A népességcsökkenés egyre súlyosabb probléma, itthon jobbak a kilátások

Az 1900-as évek közepe óta érvényesül az a tendencia, hogy a világ népessége egyre növekszik. A legfrissebb adatok tanúsága szerint a világ népessége jelenleg 7 970 385 000 fő, tehát közel 8 milliárd. Ebből a 8 milliárdból Kína 17,7 százalékot, India 17,2 százalékot ad, míg az Európai Unió csupán 5,61 százalékot, az Amerikai Egyesült Államok pedig 4,18 százalékot. Jelenleg a népesség növekedésének döntő része Kínában és Indiában összpontosul, de a jövőben ez valószínűleg áttevődik az afrikai kontinensre. Ennek már mutatkoznak intő jelei: Nigerben egy átlagos nőnek egész élete során például l6 gyermeke születik.

Bajban a fejlett világ

A fejlett országok esetében viszont akut probléma a népességszám folyamatos csökkenése. Az ENSZ 2050-es előrejelzésében  – amelyikben megjelöli azt a 20 országot, ahol a legnagyobb probléma lesz a népesség csökkenése – döntő többségében fejlett országok szerepelnek. Pontosabban ezen országok döntő többsége Kelet-Európa vonzáskörzetében található. A volt szovjet blokk országaiban a Szovjetunió 1991-es összeomlása óta csökken a születési ráta: az egy nőre jutó gyermekek száma 1988-ban 2,1 volt, ami 1998-ban már 1,2-re csökkent. Igaz, hogy 1998 volt a mélypont, és a születések száma azóta valamelyest javult, de ez közel sem elég a halálozások és a kivándorlás ellensúlyozására. Számos alkalommal volt tapasztalható kivándorlási hullám az egykori szovjet blokk országaiból, például az Európai Unió 2004-es és 2007-es bővítését követően is. 2016-ban a szóban forgó térség 6,3 millió állampolgára lakott más uniós országban. Az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re a népességcsökkenés Bulgáriában, Litvániában, Lettországban, Ukrajnában, Szerbiában, Bosznia-Hercegovinában, Horvátországban, Moldovában, Japánban, Albániában, Romániában, Görögországban, Észtországban, Magyarországon, Lengyelországban, Grúziában, Portugáliában, Észak-Macedóniában, Kubában és Olaszországban lesz a legnagyobb problémák forrása. Az említett 20 országból csupán 2 nem tartozik az európai kontinenshez (Kuba, Japán), ebből is jól látszik, hogy a népesség csökkenése elsősorban a fejlett világ problémája.

Japán és Kuba

Japánban 1970 óta folyamatosan csökken a születések száma, ennek ellenére az ország össznépessége csak 2010-ben kezdett el csökkenni. Jelenleg a japán helyzet elég drasztikusnak mondható, hiszen, ha a 2021-es adatokat vesszük alapul, akkor 811 604 volt a születések száma, szemben az 1,44 millió halálozással. A japán kormány különböző szociális programokkal próbálta kezelni a problémát de a gyerekvállalást így sem tudta vonzóbbá tenni. Japán lakossága jelenleg 125 440 millió fő, ami az ENSZ előrejelzései szerint 2050-re mintegy 16,3 százalékkal 105 millió főre csökkenhet.

A felsorolt országok közül Kuba az egyetlen, amely a nyugati féltekén helyezkedik el. Kuba 1,7-es termékenységi rátája a legalacsonyabbnak számít a latin-amerikai régióban: Mexikóban ez 2,2, Paraguayban 2,5, Guatemalában pedig 3. A bevándorlás javíthatna valamit a mérlegen, viszont a Kubába irányuló bevándorlás a régióbeli országokhoz képest szintén alacsony, hiszen a bevándorlók a teljes lakosságnak nagyjából a 0,1 százalékát jelentik. Az ENSZ előrejelzései szerint Kubában 2050-re 10,3 százalékkal eshet vissza a népesség, a mostani 11.113.215 főről nagyjából 10 millióra.

