Abe nélkül a világ

Talán kevesen vitatják, hogy az egyik legérzékenyebb társadalmi réteget az egyetemisták alkotják. Az évek során észleltem, hogy gazdaságpolitikai előadásaimon

Nagyságáról árulkodó jel, hogy még a vezető, abszolút független telex.hu is hosszan és alaposan emlékezett meg munkásságáról. Azért persze azt is megemlítették, hogy „nézetei miatt gyakran vádolta Kína és Dél-Korea is nacionalizmussal Abét, különösen éles pont volt ebből a szempontból, amikor 2013-ban a miniszterelnök ellátogatott a tokiói Jaszukuni-kegyhelyre, amely a második világháborús japán militarizmus vitatott emlékhelyének számít.” 

Arcára nem az volt kiírva, hogy nézd ki vagyok én, (Didier Reynders, Frans Timmermans) hanem az, hogy hazám Japán. Úgy tudjuk magányos merénylő áldozata lett. Mint John Lennon. Ám Abe Sinzót a választási nagygyűlésen a helyi rendőrség is védte, mint vezetőjüktől tudjuk: rosszul. Megfejthetetlen.

Az okok messzire vezetnek, az egyik  legfontosabb talán az, hogy a névleges vezetők nem szuverének. (Azon túl, hogy sok esetben eleve – ilyen, vagy olyan okokból – súlytalanok is.) Induljunk el „felülről”, kezdjük az USA-val. Joe Biden. Lépjünk tovább. (Itt jelzem, hogy ebben a században mondjuk az Abe Sinzó szintet megközelítő vagy elérő ismert amerikai politikus szerintem csak a már visszavonult  Ron Paul szenátor.)
Antony Blinken külügyminiszternek a thaiföldi közmédiának adott ultra friss nyilatkozata sok mindent elárul.

Az igen felkészültnek tűnő riporternő (Kiratikorn Naksompop Blauw) lényegében két kérdést szegezett riportalanyának. Az egyikben azt firtatta, hogy Blinken miért használja olyan gyakran a szabályokon alapuló világrend  (rule-based international order) terminológiát? A másikban pedig közvetetten Kína és a világ kapcsolatának értékelésére kérte az amerikai vezető diplomatát. 
A kimondottan kisiskolás szinten kioktató és némiképp pökhendi riportban a külügyminiszter kifejti, hogy a meglévő nemzetközi szabályok közös értelmezésen és véleményen nyugszanak, kiemelve,  hogy „a szuverenitás, a függetlenség, a területi integritás, az emberi jogok tiszteletben tartása” az ENSZ köré összpontosuló rend alapja. 
Azért is hangsúlyozzák ezt a status quo -t az amerikaiak, mert Oroszország „Ukrajna elleni agressziója” mindezt megkérdőjelezi. „Ha Oroszországnak megengedjük, hogy azt tegye, amit tesz, az azt jelenti: visszatérünk egy olyan világhoz, amelyben az erőnek van igaza, amelyben a nagy nemzetek megfélemlíthetik a kis nemzeteket”, ami „a szabályokon alapuló rend ellentéte lenne”. Azon túl, hogy Moszkva nemzetközi bajkeverőként lép fel,  

Blinken szerint Peking „kihívást jelent a rend számára azzal, ahogyan a térségben egyre agresszívebben, otthon pedig egyre nagyobb elnyomással lép fel”. Itt konkrétumokba nem bocsátkozott, tehát nem tudtunk meg semmit a vélt kínai agresszió tartalmáról.

No de álljunk csak meg egy kicsit! Hogyan is nézett ki a  szuverenitás, a függetlenség, a területi integritás, az emberi jogok tiszteletben tartása és a többi fontos alapérték a 2013 végi ukrán (Majdan) események idején?

Nuland megpróbált az Egyesült Államok és az Európai Unió között egységfrontot létrehozni Oroszország ellen, elsősorban úgy, hogy szankciókat akart kikényszeríteni Brüsszel részéről Moszkva irányába. Ez akkor nem sikerült, b.ssza meg az Eu, mondta akkor. Fenyegetése mára – energiailag legalábbis –beérett.
Ilyen (is) a világ Abe nélkül. Egyre reménytelenebb.

(Fotó: MTI)