Az Orbán-kormányok a kezdetektől fogva kiemelt helyen kezelték a népességfogyás mérséklését, majd megállítását. Már az első Orbán-kormány (1998-2002) alatt megállt a termékenységi ráta meredek zuhanása ez köszönhető annak, hogy abban a 4 évben tették le a ma ismert széleskörű családtámogatási rendszer alapjait. A családi pótlék, a gyet és a gyes ismételten alanyi jogúvá vált, emellett bevezették a gyed-et, a csok-ot, valamint otthonteremtési programot indítottak a fiatalok számára. Ezt követően viszont sajnos 2002 és 2010 között az MSZP-SZDSZ kormányok alatt ismét esni kezdett a termékenységi ráta: a Medgyessy -kormány alatt 0,03-dal és bár a Gyurcsány-kormányok alatt stagnált, azt nagyon alacsony értéken tette (1,3-1,32 gyerek/nő). 2008-ban ugyan volt egy emelkedés (+0,04), ami valószínűleg annak köszönhető, hogy 2008-ban megemelték a családi pótlékot. Ezt követően viszont a Bajnai-féle megszorító csomag 0,07-dal csökkentette a termékenységi rátát és így jutottunk el 2010-ig, amikor a termékenységi ráta 1,25 gyerek/nő volt.
Az Orbán-kormányok ideje alatt, 2010-től összességében véve rekordszintű, három tizeddel nőtt meg a termékenységi ráta, ami 2021-re 1,59-re emelkedett.
Minek köszönhető ez?
Az első lépés 2010 után az volt, hogy ismét bevezették az első Orbán-kormány alatt hozott családtámogatási intézkedéseket, amelyek közül a közbeszédben leginkább a csok köszönt vissza, hiszen a csok révén juttatott támogatás a gyermekek számával nő. Ilyen intézkedések voltak még a jelzálog-hitel támogatás, amely a gyermekek számával arányosan szintén emelkedik, a négy gyermekes anyák szja mentessége, valamint a fiatal házasok gyermekvállalási támogatása. A konkrét intézkedéseken túl a kormányzati kommunikációból is egyértelműen levehető a kérdés fontossága.
Magyarország tehát 2010 óta jelentősen javította a termékenységi rátát, ezzel egyfajta lokális kivételt jelentve. Ugyanakkor azt látni kell, hogy bár a 2011-es 1,23-as termékenységi ráta mellett megszületett 88 ezer gyermek, valamint a 2020-as 1,55-ös termékenységi ráta mellett világra jött 92 ezer gyermek között jelentős a különbség, de még ez utóbbi sem jelentette a születések számának kívánt emelkedését. A termékenységi ráta 26 százalékkal ugyan emelkedett, de ezt nem követte le a születések számának emelkedése, aminek legfontosabb okaként a szülőképes korú nők létszámának csökkenését jelölhetjük meg. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a 2010-ben felvett irány a népesedéspolitika területén jó alapot jelenthet arra, hogy a jelenleg csökkenő tendenciát képesek legyünk megfordítani. Ehhez azonban el kell érni a 2,1-es termékenységi rátát. Azaz a jelenlegi születési számok megőrzéséhez hasonló mértékben kell emelni a termékenységi arányszámokat. A magyar család- és népesedéspolitikát számos ország követendő példának tekinti.