A magyar gazdaságpolitika jövőjének harmadik pillére

A magyar gazdaságpolitika történetében fordulópont volt 2010, mint oly sok más területen is. A 2010 előtti a balliberális kormányok értékteremtésben alig nyilvánultak meg, a járadékvadászatban annál inkább, ezzel kiszolgáltatva Magyarországot a multinacionális vállalatoknak.

Ez biztosította az anyagi hátteret a világ legmagasabb GDP-arányos családtámogatási rendszerére és adócsökkentésre, az egykulcsos személyi jövedelemadó, a csökkenő szociális hozzájárulási terhek, a fiatalok szja-mentessége és az otthonteremtési támogatások bevezetésére.

Ez viszont önmagában nem lett volna elég. Ezzel párhuzamosan elkezdték bevonzani azokat a befektetőket, amelyek a hosszú távú magyar sikerben érdekeltek. A nemzetgazdaságnak nincs szüksége olyan vállalatokra, amelyek a devizahitel-válságból, az ország eladósításából vagy a monopol­szektorok feletti ellenőrzésből kívánnak gazdagodni. A jövőben a méltán híres magyar kreativitásra és szorgalomra kell építeni. Azokon a magyar cégeken keresztül, amelyek a hosszú távú magyar sikerben érdekeltek, a nemzetgazdaság képes hozzáférni a piacokhoz, és együttműködve ezekkel a cégekkel kialakulhatnak saját magyar multinacionális társaságok.

A feladat világos: a nemzetgazdaságnak a munkát és tudást adó cégeket kell bevonzania, a járadékvadászokat pedig ezzel együtt megadóztatnia.

Borítókép: MTI/Soós Lajos