Az éj sötétjéből támadott a Nemesis: pusztító csapásokkal okozott fájdalmas veszteségeket Oroszországnak (VIDEÓ)
Moszkva eddig 57 indítóegységet veszített a Buk-rendszerekhez tartozó eszközökből.
Munkaerőhiány, a termelési kapacitás szűkössége, az ellátási láncok összeomlása: okok, amelyek miatt előbb-utóbb nagy baj lehet az ukrán fegyverszállításokból.
Már hónapokkal ezelőtt jól látszott, hogy az USA Ukrajnába küldött rakétaszállítmány mennyisége súlyosan kontraproduktív lehet az ország védelmi képességeire nézve. A Javelin és Stinger rakéták készletének drasztikus fogyása kapcsán akkor Lloyd Austin védelmi miniszter egy kézlegyintéssel nyilatkozta: semmi ok az aggodalomra, a gyártás és az utánpótlás nincs veszélyben.
Austin egész egyszerűen nem mondott igazat: Greg Hayes, a rakétákat gyártó Raytheon Technologies vezérigazgatója már akkor jelezte, hogy a hadsereg több mint két évtizede nem rendelt a rakétákból, így már gyártósori kapacitásuk és alkatrészük sincs azok hirtelen – és ilyen mennyiségű – pótlására. Külön rámutatott, hogy
Franciaország május végén csúcstechnológiájú önjáró lövegeinek jó részét, 18 Caesar tarackot ajándékozott Ukrajnának, ami jól hangzik, de a gyártó cég, a Nexter Systems már akkor jelezte, hogy alsó hangon másfél év, mire a hiányzó mennyiséget után tudják gyártani. Nagy-Britannia még talán ennél is képtelenebb helyzetben van. Ben Wallace védelmi miniszter már utalt arra, hogy
(Egy 2021-ben folytatott szimulációs hadgyakorlaton a brit hadsereg lőszerkészlete nagyjából egy hétig tartott ki.)
A Financial Times friss cikkében éppen az Ukrajnába küldött fegyverszállítmányok és lövedékek pótlásával kapcsolatos nehézségekre hívja fel a figyelmet. A probléma nem csak az USA-ban, hanem számos európai országban is érezteti hatását, rámutatva egy riasztó jelenségre: a hadseregek és a kormányok a leggyorsabban a hagyományos fegyverekből és a lőszerekből fogynak ki, vagyis pontosan abból, amiből az orosz-ukrán háborúban a legnagyobb mennyiségben lenne szükség. Az már csak hab a tortán, hogy a klasszikus eszközökkel vívott háború egyben megvilágította annak a tézisnek az értelmetlenségét is, amely kimondta: az új háborúkat már a kibertérben és nem hagyományos fegyverekkel fogják vívni. A szemünk előtt pont nem ez játszódik, hanem egy olyan konfliktus, amelyben a klasszikus tüzérségé és a szárazföldi csapatoké a legfontosabb szerep.
Az Ukrajnának adományozott fegyverek és lőszerek pótlása tulajdonképpen sehol nincs megoldva. A tüzérségi lövedékek hiánya, az utánpótlás mellőzése a stratégiai gondolkodás teljes megváltozását, egyben abszurd elkényelmesedését is jelzi.
valamint az az értelmezhetetlen tény, hogy a kritikus alkatrészek gyártásával kapcsolatban általában egyetlen vállalattal kötöttek szerződést.
A mentalitás nem új, hiszen a hidegháború végével átrendeződött világrend elbizakodottá és lustává tette a Nyugatot. A high tech-fétisben lubickoló védelmi minisztériumok egyszerűen kezdtek megfeledkezni a hagyományos háborúk alappilléreiről, többek között arról, hogy a meglévő készletek utánpótlási rendszerét biztosítani kell, mert jó dolog, ha van miből kilőni, csak az nem, ha nincs mit. Jamie Shea, a NATO volt főtitkár-helyettese a mostani helyzetet egyenesen az 1915-ös lövedék-válsághoz hasonlította, amikor a brit készletek kimerülése és az utángyártás megoldatlansága Herbert Asquith miniszterelnök bukásának egyik legfontosabb tényezőjévé vált.
Az a veszély persze nem fenyeget, hogy a nyugati tömb Ukrajna miatt ki fog fogyni a fegyverből vagy a lőszerből.
amikor a Nyugat nem vett rész olyan jellegű és olyan fegyverzetet igénylő konfliktusokban, ahol a tüzérségi eszközök ennyire súlyosan domináltak volna. Az egész hozzáállás most csap vissza. Hirtelen minden ország olyan alkatrészeket és fegyvereket keres, amiket ők maguk ítéltek feleslegesnek, elavultnak és nélkülözhetőnek, közben pedig azzal kell szembesülniük, hogy az Ukrajnának ajándékozott készletek pótlását nem tudják időben megoldani.
A Nyugat éppen most próbálja meg átértelmezni mindazt, amit a modern háború természetéről gondolt. Pedig annak egyik legfontosabb szabálya még mindig a meglévő készletek utánpótlásának közhelyéről szól. Tragikus, hogy éppen ezt kell újra megtanulni.
Fotó: armyinform.com.ua