A Klímapolitikai Intézet elemzője szerint a jövőben az öntözés önmagában már nem lesz megoldás a szárazságra és az aszálykárokra.
A két éve tartó száraz időszak és a június eleje óta állandósult forróság rendkívüli mértékű pusztítást végzett a hazai és az európai mezőgazdaságban. Az aszály legnagyobb vesztese egyértelműen a hazai agrárszektor, amelynek azonnali válaszokat kell találnia, hiszen a magyar agrárium és élelmiszerellátás biztonságának fenntartása nemzetstratégiai jelentőségű ügy, az önellátás képessége pedig a társadalmi stabilitás fontos pillére. Kovács Erik, a Klímapolitikai Intézet kutatója elemzésében a jelenlegi helyzet kialakulásának okai mellett a jövő lehetséges megoldásait is sorra vette.
Az elemző rámutatott: a múltban is fordultak elő aszályos időszakok, a mostani inkább azért számít extrémnek, mert az északi félteke jelentős részét érinti. Hogy ezt valóban a klímaváltozás okozza-e, azt teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, mivel nincs olyan hosszú távú trend, amely ezt az elméletet támasztaná alá: az elmúlt 30-40 évben nem mutatható ki meghatározó és folyamatos csapadékmennyiség-csökkenés.
Magyarországon tartósan száraz évek az 1940-es évek közepén, az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején voltak. (1992 volt a legszárazabb év, az országos lehullott csapadék átlaga 500 mm alatt volt, az Alföldön és az Északi-középhegység térségében nagy területen a 400 mm-t sem érte el.) Extrém száraz évek voltak 2011 és 2012 is, az Alföld egyes részein 250 mm alatt volt az éves lehullott csapadék mennyisége.
A csapadék éves mennyiségében nem lesz nagy változás, a megoszlásában már igen: egyre kevesebb lesz belőle nyaranta és egyre több a hideg évszakokban, ami mezőgazdasági szempontból egyáltalán nem nevezhető ideálisnak.
A kutató rámutatott: az Alföld jelenleg is az egyik legszárazabb területe Magyarországnak, a jövőben pedig ez a jelenség erősödni fog, amely a hazai mezőgazdaság jelentős átalakulását fogja eredményezni. Nőni fog ugyanakkor a csapadékintenzitás, vagyis egyre gyakrabban szembesülhetünk a néhány óra alatt leeső óriási mennyiségű csapadékkal, amely a villámárvizek veszélyét hordozza magában. A zivatarok intenzitásának növekedésével egyenes arányban fog emelkedni a jég, a villámcsapások és az orkán erejű szél okozta káresetek száma is.
„Egyszerre kell tehát felkészülni a hőstresszre, a szárazságra, a csapadékintenzitás növekedésére és a zivatarok okozta szélsőségekre a vegetációs időszakban, különösen nyáron” – írja Kovács Erik.
Miután a mostani aszály ilyen mértékű pusztítására senki nem volt felkészülve, jelenleg a kárenyhítés, a maradék termés megmentése és a gazdák segítése a legfontosabb feladat. Azt nem lehet állítani – írja az intézet kutatója –, hogy minden előkészület nélkül érte hazánkat a szárazság. A Szegedi Tudományegyetem segítségével öt év alatt az egész országot lefedő aszálymonitoring rendszer épült ki, illetve a Jégkármérséklő Rendszer is sikeresen funkcionál.
„Az agrártárca az aszály miatt soron kívüli engedélyt kért az Európai Bizottságtól az agrár-környezetgazdálkodási programban érintett gyepterületek időbeli kaszálási korlátozásainak feloldására. A rendkívüli aszályhelyzet miatt a növénytermesztők mellett az állattartók is súlyos károkat szenvednek, ugyanis a takarmány előállításhoz szükséges terméshozamok is messze a normális mennyiség alatt maradnak” – áll az elemzésben. Az aszályveszély miatt megalakult Operatív Törzs öt megoldási pontja között szerepel egy 3 milliárd forintos keret nyitása a bajba jutott állattartók számára, hitelmoratórium elrendelése a mezőgazdasági vállalkozások beruházási és forgóeszköz hiteleire, a termelőknek biztosított igénylehetőség rendkívüli vízhasználatra, valamint az aszálykárokra megítélt biztosítási összeg kifizetésének felgyorsítása.
