkormányzati választásokra, majd az idei elnökválasztásokon tetőzött, amelyen kijózanító csapást kaptak a szocialisták és a mérsékelt baloldali jelöltek. Az idei parlamenti választásokon meglepően jól szerepelt az új baloldali tömörülés. A zöldek, akik abban bíztak, hogy most végre beveszik a parlamentet, viszont nem tudták megismételni az önkormányzati választáson elért sikerüket.
Ebbe persze belejátszott az is, hogy milyen teljesítményt tettek le az asztalra a korábban megválasztott polgármesterei, milyen döntéseket hoztak a városházán. Egyes megfigyelők szerint egész tevékenységük az értékelhetetlen kategóriába tartozik.
Még a zöldeket is meglepte a 2020-as sikerük, nem voltak felkészülve erre, különösen nem a nagyvárosokban. Inkább a falvak vagy közepes települések irányítására számítottak. “A környezetvédők felfogásában - jelentette ki Aurélien Martinez újságíró, aki a Le Figaro francia napilapnak nyilatkozott könyvéről, amely az Amikor a zöldek a városba érkeztek címet viseli - a város szégyenteljes település. Itt megtalálható az összes rossz, amely ellen harcolnak: zaj, szenny, stressz, és maga az élet is számtalan veszélyt hordoz.”
“Nem fogják fel a jelenkor gazdasági kihívását - szögezte le a szerző -, számukra a termelékenység egy túlhaladott fogalom. A zöld logikában a gyártás, a szállítás, a logisztika, a lakhatás, de még a kultúra is másodlagos dolog.”
A tavasszal megjelent könyv írója külön hangsúlyozta mélységes hitüket abban, hogy ők a jobb élet mikéntjének letéteményesei, amely alapján mindenkinek át kell alakítania eddigi életmódját: “Ők a jók, akik megmondják, hogy mit kell tenned, miben kell változnod, hogy te is elérd az ő szintjüket.” A választók viszont két éve nem fogták fel, hogy ilyen mértékig beleszólnak majd az életükbe.
A valódi környezetvédelem helyett kaptak bőven a baloldali szélsőséges ideológiákból: kioktatták őket a kapitalizmusellenességből, az amerikai woke-izmusból (a woke, wokism éberséget jelent, Amerikában az illiberális bal identitáspolitikájának megjelölésére használatos – a szerk.) , a gendertanokból, a határok eltörlésére irányuló szándékokból, de akár a feljődés tagadásából is.
Jó pár évtizede leesett a többi pártnak is, hogy a klímaválság mindenkit érint, ezért azzal nekik is törődni kell. Van a baloldali ideológiák által vezérelt környezetvédelem, és vannak a pártlogóktól mentes praktikus cselekvések. Már rég lezárult az a korszak, amelyben a legfőbb környezetvédő szerepében tündökölhetett egy politikai tömörülés, csak épp a zöldek erről nem akarnak tudomást venni.
A közbiztonság hiánya egész Franciaországban tapasztalható, különösen a nagyvárosokban. Ez alól a zöldpárti polgármestereket adó városok sem kivételek. Amiben itt a helyzet más, az az, hogy úgy tesznek, mintha nem látnák ezt az egyre erősödő jelenséget. Minden eszközzel hárítják a felelősséget, amely a tehetetlenségből, bűnös félrenézésből fakad. A Le Parisien bemutatott egyet a számos zűrös helyből. A lyoni Guillotiere negyed központja már a délelőtti órákban tele van a különböző csempészárukat kínáló gyanús elemekkel. “Vigyázzon az értékeire, de főleg magára. Ez Bagdad” - így figyelmeztette az idelátogató újságírót a taxisofőr.
A Péri téren mintha mindenki drog hatása alatt állna. Főleg olyan típusú gyógyszereket szednek, amelyek az agyra hatnak, a heroinhoz hasonló hatást fejtenek ki. A kábítószer-kereskedelem a külső kerületekben zajlik, jól tudják a dílerek, hogy ez szem előtt lévő hely. Rendszeresen megjelenik egy rendőrjárőr-autó, hogy érezzék a felügyeletet.
