A Nemzetközi Valutaalap is reagált az energiaköltségek növekedésére. Szerintük a fogyasztókra kell ráterhelni az energiaköltségek növekedését, ezzel is ösztönözve az energiatakarékoskodást.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
Az IMF igyekszik ösztönözni az európai kormányokat, hogy a növekvő energiaköltségeket terheljék rá a fogyasztókra. Álláspontjuk szerint ezzel elérhető lenne az energiával való takarékoskodás, a megújuló energia felé való elmozdulás, miközben ezek védelemmel látják el a társadalom szegényebb rétegét.
Az európai államok kormányai eddig többnyire próbálták védeni a fogyasztókat az energiaköltségek növekedésétől különféle intézkedésekkel: adócsökkentések, árszabályozások, különböző támogatások. Viszont az IMF ezeket az intézkedéseket problémaként jelölte meg, hiszen nem ösztönzi az energiával való takarékoskodást és a fosszilis tüzelőanyagokról való leállást. Ezen felül az IMF még amiatt is sürgeti a kormányokat, hogy miközben rá kellene terhelnie az energiaköltségek növekedését a végfelhasználókra, léptessenek érvénybe széleskörű segélyintézkedéseket, hogy kellő védelemmel lássák el az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat, hiszen ezek a háztartások vannak leginkább kitéve az áremelkedéseknek.
Ha a számokat nézzük: az energiaárak éves szinten mintegy 40 százalékkal emelkedtek az Eurózónában, de az Egyesült Királyságban ennél is nagyobb a növekmény: éves szinten 57 százalékos emelkedést figyelhetünk meg.
Mindezek tükrözik a nagykereskedelmi olaj- és gázárak emelkedését a háború következtében, ami nagymértékben felemészti a háztartások rendelkezésre álló jövedelmét. Az alacsonyabb jövedelmű háztartások jövedelmük egészének nagyobb részét költik áramra és gázra, így ők különösen kitettek ennek az ingadozásnak. Éppen ez áll az IMF javaslatának hátterében: széleskörű támogatások helyett célzott segélyezés.
Jelenleg az energiaáraknak felső határt szabtak meg több európai országban, Franciaországban, Spanyolországban, Portugáliában. Németországban és Hollandiában csökkentették a villamosenergia adóját, energiatámogatásokat vezettek be Olaszországban és Görögországban, valamint energiakibocsátási egységeket határoztak meg Németországban és az Egyesült Királyságban. Az IMF az állásfoglalását a továbbiakban azzal indokolta, hogy több, mint valószínű, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ára jó ideig még az egekben lesz, éppen ezért kell a kormányoknak engednie a kiskereskedelmi árak emelkedését, ami magával fogja hozni a takarékoskodást és a szegényebb háztartások védelmét.
A jelenlegi széleskörű támogatási rendszerrel az a probléma, hogy egyrészt késlelteti az energiasokkhoz való alkalmazkodást, másrészt a globális energiakereslet az árakat is sokkal magasabban tartja, mint amit a helyzet indokolna.
Az IMF előrejelzéseit alapul véve a legtöbb országban az energiaárak elleni küzdelem költségei, csak az idei évet figyelembe véve, meg fogják haladni a gazdasági kibocsátás 1,5 százalékát, amit lényegében az árkorlátozások fűtenek.
Az előrejelzés szerint ez nagyobb költséget jelent, mintha a háztartások legszegényebb 20 százalékának teljesen ellensúlyozták volna a megélhetési költségeik emelkedését, hiszen ez csupán a GDP 0,4 százalékát emésztette volna fel az idei évben. Az IMF ugyanakkor azt várja, hogy a kormányok önmaguktól is el fognak mozdulni a célzott energiatámogatások felé egyszerűen azért, mert az egyetemes energiatámogatásokat nem lesznek képesek megfizetni egyik országban sem.
Az Egyesült Királyság és Észtország külön kiemelendő: ezekben az országokban a háztartások legszegényebb 20 százalékának megélhetési költségei a várakozások szerint duplájára fognak emelkedni, mint a társadalom leggazdagabb rétegének költségei.
A költségek emelkedése rossz hír a vállalkozások számára, hiszen amennyiben ilyen magas szinten stabilizálódnak az árszintek, akkor vissza fog esni a vállalkozások támogatása. Korábban a kormányok széleskörűen támogatták a vállalkozásokat, amikor még az áremelkedések rövid idejűek voltak, és ezek nélkül a támogatások nélkül az életképes vállalkozások is csődbe mentek volna.
A vállalkozások tömeges csődje akkor lenne reális veszély, ha teljesen leáll az Európába irányuló gázáramlás, hiszen ebben az esetben a kormányok nem lennének képesek az addigi vállalkozásokat támogató intézkedéseiket fenntartani, mivel a kiesett gázmennyiséget az iparnak kellene szolgáltatniuk.
A kormányoknak egyébként is nehéz volt egy jól célzott támogatási rendszert megvalósítani, amely egyszerre tompítja a torzulásokat, ugyanakkor ösztönzi a takarékosságot. Mivel a takarékoskodást ezek a rendszerek nem tudták ösztönözni, az IMF csak korlátozott támogatást ajánlott fel az áramtermelők egyszeri rendkívüli adóihoz.
Borítókép: MTI/ EPA/ Nusad Szekkajil
„Ez azt jelentené, hogy már egy átlag jövedelemmel rendelkező is évente 200 ezer forinttal kevesebbet keresne” – szögezte le a közgazdász.
A Milton Friedman Egyetem adjunktusa rámutatott, hogy a mostani helyzetért kisebbségi kormányzás a felelős.
Franciaország hitelfelvételi költségei meredeken emelkednek, miközben az ország egy éven belül másodszor is kormányválsággal szembesül.
A megszorításpárti közgazdász hónapokkal ezelőtt arról beszélt egy tiszás fórumon, hogy Magyar Péternek „nem lesz könnyű: aki áfacsökkentést mond, annak adóemelést is kell mondani”.
A munka- és családközpontú kormányzást segélyalapúra cserélnék, amit baloldali szokás szerint a középosztállyal fizettetnének meg.
A közgazdász a Mandinernek röviden reagált arra, hogy az Index az ő nevét is megemlítette a Tisza Párt radikális adópolitikai terveiről szóló cikkében.
Mindkét politikai oldalon úgy látják, nem kérdés, titokban valóban adóemelést tervezett a Tisza Párt.
És ugyanígy fog titeket is.