Bulgária, a negatív rekorder

A fentebb felsorolt 20 ország közül Bulgáriában várják arányaiban a legnagyobb csökkenést 2050-re. Az előrejelzések azt mutatják, hogy a bolgár népesség 2050-re 22,5 százalékkal csökkenhet a mostani 6,5 millióról 5,4 millióra. De ha távolabbról nézzük a bolgár helyzetet, akkor rendkívül aggasztó képet kapunk: Bulgária, amely egyébként az Európai Unió legszegényebb tagállama, 1990 óta már több mint a népessége 20 százalékát elveszítette: 1987-ben lakossága még elérte a 9 millió főt.

A háborúzó Ukrajna

Ukrajna népessége 1991-ben volt a csúcson, amikor 51,5 milliós népességgel büszkélkedhetett, azóta viszont ez folyamatosan csökken. A jelenleg zajló háború pedig ezt jelentősen fel fogja gyorsítani az óriási kivándorlási hullám és a születések várható számának drasztikus csökkenése miatt. A háborút megelőzően is csökkent az ukrán népességszám, ami elsősorban az alacsony születésszámnak volt köszönhető és a már akkor is magas kivándorlásnak. 

Mindezeket a tendenciákat fogja felgyorsítani az oroszokkal vívott háború. Az ENSZ előrejelzései szerint az ukrán népesség a háború kirobbanása előtti 41 130 432 főről 2050-re mintegy 19,5 százalékkal 35,2 millióra vagy még kevesebbre csökkenhet. Ez nagyban függ a háború kimenetelétől és elhúzódásától is.

Magyarország, mint lokális kivétel

Magyarország lakossága a 2020-as adatok szerint 9,75 millió fő – a közeljövőben lesz népszámlálás. Jelenleg Magyarországon mind a férfiak és a nők esetében egyértelműen növekszik a születéskor várható élettartam, ami átlagosan – a KSH 2021-es adatai szerint – mintegy 74 év.

A korfa Magyarországon is elöregedő: az idősek száma jóval meghaladja a fiatalokét, mind arányaiban, mind számban. A születési arányszám 2019-ben 9,1‰ volt, ami 89 ezer fő születését jelentette, szemben a 13,3‰ halálozási arányszámmal, ami 130 ezer fő elhalálozásnak felelt meg. Ezekből jön ki a -4,1‰ természetes fogyás, ami azt jelenti, hogy Magyarországon 40 ezer fővel több ember hal meg, mint amennyi születik.

A konzervatív kormány 2010 óta prioritásként kezeli a demográfiai kérdést, amit a széleskörű családpolitikai intézkedések támasztanak alá. Ennek eredménye, hogy 2011 és 2016 között emelkedett a magyar termelékenység (1,49 gyerek/nő), ezt követően ugyan stagnálás következett, de 2020-ban 0,06-dal ismételten emelkedett. A gazdasági ösztönzés tehát hatásosnak mondható, de fordulatot a korszellemben való változás nélkül nem várhatunk, amelyre vonatkozóan szintén vannak összetett intézkedések. A stabil gazdasági, társadalmi és kulturális változások, az a kormányzati szándék, hogy Magyarországot Európa, és a világ egyik legélhetőbb helyévé kívánja tenni a kormányzat, a városok, a vidék élhetővé tétele mind olyan folyamatok, amelyek a gyermekvállalási kedvet közvetve ösztönzik.

