Az „átláthatóság jegyében” inkább nem adják ki többé az évente megjelentetett kiadványt a globális fegyvermozgásokról. Nem kell a választóknak mindenről tudni, főleg akkor, ha a kormány sem tudja, mit nem tud.
Érdekes közlemény jelent meg az USA kormányának honlapján. A Külügyminisztérium így tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy mivel hatályon kívül helyezték azt az 1994-es törvényi rendelkezést, amelynek értelmében kötelesek évente kiadni a World Military Expenditures and Arms Transfers (WMEAT) tájékoztatót, ezért többé nem is teszik meg.
A WMEAT a globális (beleértve természetesen az Egyesült Államokat is) katonai kiadásokat és fegyverkereskedelmet taglalta földrészekre és országokra bontva, átfogó és statisztikai információkkal, részletes elemzésekkel megfűszerezve. Tulajdonképpen ez volt az a kiadvány, amelynek segítségével bárki betekintést nyerhetett a kulisszák mögé, és valóban láthatta, hogy ki, mikor, hol, milyen fegyvert vásárolt.
Miért?
Arról, hogy miért igazi áldás az orosz-ukrán háború az amerikai fegyveripar számára, és hogyan befolyásolják a fegyvergyártók az amerikai külpolitikával együtt a NATO működését, itt írtunk bővebben. A több tízmilliárdos katonai segélycsomagok, amelyből eddig huszonegyet állított össze a Pentagon Ukrajna számára, önmagukban is kérdéseket vetnek fel az amerikai társadalomban, amely éppen nem a legjobb napjait éli. Bár az elnök eddig megszerezte a kongresszusi jóváhagyást az újabb és újabb kiadásokra az ukrán szponzoráció érdekében, egyre gyakrabban hallatják hangjukat azok, akik szeretnék tudni, hogy miből pótolja a kormány az eszelős mennyiségű fegyvert, amit az USA saját hadseregének készletéből küldözget rendületlenül.
Legalább ilyen súlyú az a probléma, amely makacsul a felszínen marad, akkor is, ha megpróbálják agyonhallgatni: az USA és a szövetségesek által küldött fegyvercsomagok sorsáról semmit nem lehet tudni onnantól, hogy átlépik a lengyel-ukrán határt. Ez nem csak azért aggályos, mert egyes makacs vélemények szerint az amerikai fegyverek jó része azonnal a feketepiacon köt ki, hanem azért is, mert
az USA keserű tapasztalatokkal rendelkezik arról, milyen érzés, amikor az „önzetlenül” más országoknak szállított fegyverektől saját hadseregének kell tartania.
(Ez történt Afganisztánban, ahol a mudzsáhidokat a CIA már a szovjet háború idején is ellátta fegyverekkel, aztán a háború végén, amikor szerették volna visszakapni a fel nem használt Stinger-rakétákat, azok sehol nem voltak, ellenben hirtelen több száz darab jelent meg belőlük a fekete piacon jó pénzért. Nem véletlen, hogy Afganisztán 2001-es megszállásakor az amerikai hadvezetés azon aggódott, hogy a tálibok a saját Stingereikkel fogják lőni őket.)
A WMEAT-jelentések betiltását a kritikus hangok éppen ez utóbbival magyarázzák. Mint mondják, nem is készülhet el teljes jelentés, hiszen az USA kormányának valóban nincs pontos (gyakorlatilag pontatlan sem) információja arról, mi történik az eddig 15 milliárd dolláros fegyversegélyeinek elemeivel. Nem tudják, hol, mikor vetik be azokat, azt pláne nem, hogy egyáltalán bevetik-e őket, vagy más sors vár rájuk. Amikor erről faggatták a Biden-kormányzatot, az mindenkit azzal próbált megnyugtatni, hogy az ukránok megbízhatóak, és mindent lepapíroznak. Az utóbbi kifejezés nem poén: Sean O’Donnell, a Pentagon fegyverszállítmányok figyelemmel kísérésével megbízott vezetője maga mondta el, hogy
O’Donell szerint a vicckategóriás megoldás kétségeket ébreszt Kijev megbízhatóságával kapcsolatban, de mivel „a NATO tisztviselői szerint minden a lehető legnagyobb rendben zajlik”, nem akadékoskodott tovább, csak halkan megjegyezte: az USA Irakban és Afganisztánban ugyanúgy a nyilvántartás hiánya miatt nem tudta követni a saját fegyvereit, mint most. Lett is belőle később probléma, nem kevés.
Összegezve: az USA kormánya – a fegyvergyártók lobbijának hathatós közreműködésével – egyre elképesztőbb összegeket költ az Európában zajló háborúra. A jövőben nem is szándékozik változtatni ezen,
A világ legnagyobb fegyverkereskedő országa úgy önti a haditechnikát Ukrajnába, hogy gyakorlatilag nem tudja ellenőrizni annak rendeltetési céljait és felhasználási módját. A WMEAT-jelentés eddig lehetőséget adott arra, hogy elég nagy pontossággal lehessen átlátni a globális fegyverkereskedelmet, az aktuális kereslet-kínálat összefüggéseit, és ebből következtetéseket lehessen levonni. Az amerikai kormány most megszüntette a jelentés közzétételi kötelezettségét, mellőzve az átláthatóságról alkotott elveit.
Apró maszatolás a háború zűrzavarában, de egész ügyes. Valóban nem kell ezeket az információkat a halandók orrára kötni. Amiről nem tudunk, az nem fáj.
Fotó: MTI/AP/Andrew Harnik
A Mandiner olvasói és nézői összefogtak, hogy segítsenek Rosinec Máriának, a kárpátaljai nagymamának, aki fiát a háborúban veszítette el. A gyűjtés eredményeként közel hatmillió forint jutott el hozzá és két unokájához.
Kvízest Csutival, közéleti beszélgetés Kocsis Mátéval, zene Pataky Attilával.
Ébredj velünk, október 27-től indul a Vekker a Mandiner reggeli élő műsora! Minden hétfőn és csütörtökön 8:00-tól érkezik Gyürky Enikő és Szabó András Csuti, hogy megvitassák veled közösen a legfrissebb közéleti témákat.
A Tisza Párt október 23-i rendezvényének résztvevőit a budapesti békecsúcsról és az újságírók elleni erőszakról kérdeztük. Riportunk.
A Mandiner megkísérelte megkérdezni az ukrán elnököt a magyar kisebbség ügyéről.
Az október 23-án induló Mesterterv című műsorunkban elmondjuk, hogy politikai szempontból ki is nyerte a napot.
A béke nem csupán erkölcsi és politikai szükséglet, hanem a gazdaság fellendülésének is a kulcsa.
