Juhász és a paranoia: begőzölt a volt honvédelmi miniszter

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter azt találta mondani a székesfehérvári katonazenekari fesztivál megnyitóján, hogy a magyar katonanemzet. Ez a kifejezés valamiért annyira kicsapta a biztosítékot a liberális médiánál, hogy napokon keresztül idézgette, ízlelgette hol gúnyosan, hol lekezelően. A kifejezésnek szimplán gesztusértéke van, mint annyi mindennek a politikusi beszédekben, de kell-e ezt éppen Juhász Ferencnek, az első Gyurcsány-kormány honvédelmi miniszterének magyarázni, aki oly sok nagyívű beszédet tartott, amikor Szekeres Imre elődjeként nekilátott a Magyar Honvédség szisztematikus leamortizálásához?

Őt találta meg ugyanis a Hírklikk nevű pártlap, hogy Szalay-Bobrovniczky ostobának ítélt mondata kapcsán rövid interjút készítsen vele, és ha már az egykori tárcavezető elfogadta a felkérést, egyben sommásan véleményezte a kormány haderőfejlesztési terveit is. 

Mi fáj? 

Röviden: Juhász arról beszél, hogy az Orbán-kormányok honvédelmi miniszterei a múltba révedve kizárólag a külsőségeknek hódolnak.

(mint nyitóképünkön látszik, ez Juhásztól sem állt távol), és jelenik meg olyan helyeken, ahol „mulatságok” vannak, holott neki a kiképzésekre, a felkészítésre kellene összpontosítania. „Ráadásul semmiféle történelmi hagyomány nem erősíti azt, hogy a magyar olyan nagyon-nagyon katonai nemzet lett volna” – tette hozzá, hogy a konkrét kérdésre is válaszoljon valamit, amin aztán bizonyára hosszasan lehet rágódni. A tárcavezetőnek egyébként – önkéntes tartalékos lévén – szíve joga egyenruhában megjelenni bárhol, ha éppen ahhoz van kedve, ami pedig a „mulatságokat” illeti, Juhász itt valószínűleg a protokoll-eseményekre gondolt, amelyeken egy miniszter (úgy általában, a regnáló kormány irányultságától függetlenül) meg szokott jelenni, mivel ez is a munkaköréhez tartozik.

derűs perceket szerezve ezzel a publikumnak – ha emlékszik még valaki az örök klasszikusra a Gripenekkel kapcsolatban. 

Azt, hogy a miniszternek mire kellene összpontosítania, szerencsére nem az elődök határozzák meg, mindenesetre a Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium integrációjának megszüntetésére többek között éppen azért került sor pár évvel ezelőtt, hogy a kiképzés és a felkészítés hogyanjával ne a tárcának, hanem a Magyar Honvédség parancsnokának kelljen foglalkoznia.  

Gyere, mesélj!

„Szalay-Bobrovniczky azt szeretné, legyen olyan képesség, amely egyáltalán esélyt ad arra, hogy a haza önmagát megvédje, és ez egy honvédelmi minisztertől normális elképzelés. Ezzel önmagában nincs baj. A baj azzal van, ha egy olyanfajta hamis tudatot próbálnának elültetni, ami arról szólna, hogy a magyar katona fényes győzelmeket aratott a világ össze hadseregén, és puszta tekintetünktől most is mindenki térdre rogy. Ezt próbálják elhitetni, ezt próbálják sulykolni, ami szerintem helytelen” – folytatta a Gyurcsány-éra minisztere. Jómagam sem a miniszter mostani beszédéből, sem az azt megelőző megszólalásokból nem emlékszem ilyen jellegű „tudatelültetési kísérletre”. Arra inkább, hogy mind Benkő Tibor, mind utódja

A Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program életpályamodelljével és a haderőfejlesztéssel ezzel a legjobb úton járnak, azt viszont senki nem bizonygatja, hogy a magyar katona mindig, mindenhol agyonverte az ellenfelét, mert szögesdrótot reggelizik, és gránát nő az orrában. Teljes joggal állítják azonban, hogy a világ minden pontján megbecsülésnek örvend. És itt még időben sem kell messzire szaladni: a NATO legnagyobb missziójának, a KFOR-nak jelenleg is egy magyar vezérőrnagy, Kajári Ferenc a parancsnoka. Ha Juhász esetleg arra gondolt, hogy a múlt győztes katonai pillanatainak felidézése felesleges, esetleg nem illeszkedik kellőképpen a liberális világnézetbe, akkor el kellene gondolkoznia a Magyar Honvédség nevén, és azon az egyszerű történelmi tényen, hogy mely időszakban jött létre a szervezet, amelynek egykoron ő adta az utasításokat.

Dörögve zúgnak a betonon...

Juhász Ferenc némileg hosszasabban bíbelődött a haderőfejlesztés kérdéseivel. Nem lehetett könnyű rosszallását kifejeznie, de szerencsére az interjút készítő kolléga szép magas labdákat dobott fel, rendkívüli felkészültségről téve tanúbizonyságot: megemlítette például, hogy talán le kellene cserélni az orosz helikoptereket. Nyilván elfelejtett utánanézni a H145M-projektnek, ahogyan annak is, hogy a H225M-esek gyártása javában zajlik, de szerencsére

Utalt arra is, hogy a beszerzésekről „titokban döntenek”, amit ha úgy ért, hogy nem írnak ki népszavazást a haditechnikai eszközök ügyében, és nem tartanak sajtótájékoztatót, amelyen elmondják: azon tanakodnak a HM-ben, Spike vagy Javelin, akkor igaza van, egyébiránt teljes badarság. 

Juhász arra is utalt, hogy szerinte a fegyverbeszerzések ad hoc jelleggel történnek, idézem: „nálunk nincs egy értelmezhető katonai stratégia, hogy ki ellen védjük magunkat, milyen veszély ellen kell felkészülni, annak a veszélynek az elhárítására milyen eszközök kellenek”.

Ami a stratégiát illeti: két remek olvasmányt tudunk ajánlani, az egyik a Nemzeti Katonai Stratégia, amely éppen most váltotta fel az elavultat, a másik a hatályos Nemzeti Biztonsági Stratégia.

Ami egyébként a Magyar Honvédségnél jelenleg rohamtempóban zajlik, annak célja a teljes megújulás, vagyis nincsenek részterületek és nem cserélendő technikák: az egész rendszer, úgy, ahogyan van megújul, radarostól, helikopterestől, kézifegyverestől, egyenruhástól, mindenestől. Is. Még szerencse, hogy Benkő Tibor miniszterségének négy éve alatt legalább kétszáz előadást tartott a haderőfejlesztésről, ahol igen hosszan ecsetelte a régiónkat és hazánkat esetlegesen fenyegető veszélyforrások irányát (kelet és dél), továbbá azt is, melyik technikai eszközt miért szerzi be a Magyar Honvédség. Nehéz volt nem belefutni ezekbe a hírekbe, de Juhász Ferencnek nyilván elkerülte a figyelmét.

El lehetne kezdeni itt magyarázni a felderítés és a pilótaképzés jelentőségét, ahogyan azt is, hogy a H145M-eket páncéltörő rakétákkal szerelik fel a közeljövőben, de felesleges. Juhász Ferenc ezzel nyilván tisztában van, hiszen szakértőként szól hozzá a témához, még akkor is, ha annak idején inkább a haditechnika eladásában és nem beszerzésében jeleskedett. 