Az Orbán-kormányok a kezdetektől fogva kiemelt helyen kezelték a népességfogyás mérséklését, majd megállítását. Már az első Orbán-kormány (1998-2002) alatt megállt a termékenységi ráta meredek zuhanása ez köszönhető annak, hogy abban a 4 évben tették le a ma ismert széleskörű családtámogatási rendszer alapjait. A családi pótlék, a gyet és a gyes ismételten alanyi jogúvá vált, emellett bevezették a gyed-et, a csok-ot, valamint otthonteremtési programot indítottak a fiatalok számára. Ezt követően viszont sajnos 2002 és 2010 között az MSZP-SZDSZ kormányok alatt ismét esni kezdett a termékenységi ráta: a Medgyessy -kormány alatt 0,03-dal és bár a Gyurcsány-kormányok alatt stagnált, azt nagyon alacsony értéken tette (1,3-1,32 gyerek/nő). 2008-ban ugyan volt egy emelkedés (+0,04), ami valószínűleg annak köszönhető, hogy 2008-ban megemelték a családi pótlékot. Ezt követően viszont a Bajnai-féle megszorító csomag 0,07-dal csökkentette a termékenységi rátát és így jutottunk el 2010-ig, amikor a termékenységi ráta 1,25 gyerek/nő volt.

Az Orbán-kormányok ideje alatt, 2010-től  összességében véve rekordszintű, három tizeddel nőtt meg a termékenységi ráta, ami 2021-re 1,59-re emelkedett.

Minek köszönhető ez?

Az első lépés 2010 után az volt, hogy ismét bevezették az első Orbán-kormány alatt hozott családtámogatási intézkedéseket, amelyek közül a közbeszédben leginkább a csok köszönt vissza, hiszen a csok révén juttatott támogatás a gyermekek számával nő. Ilyen intézkedések voltak még a jelzálog-hitel támogatás, amely a gyermekek számával arányosan szintén emelkedik, a négy gyermekes anyák szja mentessége, valamint a fiatal házasok gyermekvállalási támogatása. A konkrét intézkedéseken túl a kormányzati kommunikációból is egyértelműen levehető a kérdés fontossága.

Magyarország tehát 2010 óta jelentősen javította a termékenységi rátát, ezzel egyfajta lokális kivételt jelentve. Ugyanakkor azt látni kell, hogy bár a 2011-es 1,23-as termékenységi ráta mellett megszületett 88 ezer gyermek, valamint a 2020-as 1,55-ös termékenységi ráta mellett világra jött 92 ezer gyermek között jelentős a különbség, de még ez utóbbi sem jelentette a születések számának kívánt emelkedését. A termékenységi ráta 26 százalékkal ugyan emelkedett, de ezt nem követte le a születések számának emelkedése, aminek legfontosabb okaként a szülőképes korú nők létszámának csökkenését jelölhetjük meg. Ugyanakkor az kétségtelen, hogy a 2010-ben felvett irány a népesedéspolitika területén jó alapot jelenthet arra, hogy a jelenleg csökkenő tendenciát képesek legyünk megfordítani. Ehhez azonban el kell érni a 2,1-es termékenységi rátát. Azaz a jelenlegi születési számok megőrzéséhez hasonló mértékben kell emelni a termékenységi arányszámokat. A magyar család- és népesedéspolitikát számos ország követendő példának tekinti.

Legutóbb éppen Japán – ahol szintén demográfiai problémák vannak – adott ki egy átfogó stratégiát Four Driving Forces that Open the Way to the Future of Japan címmel, amelyben négy fókuszterületet azonosítottak.  A stratégia nagy mértékben hasonlít a magyar kormány által 2010 óta követett úthoz: a zöld társadalom megvalósítása, a digitalizáció felgyorsítása, a helyi közösségek és a vidék újjáélesztése, csökkenő születésszám megállítása, illetve megfordítása. Japán a magyar kormányhoz hasonlóan a csökkenő születésszámot igyekszik mérsékelni, illetve megfordítani a házasságkötések és a gyermekvállalás támogatásán, a gyermeknevelés megkönnyítésén (például óvodaépítéseken) keresztül. De igyekeznek egy olyan társadalmi környezetet is megteremteni, amely garantálja a gyermekek biztonságát, aminek látható jelei mind a magyar, mind a japán gyermekbántalmazás elleni, illetve a gyermekvédelemre irányuló intézkedések.

Borítókép: MTI/ EPA/ Alex Plavevski