A következő évtizedekben a szélsőséges klíma jelenti majd a legnagyobb problémát a magyar agrárium számára – mondja Kovács Erik, rámutatva: új technológiái alkalmazásokkal minél hamarabb megoldást kell találni a célzott felszíni és felszín alatti víztározásra, a készletek mezőgazdasági és ivóvíz-utánpótlási célú hasznosítására. Ezekre egyfelől már világszerte alkalmazott talajvíz-utánpótlásos megoldások, másfelől a záportározók jelenthetik a megoldást, hiszen „a felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben a védekezés leghatékonyabb eszközei”.
A Klímapolitikai Intézet kutatója egy merész, de könnyen elképzelhető forgatókönyvet is megoszt írásában: megoldásként említi, hogy az aszályos régiókból a szántóföldi művelést a csapadékosabb helyekre helyezzék át, például az Alföldről a Kisalföldre vagy a Dunántúl síkvidékeire. Reneszánsza lehet jelenlegi haszonnövényeink esetben a stressztűrőbb, rövid tenyészidejű fajták újból termesztésének is – mondja –, a kukorica visszaszorulásának például a jövőben a sokkal szárazságtűrőbb cirok lehet az alternatívája, amely száz éve még egészen elterjedt volt Magyarországon.
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy
Ez azonban csak a kezdő lépés lenne, hiszen az egész agrártechnológiai rendszert meg kell újítani, a talajműveléstől kezdve az intelligens gazdálkodáson át egészen a növényvédelemig. „A talaj mindennek a kulcsa: ha képes megtartani a vizet, akkor a növények kisebb károsodással vészelhetik át a csapadékhiányos időszakokat” – írja, hozzátéve, hogy jelenleg 4,3-4,4 millió hektár áll hazánkban művelés alatt, ebből azonban alig több, mint 2 százalékot, nagyjából 100 ezer hektárt öntöznek. Ezt az arányt még a legmerészebb tervek is csak két-háromszorosára emelik, vagyis
„Összességében elmondható, hogy mind rövid távon, mind hosszú távon az öntözés önmagában nem jelent elégséges megoldást a szárazságra és az aszálykárokra. Csak úgy lehet az időjárás és a klímaváltozás szélsőségire felkészülni, ha a hazai agrárszektor több alternatív technikát és technológiát vet be egyszerre, a központi döntéshozatal pedig a szakemberekkel, kutatóközpontokkal, gazdálkodókkal kooperálva régiónként, helyi szinten próbál megoldást találni és segítséget nyújtani” – zárja elemzését a Klímapolitikai Intézet kutatója.
Fotó: MTI/EPA/Christophe Petit Tesson
Négy nap múlva életbe lép az uniós migrációs paktum, amely Magyarország jövőjét is érinti. A kérdésben azonban továbbra sem ismert Magyar Péter egyértelmű álláspontja. Miközben a paktum minden magyar embert érinthet, a Tisza Párt elnöke továbbra sem ad konkrét választ a felmerülő kérdésekre.
Nagyon egyszerű a recept.
A valóság máris szembejött a TISZA Párttal.
Az agráriumot egyszerre fenyegeti az aszály, az ukrán gabona és a munkaerőhiány. Hogyan biztosítja a Tisza-kormány az ágazat érdekvédelmét? Mi lesz az Agrárkamarával, a vendégmunkásokkal? Milyen gazdasági és politikai érdekek mozognak a magyar agrárium körül?
A magát függetlennek és objektívnek tartó média kéjesen ünnepel – mármint azok, akik nem kaptak pozíciót a Tisza-kormányban.
A nézők megértését kérik.
Két hónappal a választások után a bankár Kármán András megbízatásának első pontját teljesítette is.