Fájóan egyszerű

De az interjú legsúlyosabb része még csak most következett. Juhász Ferenc szó szerint a következőket nyilatkozta: „a magyar haderőfejlesztés, fegyverkezés azt a veszélyt hordozza, hogy az összes környező kelet-európai ország, ahol félnek a magyar nacionalizmustól, ugyanazt fogja csinálni, tehát itt beindul egy fegyverkezési verseny. Ennek már számos jele van, hiszen a csehektől a szlovákokig, másokig a magyar hatásra tekintettel fegyverbeszerzéseken gondolkodnak”. Menet közben elaludhatott a volt honvédelmi miniszter. A haditechnikai beszerzések hosszú évek óta zajlanak Magyarországon, ha tehát Juhász szavainak lenne valami igazságtartalma, akkor Szlovákia nem most kezdte volna meg a haderőfejlesztését, és Románia nem nálunk egy évvel hamarabb hirdette volna meg programját. Nyilván Németország is a magyaroktól ijedt meg annyira, hogy sutba vágta pacifista külpolitikáját, és 100 milliárd eurós haderőfejlesztést jelentett be. Az egykori miniszternek valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy menet közben kitört egy háború, ami igen erősen átírta az európai országok védelmi politikáját.

különösen úgy, hogy Juhász NATO-partnerországokat emleget közben.

Falakról bámul az unalom

Az interjú végül visszakanyarodott oda, ahol elkezdődött: a katonanemzet szóhoz. Az újságíró gúnyosan tette fel a kérdést, ugyan miféle katonanemzet az, ahová csak 500-an jelentkeztek a szeptemberben induló Önkéntes Katonai Szolgálatra? Juhász hálásan válaszolt, mégpedig így: „már az is kész csoda, hogy ennyien jelentkeztek. Nyilvánvaló kudarcát jelzi annak az elszánásnak, hogy majd önkéntes tartalékosokkal fogják felturbózni a magyar hadsereget. Ez is pontosan cáfolja azt a fajta hagyományt, amit ők szeretnének elültetni, hogy a magyar katonanemzet. A magyar fiatalok ódzkodnak ettől, és a családjuk – mit ne mondjak – irtózik attól, hogy a gyerekük katona legyen”. Ez volt az a pillanat amikor véglegessé vált a gyanú: Juhász egyfelől nem felelni, hanem megfelelni akar a kérdéseknek, másfelől valószínűleg tényleg fogalma sincs, mi történik a Magyar Honvédségnél az utóbbi időben.

A tartalékos állomány létszáma ugyanis jelenleg 11 ezer. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert

Juhásznak ebben a kérdésben illett volna mélyen hallgatnia, vagy legalábbis ideges nevetéssel elütni az egészet, de a válaszából az derült ki, hogy még a kérdést sem értette. Az Önkéntes Katonai Szolgálat ugyanis csak egy apró, speciális szelete a tartalékos rendszernek. Kifejezetten azoknak a diákoknak hozták létre, akik az idei tanévben valamiért kénytelenek elhalasztani felsőfokú tanulmányaik megkezdését, így egyrészt az 500 fő nagyon is jó eredmény, másrészt értelmezhetetlenné teszi Juhász mondatát a tartalékos rendszer használhatatlanságáról. 

Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója az említett interjú kapcsán elég tömören összefoglalta, finoman szólva is miért nem elegáns, amikor Juhász Ferenc szakértőként szólal meg a Magyar Honvédséggel kapcsolatban: „A baloldal már kormányzása idején is rosszul látott a pályán, így nyolc év alatt egyenesen kormányprogrammá tette a Magyar Honvédség leépítését: 18 ezer fővel csökkent a hadsereg rendszeresített létszáma, 50 ezer különféle haditechnikai eszközt és hadfelszerelést adtak el, a katonai kiadások mértéke pedig 2010-ben alig érte el az 1 százalékot. Háború idején azt állítani, hogy a magyar hadsereg fejlesztése veszélyt jelent, hatalmas felelőtlenség, és csak azt bizonyítja, hogy a baloldal továbbra sem tud elrugaszkodni attól a mentalitástól, ami védelmi képességeink fejlesztését évekig hátráltatta, ezzel kockára téve hazánk biztonságát”. 

Boritókép: Köröszug, 2006. április 26.
Juhász Ferenc honvédelmi miniszter megtekinti a Köröszugban folyó árvízvédelmi munkálatokat.
MTI Fotó: Németh György