Hatszázból lett valamilyen ügy, de a bíró megítélése alapján az ezekben részt vevők egy ejnye-bejnyével már másnap szabadultak, és ott folytatták, ahol abbahagyták.
Mohamed Chihi, Lyon alpolgármesterének biztonságért felelős helyettese azt nem tudta tagadni, hogy ez a közterület valóban mocskos, de a város köztisztasági kiadásaiból ez a kerület kapja a legtöbbet. A környék lakói meg semmit se tudnak tenni, hogy a tér visszanyerje korábbi állapotát. A téren előforduló emberek “bevándorló hátterűek” - így kell veretes francia nyelven mondani, hogy nagy többségük felmenője arab. A taxisofőr ott tévedett, amikor ezt a helyet Bagdadnak minősítette, mert még ott sem engednék meg egy városrész ilyen fokú lezüllését.
A zöldek az iszlámmal különleges viszonyt ápolnak. A rasszizmus elítélésében természetesen élen járnak. Több egykori muzulmán harcostársuk helyet kapott városok irányításában mint kisebbségi vezető. Így viszont nehéz beismerni azt a tényt, hogy annak a fajta bűnözésnek az elkövetői - utcai lopás, rablás, nemi erőszak, drogügyletek -, amely a leginkább zavarja a lakosságot, nagy számban muzulmánok.
Bordeaux-ban például a polgármester kijelentette, hogy ilyen elszigetelt esetek nem foglalkoztatják a közvéleményt, miután tömegverekedés alakult ki a bandák között. De Grenoble első embere sem tudott mit mondani, amikor szembesítették azzal, hogy az országos tiltás ellenére miért viselnek a muzulmán nők burkinit - olyan úszódresszt, amely a bokától a fej búbjáig eltakar - a városi strandon. Strasbourgban miért engedi meg a polgármester asszony az egyik tanácsadójának, hogy fátyolt viseljen az önkormányzati üléseken? A közösségi tereken és eseményeken Franciaországban ezt szintén törvény tiltja. Egyszerű a magyarázat, hogy miért ez a nagy engedékenység, mert szükségük van a muzulmán közösség szavazatára a következő választáson is.
Ha van valami, amiben egy húron pendülnek a zöld városok, az az autóellenesség. Az önkormányzati utakon harminc kilométer/órában korlátozzák a sebességet. Ebben Párizs járt az élen. Lyon két legyet ütött egy csapásra, amikor levette a napirendről a repülőtérre vezető út tervezett korszerűsítését. Így a lyoni autósok továbbra is szenvedhetnek. És teljesült Grégory Doucet polgármester másik vágya, hogy kevesebb turista érkezzen a városba repülővel. Bordeaux-i párttársa ki is mondta a valós célt: “Az a szándékunk, hogy az autósok fokozatosan megutálják a városi közlekedést.” Tours-ban “kísérleti jelleggel” megtiltották a városközpontba és környékére a behajtást.
Grenoble-ban már rég túl vannak azon, hogy sávokat fessenek fel a kerékpároknak. Itt már folyik a “kerékpárpályák” kivitelezése, az autópályák mintájára, csak itt két keréken nagy sebességgel lehet majd “repülni”.
De vajon miért nem örül a Lyon és Torino közti nagy sebességű gyorsvasút építésének Doucet polgármester? Mert mindennek, amely fejlődést jelent, ő az ellensége, és ez elmondható a többi város zöld polgármesteréről is. Ő még azt is ellenzi, hogy az olasz-francia vonalon sínen szállítanák a kamionokat nem szennyezve tovább a környezetet. Még jó, hogy a nemzetközi szerződésekbe nincs beleszólása.
