Mindezek tükrözik a nagykereskedelmi olaj- és gázárak emelkedését a háború következtében, ami nagymértékben felemészti a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. Az alacsonyabb jövedelmű háztartások jövedelmük egészének nagyobb részét költik áramra és gázra, így ők különösen kitettek ennek az ingadozásnak. Éppen ez áll az IMF javaslatának hátterében: széleskörű támogatások helyett célzott segélyezés.
Fogyasztóvédelmi intézkedések szerte Európában
Jelenleg az energiaáraknak felső határt szabtak meg több európai országban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában. Németországban és Hollandiában csökkentették a villamosenergia adóját, energiatámogatásokat vezettek be Olaszországban és Görögországban, valamint energiakibocsátási egységeket határoztak meg Németországban és az Egyesült Királyságban. Az IMF az állásfoglalását a továbbiakban azzal indokolta, hogy több, mint valószínű, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ára jó ideig még az egekben lesz, éppen ezért kell a kormányoknak engednie a kiskereskedelmi árak emelkedését, ami magával fogja hozni a takarékoskodást és a szegényebb háztartások védelmét.
A jelenlegi széleskörű támogatási rendszerrel az a probléma, hogy egyrészt késlelteti az energiasokkhoz való alkalmazkodást, másrészt a globális energiakereslet az árakat is sokkal magasabban tartja, mint amit a helyzet indokolna.
Az IMF előrejelzéseit alapul véve a legtöbb országban az energiaárak elleni küzdelem költségei, csak az idei évet figyelembe véve, meg fogják haladni a gazdasági kibocsátás 1,5 százalékát, amit lényegében az árkorlátozások fűtenek.