Csattanós választ adott a Transparency International vádaskodására a Közbeszerzési Hatóság elnöke

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint Ön, idézem, „gond nélkül hagyja átcsúszni az összes hatalmi, kormányzati stiklit". Le is hozta  a Szabad Európa. Mi váltotta ki az NGO rosszallását?

Nem látok bele mások fejébe, de azt biztosan állíthatom, hogy a Közbeszerzési Hatóság soha nem zárkózott el a Transparency International Magyarországgal való együttműködéstől. Konkrét ügyek kapcsán ez rendre meg is történik – ezt a szabadeuropa.hu kérdéseire válaszolva meg is írtuk a hírportálnak, ám megdöbbenve tapasztaltuk, hogy válaszunkat az olvasóiknak tett ígéretükkel ellentétben nem tették közzé. Ezért jelent meg a honlapunkon a szerkesztőségnek írt válaszunk.

A Hatóság jogi, szakmai kérdésekkel foglalkozik: közbeszerzési hirdetményekkel, közbeszerzési eljárásokkal, azokhoz kapcsolódó szerződésekkel. Minden elénk kerülő ügyet szigorúan szakmai szempontok alapján vizsgálunk meg, melynek eredményeként kimerítő, szakmai alapú, objektív válaszokkal szolgálunk, ha pedig szükséges, megtesszük a megfelelő jogi lépéseket. Tavaly a Hatóság elnökeként – minden korábbi évet meghaladóan –

köztük például a Transparency International Magyarország bejelentése alapján is.

A Hatóság működése arról szól, hogy a kormány számára kényes ügyekben tagadja vagy egyáltalán nem használja a hatásköreit, miközben az ellenzéki önkormányzatoknak sokkal keményebben odavág a rossz közbeszerzéseknél” - fogalmaz a Transparency International. Vaskos vád ez, mások is szívesen hangoztatják, például ellenzéki városvezetők. Számukra kényelmes álláspont, de mi az igazság?

Mint azt korábban említettem, mi jogi kérdésekkel foglalkozunk: az egyes ügyek tekintetében a Közbeszerzési Hatóság soha nem azt vizsgálja, ki az ajánlatkérő, ezzel összefüggésben adatokat nem is gyűjthetünk. Ahogy minden embernek ebben az országban, úgy

Számunkra soha nem az a kérdés, hogy kormánypárti vagy ellenzéki kötődésű egy ajánlatkérő, mi mindig a jogszerű magatartást és a közérdeket tartjuk szem előtt. Miért kellene tétlennek maradunk, ha a fővárosi villamosbeszerzés kapcsán már a kiírónak az eljárást megelőző sajtóközleményeiből is ordít, hogy előre le van egyeztetve, melyik céget szeretnék kihozni nyertesnek? Vagy akkor, amikor a badacsonytomaji önkormányzat jogellenesen mellőzi uniós projektek kapcsán a közbeszerzési eljárásokat? Minket a jogszerűség érdekel, más nem.

„Kovács László 2020-ban frissen kinevezett elnökként még megjelent szakmai kerekasztal-beszélgetéseken. Ilyen értelemben tehát funkcionális együttműködése volt a TI Magyarországgal” - írják, azaz a Transparency International is elismeri, hogy volt együttműködés. Miért romlott meg a kapcsolat?

Ez nem egy párkapcsolat, így nem igazán tudom hova tenni ezt a megközelítést. A funkcionális együttműködés tekintetében pedig – mint ahogyan arra fentebb a konkrét ügyek kapcsán már utaltam – semmilyen változás nem állt be. Mint a Közbeszerzési Hatóság elnöke, egyébként azt vallom, hogy személyeskedés helyett inkább az előttünk álló feladatokra, a munkára kell koncentrálni, és a konstruktív párbeszédre kell törekedni, minket ez vezérel. Éppen ezért ezzel az interjúval a magam részéről lezártnak tekintem ezt az ügyet. 

A Közbeszerzési Hatóság által a szabadeuropa.hu-nak írt válaszában több olyan ügyet is felsoroltak, amely során a Transparency International bejelentést tett a Hatósághoz, és a Hatóság annak eredményeként jogorvoslati eljárást indított, de erről a tényről, illetve az eljárás eredményéről már nem számoltak be. Mik voltak ezek?

Az egyik ilyen például a budafok-tétényi útépítés volt, melynek kivizsgálása során a Hatóság – tekintettel arra, hogy nem lehetett egyértelmű megállapítást tenni a beszerzések jogszerűsége tekintetében, a TI kérésének megfelelően – megindította a jogorvoslati eljárást a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt, melynek eredményeként a Közbeszerzési Döntőbizottság a jogsértést megállapította. Az Ajánlatkérő azonban a bírósághoz fordult, ahol neki adtak igazat a TI-vel, a Közbeszerzési Hatósággal, valamint a Döntőbizottsággal szemben. Vagyis egy platformon volt a 3 szervezet, közösen vesztették el az ügyet a bíróság előtt.

A Szegedi Tudományegyetem takarítással kapcsolatos közbeszerzése miatt is érkezett bejelentés a TI-től. A Hatóság kivizsgálta a beadványt, és jogorvoslatot kezdeményezett a Közbeszerzési Döntőbizottság előtt, amely meg is állapította a jogsértést, és bírságot szabott ki. Bár a beadványt közzétette a Transparency International, de az ügyben született ítéletről nem számolt be a saját felületein, ezzel azt a látszatot keltve, hogy a Közbeszerzési Hatóság válasz nélkül hagyta, és nem is járt el az ügyben. 

Azt is írja, hogy a Transparency International hazai nyilatkozatai és közleményei alapján nincsenek meggyőződve az NGO függetlenségéről. Milyen jelek utalnak erre?

A Hatóság sok olyan ügyet feltárt, amelynél megalapozott volt annak a gyanúja, hogy korrupciós kockázatot hordoz magában. Számos ordító jogsértés esetében a TI nem emelte fel a hangját, más esetekben ezzel szemben alaptalanul, szakmai alátámasztás és bizonyítékok nélkül kongatta a vészharangot általa vélelmezett jogsértések miatt.

A Hatóság megítélése szerint ez aggályos gyakorlat egy magát transzparensnek és korrupcióellenesnek hirdető szervezet részéről.

Ráadásul számos olyan ügy is a Hatóság látómezejébe került, ahol elvárható lett volna, hogy a Transparency International – a korrupció elleni küzdelem jegyében – kifogást emeljen, és adott esetben támogassa a Hatóság álláspontját, ám ez nem történt meg. Csak emlékeztetőül:

Annak ellenére így tett, hogy szerződéses kötelezettsége is volt ezen közbeszerzés „szakmai” minőségbiztosításra, vagyis kötelessége lett volna jelezni a jogi problémát az Ajánlatkérőnek, hiszen ezért kapta a pénzét. Ez azonban elmaradt.

Kapott a Hatóság máskor, más függetlennek tűnő szervezetektől is politikailag motivált támadásokat?

Hogy csak egy példát említsek, pár éve a honlapunk adattartalmát hamísította meg egy szervezet azért, hogy a Hatóságot rossz színben tüntesse fel. Bíróságig vittük az ügyet, ahol még sérelemdíjat is megállapítottak a részünkre. Ilyen támadások óhatatlanul is előfordulnak, minket ez azonban nem tántorít el a célunktól.