Az elmúlt héten gyors döntéseket hozott a kormány. Olyanokat, amelyek több háztartás költségvetését is érinteni fogják. Persze, ezeket az intézkedéseket lehet csak a pénztárcánkon keresztül nézni, ez viszont meglehetősen rövidlátó álláspont. Válsághelyzetben mindig előtérbe kerül, hogy az egyén mennyire képes áldozatot hozni a közösségéért.
A szerdai Kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter és Németh Szilárd kormánybiztos bejelentették az energia-veszélyhelyzetet, és azt a hét pontból álló intézkedési tervet, amely augusztusban lép életbe. A fő meglepetés, hogy a rezsicsökkentésen is változtat a kormány.
Aki figyelte a világ történéseit, az Európában kialakult energiahelyzetet, a háború miatt itt kopogtató válság jeleit, az inflációt, a forint gyengélkedését, annak persze ez nem okozott meglepetést. Kérdés inkább az volt, hogy mikor lesz kénytelen a magyar kormány elmozdulni a válságmenedzselés felé.
Általában válság idején nem árt, ha van egy vészforgatókönyv. Bárki alkothat maga magának. Az előrelátóak közvetlenül a háború kitörése után pár köbméterrel több tűzifát vásároltak, gondolva, hogy nem lesz gáz, vagy három sor krumplival többet ültettek a várható élelmiszerválság miatt – már aki megtehette. Viszont sokkal nehezebb egy vészforgatókönyvet megalkotni egy közösségnek vagy egy államnak, hiszen minden ilyen intervenció lemondásokra kényszeríti a polgárokat. Ez persze sehol sem szimpatikus, és minden kormányzó entitás igyekszik elkerülni a népszerűtlen lépéseket, pedig
Amikor még van mozgástér, az intézkedéseknél nem kell elmenni a falig, amikor még mérsékelt terhekkel is biztosítani lehet a normális működést.
Mindenki számára világos, hogy a koronavírus utáni visszapattanás elindította az energiahordozók árának emelkedését, amire az orosz-ukrán háború rátett egy lapáttal, és amit még megfejeltek az oroszok ellen hozott szankciók. A végeredmény? Az oroszok kevesebb energiahordozót juttatnak el Európába, viszont jóval többet keresnek rajta. Ma Európában már nem az a kérdés, hogy mennyibe is kerül a gáz, az üzemanyag, hanem, hogy egyáltalán lesz-e. Németországban már hetekkel ezelőtt elkezdődött a rettegés az orosz gázáramlás leállítása miatt. A magyar polgár ezt vígan szemléli a rezsiár-csökkentés és a befagyasztott benzinár mellett, de mindenkinek ott motoszkál az a mondás: Ha Németország eltüsszenti magát, abból Magyarországnak tüdőgyulladása lesz, hiszen annyira rá vagyunk kapcsolódva a német gazdaságra.
Érdekes módon a riadalmat Európában nem az öt-hatszorosára nőtt energiaárak okozták, hanem inkább az, hogy pár héttel ezelőtt az oroszok csavartak egyet a gázcsapon, és csupán a vezeték kapacitásának 40 százalékát küldték. Innentől mindenki számára világos lett, hogy
így nehezen fogják tudni feltölteni a gáztárolókat olyan mértékig, amivel a téli fűtési csúcsidőszakban bármilyen további ellátási sokkot képesek legyenek kezelni.
Az EU elfogadhat sürgősségi törvényt, amely előírja, hogy a tagállamoknak november elsejéig 80 százalékban fel kell tölteniük a gáztárolóikat, viszont mindehhez földgáz is kell. A papíron persze jól mutat minden tagország gázstratégiájában, hogy mennyi vezetékes kapcsolattal rendelkezik, mennyi irányból is érkezhet a gáz, de a vezetékrendszerben keringő gáz 41 százaléka tavaly Oroszországból érkezett, amit nem lehet egyik napról a másikra kiváltani.
A katari cseppfolyós gázt sem lehet leakasztani a szögről, hiszen ők is hosszú távú szerződésekre törekszenek, az amerikai gáz erőltetett exportja pedig az USA-ban okoz áremelkedést és persze népszerűségvesztést a kormányzó demokratáknak.
Innentől teljesen pragmatikusnak és a lehető legjobb megoldást megtalálni szándékozónak tűnik a kormány intézkedéscsomagjának első hat pontja.
Szinte minden lehetőség feltárásával Magyarország másfél milliárd köbméterről kétmilliárd köbméterre növelheti a hazai gázkitermelést. Ez azt jelenti, hogy a gázárak olyan magasságba emelkedtek, amelyek mellett már érdemes azokon a lelőhelyeken is kitermelést folytatni, ahol az csak drágább technológiák alkalmazásával volna lehetséges. Ez kicsit olyan, mint mikor Európa azért is vásárol amerikai cseppfolyós gázt a maga drága szállítási költségeivel, mert olyan magasságokba emelkedett a gáz ára, hogy már ezt is megéri.
