Nyugodj békében, Mihail Szergejevics!

„Mihail Szergejevics Gorbacsov súlyos és hosszan tartó betegség után halt meg ma este” – jelentették. A TASS értesülései szerint Gorbacsovot a járvány legelején kórházba szállították, és azóta is orvosi felügyelet alatt áll.

1985 márciusától 1991 augusztusáig Mihail Gorbacsov az SZKP Központi Bizottságának főtitkára volt. 1990 és 1991 között a Szovjetunió elnöke.

1990. október 15-én Mihail Gorbacsov Nobel-békedíjat kapott „a békefolyamatban betöltött vezető szerepe elismeréseként”.

Vlagyimir Putyin orosz elnök részvétét fejezte ki Mihail Gorbacsov halála miatt. Az elnök reggel táviratot küld Mihail Gorbacsov családjának és barátainak – írta a Komerszant orosz lap.

Egy köztes-európai visszaemlékezése

Mikor egymás után a szovjet gerontokrácia három vénsége, Brezsnyev, Andropov és Csernyenko végelgyengülésben (vagy valami másban) eltávozott, a szovjet vezetés új fényes szelek fuvallatát kívánta behozni Gorbacsov személyében, fiatalként, az 54. évében.

Amikor Mihail Szergejevics a feladatot elvállalta, maga sem tudta, hogy mibe is vág bele. A szovjet gazdaságot térdre kényszerítette Reagan fegyverkezési versenye. Nem tudatosította, hogy tovább finanszírozhatatlan a sztálini birodalom további fenntartása. Így,

Meghirdette a peresztrojkát (átalakítást) az SZKP 1986. évi XXVII. kongresszusán, a gazdasági-politikai élet gyökeres átszervezését, majd 1988-ban a glasznosztyot (nyilvánosság), a politika társadalmi ellenőrzését. Maga sem látta, hogy egy zümmögő méhkasba nyúl bele.

Mindennek Magyarországon a szocializmus legvidámabb barakkjában nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget, hiszen az általa meghirdetett nyíltság már itt megszokott volt, persze valakinek a Cocom-listát is ki kellett játszania.

Felvidékiként csodálatos volt látni (a magyar glasztnoszttyal felvértezve), miképp szenved a becsontosodott csehszlovák pártvezetés Gorbacsov politikája miatt. A begyöpösödött kommunisták se kiköpni, se lenyelni nem tudták a peresztrojkát, meg magát Gorbacsovot, ahogy a többi őskövület sem az egész Varsói Szövetségben. Ezek, mikor már minden összeomlott, még akkor is az emberarcú szocializmusról vizionáltak.

Persze míg regnált, figyelmeztetésként a reális szocializmus igája alatt senyvedő összes alattvalónak ott volt a vörös folt Mihail Szergejevics homlokán, de csak reménykedtünk, hogy vezetésével kibontakozik a demokrácia, és eljutunk a fejlett demokráciához, ahol élvezhetjük a nyugat által sugallt fejlett jólétet.

Az oroszok visszaemlékezése

Szerintük inkább Mihail Gorbacsov politikai hibái okozták az ország önpusztulását.

Az Egyesült Államokban és Európában sok szakértő feltételezése szerint „a Szovjetunió összeomlása eleve elrendelt volt. Gazdaságilag és ideológiailag már régóta megkövesedett, katonailag pedig túlterhelt volt. A gazdasági hibák és a belső ellentmondások szétszakították az államot, és ahogy a Nyugat a katonai fejlesztésekkel növelte a nyomást a Kremlre, az ország kezdett megroppanni. Gorbacsov liberalizációs kísérletei, bármennyire is jó szándékúak voltak, nem tudták megmenteni a haldokló rendszert”.

A szovjet vezetők hiába végeztek sziszifuszi munkát, hogy felzárkózzanak a Nyugathoz, az országuk mindig lemaradt.

A peresztrojka felszabadította ugyan a vállalkozói energiát, de nem hozott létre új piacgazdaságot, nem töltötte meg a szovjet polcokat, hanem a szovjet típusú vállalkozók inkább kiürítették az állam gazdasági eszközeit, és értékes erőforrásokat exportáltak dollárért. A bevételeket offshore telephelyekre szivattyúzták, megnyitva az utat az oligarchikus kleptokrácia előtt. (Milyen ismerős történet.)

Az oroszok szerint Gorbacsov terve jó szándékú volt, mégis felnagyította a gazdasági káoszt és a pénzügyi destabilizációt.

Putyin orosz elnök egyszer kijelentette, hogy

Csak egy feketeöves determinista hiheti, hogy 1991-ben nem volt alternatívája a szovjet összeomlásnak. Valójában a szovjet állam számára sokkal logikusabb út lett volna a további tekintélyelvűség, amely radikális piaci liberalizációval és a kiválasztott csoportok jólétével párosult volna – hasonlóan azzal az úttal, amelyen Kína haladt.

Zárszó

Mindig jó vidáman emlékezni a nagy emberekről, ráadásul Mihail Szergejevics Gorbacsov ezt meg is érdemli, hiszen neki köszönhetjük, hogy békében elbúcsúzhattunk szovjet tavariscsainktól, a druzsbájuktól meg a rezsimjüktől.

Akkoriban egy vicc terjengett Mihail Szergejevics által bevezetett alkoholtilalom kapcsán.

Gorbacsov felmegy a mennybe és letekint árva orosz népére. Látja, hogy mindegyikük az eget vizsgálja. Megkérdezi Szent Pétert: A drága orosz népem most messzelátóval azt kémleli, hogy hova kerültem? Mire a mennyek kapujának őrzője csak annyit válaszol: Nem, Mihail Szergejevics, csak távozásod óta két üvegből isszák a vodkát.