Szinte mindegyik zöldpárti polgármester ádáz ellensége az 5G internethálózatnak, amely nemcsak hogy jelentős változást jelent a kommunikációban, hanem gyorsabb és korszerűbb az előzőnél. “Ez a technológia veszélyes, és csak arra jó, hogy a liftekben is pornót nézzenek” - ez a bordeaux-i városvezető, Pierre Hurmic velős véleménye. Ő volt az, aki betiltotta a köztéri karácsonyfa állítását, mondván “halott fákkal mi nem ünneplünk semmit”, és még hozzáfűzte, hogy a rendelete ellen tiltakozók “a múltból itt maradt, primitív, fasiszta katolikusok”.
Doucet elrendelte, hogy a város iskolai menzáin ezentúl csak hús nélküli ételeket szolgálhatnak fel. A felhördülésre meg azt válaszolták, hogy erre azért volt szükség, hogy a diákok gyorsabban végezhessenek az ebéddel, így a koronavírussal kevéssé tudják megfertőzni egymást.
Ha a lyoniak elolvasták volna Doucet programpontjait, amelyekkel nekivágott a választásának, az egyikben szó szerint szerepel, hogy “a bolygó megóvása érdekében fokozatosan be kell vezetni a menzákon a vegetáriánus étkezést”. Hát most egy csapásra rendelte el. De az ügy nem állt meg itt, még a párizsi miniszterek is azzal foglalkoztak, hogy mi kerül a lyoni diákok tányérjába. Az egyikük “ideológiai botránynak” nevezte a történteket. Végül a nyomást érzékelve a polgármester visszavonta rendeletét.
De más döntésekben is kilóg az ideológiai lóláb. A grenoble-i vezető szerint a “labdajátékok túlzottan fiúsak”, ezért a testnevelő tanároknak ezeket hanyagolni kell. Rennes például nem kért a Tour de France egyik szakaszából, amely érintette volna a várost. “Képzeljék el azt a sok ezer embert, aki idejön, és csak szennyezi a településünket” - ez volt a polgármester meglátása.
Tavaly Lyon is borsot tört az állam orra alá, ugyanis nem engedélyezte, hogy a nemzeti ünnepre Párizsba tartó vadászrepülőgépek átszálljanak a város fölött. Az indok a koronavírus-járvány volt. De valójában a polgármester antimilitarizmusa húzódott meg a döntés mögött.
Párizsban a zöldítés keretében egy japán kertész ötletére elkezdtek minierdőket telepíteni. Az Opera mögötti területen aztán rájöttek, hogy a városban annyi a közmű és nincs termőtalaj, hogy az egész tervezet többet árt, mint használ.
A Föld megmentésére önmaguk által felkent jóemberek Franciaország-szerte megszállottan munkálkodnak. Az egyszerű polgár meg csak néz, és abban bízik, hogy négy év múlva újra lesz önkormányzati választás…
(Fotó: Pixabay)
Pénteken, március 6-án tüntetést szervez a Nemzeti Ellenállás Mozgalom Ukrajna budapesti nagykövetsége elé, ahol Szijjártó Péter is felszólal. Mi hangzik el a demonstráción, és milyen üzeneteket küldenek a felszólalók a kialakult helyzetben? Kövesse velünk ÉLŐBEN az eseményeket.
A francia elnök ráadásul nincs egyedül.
Teherán súlyos következményeket helyezett kilátásba.
A Hezbollahnak is üzent a francia külügyminiszter.
Kommunikációban erősek, hadrafoghatóságban gyengék: a Halandók Koalíciója üres raktárakkal és létszámhiánnyal indulna neki Ukrajnának.
Legtöbbjük olyan lett, mint Michael atya, a clevelandi pap, aki látta a feketék bűnözését, és mégsem akarta tudomásul venni. Rod Dreher írása.
Az ukránok a magyar parlamenti választás utáni, de a francia elnökválasztás előtti időszakig húznák a béke ügyét.
Lukács Nikolasz Rókával debütál a Mandineren Hajdú Péter Frizbije!
De azt nem gondolná, hogy bizonyítania kellene bárkinek.