Szijjártó Péter felhatalmazása, hogy további gázkészleteket szerezzen be, ugyanezt a gondolatmenetet követi. Bár Magyarország hosszú távú szerződést kötött Oroszországgal a gázra, és várhatóan azt az oroszok teljesíteni is fogják, ilyen háborús időkben mindig gondolni kell a „mi van, ha” eshetőségére. Szijjártó Péter nehéz feladatot kapott, hiszen Európa összes tagországának fürkészei a szabad kapacitások után kajtatnak. Talán leginkább Közép-Ázsia türk országainál járhat sikerrel.
Az intézkedéscsomag foglalkozik a magyar gáztárolók töltöttségével, ami jelenleg 44 százalékos. Amennyiben az orosz gáz a szerződés szerint érkezik, akkor novemberre nálunk is meglesz az EU által előírt 80 százalékos töltöttségi szint. Persze a 44 százalék nem mutat igazán jól, mondjuk a lengyelek 97 százalékához képest, de azt is látni kell, hogy a magyar tárolókapacitás majdnem eléri a négyszer akkora Lengyelországét.
A kiviteli tilalom az energiahordozókra és a tűzifára teljesen logikus lépés egy patrióta kormánytól, amely a saját polgárainak próbálja biztosítani az energiát. Kevesen gondolnak arra, de a háztartásoknak a tűzifa reális alternatívát jelent, bár kérdés, hogy a fa tüzelése majd mennyire fogja rontani a községekben a levegő minőségét, főleg, ha alacsony hatékonyságú, elavult kazánokban égetik azt.
A lignit kitermelés kérdése azért érdekes, mert az európai környezetvédelmi irányvonal szerint szinte minden tagországot ösztönöztek a szén használatának elhagyására. Ráadásul a lignit az egyik legrosszabb minőségű szénfajta. Úgy tűnik, az energiaválság felülírja a környezetvédelmi narratívát, a CO2-semlegességre való törekvést, nem csak nálunk, hanem az olyan méregzöldek által vezetett tagországokban is, mint Németország. A Mátrai Erőmű blokkjainak minél hamarabbi újraindítása, illetve a Paksi Atomerőmű üzemidejének meghosszabbítása lehetővé teszik, hogy az áramtermelésre használt gáz egy mennyiségét ki lehessen váltani.
A legnagyobb visszhangot kétségtelenül a rezsicsökkentés rendszerének megváltoztatása okozta. Az intézkedés abból indul ki, hogy aki az átlag felett fogyaszt, azt arra kérik, hogy mérsékelje a fogyasztását vagy fizesse meg többlet fogyasztásának piaci árát. A csökkentett gáz- és áramár csak az átlag magyar háztartás fogyasztásának mértékéig marad tehát augusztustól érvényben. Aki többet fogyaszt, a többletet piaci áron fizeti. Ma az átlagos havi fogyasztás Magyarországon villamos energiánál 210 kilowattóra/hó, földgáznál 144 köbméter/hó, ami a piacinál ötször, hatszor alacsonyabb áron érhető el.
Németh Szilárd számszerűsítette, hogy egy magyar átlagfogyasztó rezsivédetten 7750 forintot fizet az áramért, de ha nem lenne rezsicsökkentés, akkor ugyanez piaci áron 50 833 forint lenne. A gáz esetében a rezsitámogatott ár 15 833 forint,szemben a piaci árral, ami 131 441 forint lenne. A rezsivédelem, a rezsicsökkentés fogyasztási helyhez kötött: 5,6 millió villamosenergia-fogyasztót és 3 és fél millió gázfogyasztót jelent. A nagycsaládosoknak a kedvező fogyasztási limit megmarad: a 3 gyerekes családoknak magasabb a limit: 2329 köbméter, és minden újabb gyereknél még 300 köbméter kedvezményes fogyasztással élhetnek a családok..
Kétségtelen, hogy mindez egyeseket fájdalmasan érint, de még mindig jobb megoldás, mint amit a környező államokban alkalmaznak. Náluk is van általában hatósági ár, azt viszont a tőzsdei árakból számolják ki. Nem a napi árakból, hanem az előző év tőzsdei átlagárából képzik a hatósági árakat. Így mivel a tavalyi év második felében elszabadultak az energiaárak, már az idén 20 és 50 százalék közötti rezsiemelkedéssel kellett szembenézniük közvetlen szomszédainknak. Az idei brutális tőzsdei árak miatt viszont jövőre akár a hatósági árak két-háromszorosával is számolhatnak.
