Jeff Thomas, az Internatonal Man portálon írja, hogy először 1999-ben kezdte jósolgatni egy elkövetkező jelentős gazdasági összeomlást. Bár becsülettel elismeri, hogy ez már legalább tizenöt éve volt, de még is úgy gondolja, hogy bölcs dolog az ilyenre pár évvel korábban felkészülni, mint akár egy nappal később észbe kapni. Azon sem lepődik meg, hogy akkoriban ez a jóslat a legtöbb ember számára nemcsak valószínűtlennek, de nevetségesnek is tűnt.
Viszont ma már jóval közelebb vagyunk a gazdasági válság kezdetéhez, és ez most már nem csak lehetségesnek, de egyre inkább valószínűnek is tűnik.
Thomas szerint mostanában többen felismerik egy ilyen válság elkerülhetetlenségét, sőt azt is, hogy fel kellett volna készülniük rá. Egy ilyen nagy eseményre való felkészülés elég sok időt igényel, és sokan csak a kezdeti összeomláskor jönnek rá, hogy könnyen lehúzott nadrággal kaphatja el őket.
Szerinte, amikor már a kudarc elkerülhetetlenül közeleg, a legtöbb ember, első reakciójában belemerül a tagadásba, mondván: „Ez egyszerűen nem történhet meg. Senki sem hagyná, hogy megtörténjen, mert ebből senkinek nem származik előnye.”
Viszont valakinek nem csak haszna származik, hanem nagymértékben is profitál belőle.
1814-ben Napóleon serege a belgiumi Waterloonál szállt harcba. A londoni Cityben található Capel Court befektetési moguljai a körmüket rágták az aggodalomtól, tudva, a csata kimenetele meghatározza a részvények árfolyamát. Ha a franciák nyernének, a részvényárak drámaian esnének. Ha Nagy-Britannia nyer, az árak drámaian emelkednének.
Akkoriban a kommunikáció lassú volt. Jelentős időbe telt, amíg a hivatalos követ a belgiumi csatatérről Londonba elért a csata kimeneteléről szóló hírekkel.
Anglia legkiválóbb bankárja, Nathan Rothschild saját hírnökét küldte Waterlooba azzal az utasítással, hogy a lehető leggyorsabban térjen vissza a hírrel. Következésképpen Rothschild több órával a hivatalos hírnök visszatérése előtt megkapta a hírt.
Ezután a tőzsdén látták, amint a lehető leggyorsabban igyekszik eladni annyit, amennyit csak tudott. Elterjedt a hír: „Rothschild már tudja.” Ez pánikot váltott ki, és mások is olyan gyorsan eladták, ahogy csak tudták.
Az árak gyorsan zuhantak; majd mire a Waterloo-ból érkező hivatalos követ felhajózott a Temzén, Rothschild már nagy mennyiségben vásárolt a legalacsonyabb áron. Egy órán belül a követ közölte a hírt, hogy Nagy-Britannia megnyerte a csatát, és az árak ismét az egekbe szöktek, hatalmas nyereséget termelve Rothschildnak, mindezt egyetlen kereskedési napon belül.
Később így értékelte:
„A legjobb üzlet, amit valaha csináltam”.
A fenti történetet érdemes megjegyezni, mert arról regél, hogy
akinek információi vannak egy gazdasági eseményről, az minden bizonnyal hasznot is húz belőle.
Azok, akik a szálakat mozgatják, óriási profitot termelnek a gazdaság manipulálásával a virágzó időkben, de ugyanannyit kereshetnek a válságos időszakokban is. Egyszerűen megvárják, amíg a gazdasági összeomlás befejeződik, és amikor a por leülepszik, felvásárolják a megmaradt vállalatokat a legalacsonyabb árakon. Addigra amúgy is már teljesen kikészül az átlagbefektető. Aztán amikor a gazdaság elkezd helyreállni, meglovagolják a következő jóléti hullámot.
Jeff Thomas azt a következtetést vonja le, hogy ezért, aki a gazdaság vezetői székeiben ül, az megérti, a legjobb, ha hamis jólétet teremt, majd annak összeomlását idézi elő, és az összeomlásból jókora hasznot húz.
Mire ez a felismerés az átlagos befektetőben felmerül, az leggyakrabban csak annyit tud mondani: „Nos, ha ez igaz, én így vagy úgy, de megégettem magam”. De ez csak akkor igaz, ha passzív szerepet vállal a gazdaság jövőjében.
A mandarin nyelvben a „válság” szó egyben „lehetőséget” is jelent.
Azok, akik képesek megérteni ezt a kínai eszmefuttatást, óriási befektetési lehetőséghez jutnak. Felismerhetik, hogy a közelgő válság egyben lehetőség is.
Thomas szerint összeomlás lesz a részvény- és kötvénypiacokon. Ezek kétségtelenül deflációs események lesznek, amelyek az eszközárak zuhanását okozzák.
De ez nem feltétlenül jelent katasztrófát. A játéknak még nincs vége, de a válság kétségtelenül megváltoztatja a játékszabályokat.
Fontos szem előtt tartani, hogy
a valódi vagyon soha nem tűnik el, csupán gazdát cserél.
Thomas azt tanácsolja, hogy az új játékra való felkészülés érdekében, az összes vagy a legtöbb részvényt, kötvényt és kemény eszközöket, például ingatlanokat, még az összeomlás előtt likvidálni kellene.
Ezután a bevételt olyan joghatóságba vinné külföldre, ahol kevésbé valószínű, hogy a válság áldozatává válik, és remélhetőleg már a válság időszakában nettó nyereséget hozna. Akárcsak azoknak, akik valójában mozgatják a szálakat. Így nemcsak elkerülnék, hogy a gazdasági összeomlás áldozatává váljanak, hanem még nyerhetnek is belőle.
Viszont a gazdasági pálya aggasztó is lehet. Sajnos az egyén gyakorlatilag keveset tehet azért, hogy megváltoztassa a mozgásban lévő tendenciák irányát.
Thomas mindenesetre így azt tanácsolja a kisembernek:
„a legjobb, amit tehet és kell tennie, hogy tájékozott marad, hogy a lehető legjobb módon megvédhesse magát, és még profitálhasson a helyzetből”.
Márciusban az élelmiszerek 7,67 százalékkal kerültek többe, mint egy évvel korábban, a nem élelmiszer jellegű termékek 10,89, a szolgáltatások pedig 11,05 százalékkal drágultak.
A legfrissebb epizódban bemutatjuk, hogy kik a háború legnagyobb kufárjai, kik húznak hasznot a tragédiából.
Fogy a bizalom a kormány gazdasági reformjaiban, a német vállalatok egyre kevésbé hisznek Friedrich Merz gazdaságélénkítő ígéreteiben.
Szijártó Péter ismertette, a Horvátországon keresztüli olajszállítások tranzitdíját jelentősen megemelték a háború kitörése óta, és céljuk, hogy még több pénzt keressenek Magyarországon.
Egy taxis a minap azt mondta nekem, hogy neki mindegy, ki nyeri a 2026-os választást, csak változás legyen. Úgy tűnt, hogy szerinte Magyarország kormányának kiválasztása olyan, mintha tombolajegy volna, ahol minden szelvény nyer. Csakhogy ez a stratégia sok országban recessziót, inflációt vagy államcsődöt hozott. Sebestyén Géza írása.
„Ez nem bukás. Ez előrelépés” – szögezte le a közgazdász.
A szervezet részrehajló működését illetően számos kritikát fogalmaztak meg jogtudósok és gyakorló állami vezetők.