Egyesek gazdaságpolitikai fordulatról vizionálnak, arra hivatkozva, hogy a kormány kénytelen volt meglépni ezt a lépést, hiszen a csökkentett rezsiár megcsapolja a költségvetést, mely az elmúlt hónapokban nem a legegészségesebb formáját mutatta. De ehhez nem csak a rezsicsökkentés, hanem a háború, az azt követő infláció, az uniós pénzek elmaradása mind hozzájárult. Itt valóban támadásra számíthat a kormány a balliberális ellenzék részéről, hiszen a polgár legjobban a pénztárcáján keresztül szólítható meg.
Az egésznek viszont van egy furcsa bája, hiszen az ellenzék volt a legádázabb ellensége a rezsicsökkentésnek, azzal érvelve, hogy mindez nem ösztönzi a lakosságot a takarékosságra. Ezt már csak fokozza, hogy a költségvetés problémáinak egyik fő oka az uniós támogatások visszatartása, amibe Európa szinte összes balliberálisa és zöldje beleállt.
Persze lehetne számos megoldást találni a kérdésre. Németországban Scholz próbálkozik is, csak hát a szakszervezetek és a Linke árplafont szeretnének (bizonyos mennyiségig), a Zöldek meg a szocialisták energiatakarékossági bónuszt, a szabaddemokraták meg mindent ráhagynának a piacra (ami ugye most nem működik). A szakszervezetek béreket emelnének a növekvő árak miatt, a zöldek alapjövedelmet adnának és adót emelnének, a szocialisták csomagokat adnának a rászorultaknak, a kereszténydemokraták áfát csökkentenének, a szabaddemokraták pedig nem szeretnék, ha nagyobb adósságba verné magát Németország.
Mindenesetre
nagy a baj, ha már Frans Timmermans zöld átmenetért felelős uniós biztos is „Népfelkeléstől” tart.
Ha idén télen az európaiak nem fognak tudni befűteni, az véleménye szerint akár lázadáshoz is vezethet. Ezért ki is nyilatkozta, hogy az lesz a legfőbb célja, hogy megnyugtassa az uniós polgárokat: nem kell fűtési válsággal szembenézniük. Sokatmondó és Timmermans szociális érzéketlenségét jól mutatja, hogy nem az energia-szegénnyé váló háztartások tömegei, hanem a politikai következményekkel járó (saját posztját veszélyeztető) lázadás miatt aggódik, és ezt a közvélemény további manipulációjával orvosolná.
Talán valóban eljött az ideje az őszinte beszédnek a jelenlegi helyzet súlyosságáról és arról, hogy annak kezelése olyan döntéseket igényel, amelyeknek más területeken negatív következményei lesznek?
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének kommentárja:
Európa egyetlen országa sem ússza meg az energia-vészhelyzetet. Az öreg kontinens lakói rövidesen vissza fogják sírni azt az időszakot, amikor „csupán” annyi gondjuk volt, hogy szinte függőlegesen emelkedtek az energiaárak (lásd az ábrán a jelenlegi energiaár inflációs adatokat).
Ezt a problémát ismerte fel a magyar kormány is. Szemben egyes államok csodavárásával mi konkrét lépéseket tettünk az energiahiány valószínűségének csökkentésére. Azt kell elkerülni, hogy ne legyen elegendő kínálat a kereslet kielégítésére. Ennek két lehetséges útja van: a potenciális kínálat emelése, illetve a túlzott kereslet visszafogása.
A szerdai bejelentések 1. és 4. (hazai gáz- és szénkitermelés növelése), 2. (külföldi beszerzések növelése), 3. (energiahordozók kiviteli tilalma), 5. (a Mátrai Erőmű blokkjainak újraindítása) és 6. (az atomerőmű üzemidejének növelése) pontja a kínálati oldalt támogatja meg.
A mostani helyzetet azonban nem lehet csupán kínálati oldalon megoldani.
Pontosan ez a célja a 7. (átlag feletti fogyasztás piaci áron teljesítése). A kormány ezentúl is biztosítja az olcsó áramot és gázt, azonban egyértelmű anyagi ösztönzőket is ad, hogy
Ez pedig most minden magyar közös érdeke.
Most már tudjuk: a szivárványkoalíció - benne a Tisza Párttal – ha tehetné, Budapesten is eltörölné a rezsicsökkentést, és migránsokat telepítene be a fővárosi önkormányzat bérlakásaiba.
„Lépésről lépésre, csigolyáról csigolyára...”
Két nap alatt kétszer omlott össze a karibi kommunista állam áramszolgáltatása. Az elektromos vezetékrendszer teljesen elhasználódott az idők során, sötét a jövő.
Valamiről le kell mondanunk...
Szép dolog az Eurostat.
Eddig is voltak arra utaló jelek, hogy Magyar Péter pártja a családokat segítő intézkedés ellen van, most pedig erről már dokumentum is tanúskodik.
Amerika válságban van, és aki ezt nem látja akár balról, akár jobbról, az vak.
Pedig az ázsiai BL-ben már a kezdőcsapat tagja volt az egy évet kihagyó brazil.
