Magyarországnak jó példa lehet a dél-koreai űrprogram

A dél-koreai űrprogram elég döcögősen indult a múlt század nyolcvanas éveiben, de így is elismerésre méltó, amilyen tudatosan, minden kudarcból tanulva haladtak előre. Folyamatosan képezték a szakembereket, az űriparral és űrkutatással foglakozó vállalatok és intézmények egymásba fésülésével sikerült a magánszektort és az állami finanszírozást egy platformra helyezni, miközben újabb és újabb műholdakat fejlesztettek, amelyekkel bekerülhetnek a nemzetközi vérkeringésbe, egyben függetlenedni tudnak az Amerikai Egyesült Államoktól. 

Kudarc, kudarc, kudarc, siker

Lee Sang-ryool, a KARI elnöke úgy fogalmazott: amikor 2007-ben pontos ütemtervet állítottak fel a koreai űrszonda felbocsátásra, a kezdeményezésnek elég langyos fogadtatásban volt része. Általánosságban az volt a vélemény, hogy egy ilyen programra nincs szüksége az országnak, csak a pénzt viszi, ráadásul Dél-Korea technológiája nem elég felkészült még egy ilyen volumenű projektre. A KARI akkori kommunikációjának alapja az volt, hogy egy sikeres fellövés a dél-koreai tudományos ipari fejlesztések mérföldköve, egyben új kiindulópontja lesz.

A 2000-es évek végén így felgyorsultak az események: Dél-Korea elindította saját hordozórakéta-programját. A KLSV-projekt első fellövésére 2009 augusztusában került sor, cseppet sem lényegtelen módon orosz közreműködéssel. A rakéta első fokozatának gyártásáról ugyanis a KARI a moszkvai Hrunyicsev céggel kötött szerződést – három fellövés erejéig. Ha a kísérlet sikeres lett volna, Dél-Korea abba az elég kevés tagot számláló illusztris klubba léphetett volna be, amely saját rakétával állít Föld körüli pályára saját űreszközt. De úgy tűnt, a károgóknak lesz igaza: a rakéta fellövése sikerült ugyan, de a stabilizációs és navigációs hibák miatt a műholdat nem tudták pályára állítani. A félsiker-félkudarc utáni gúnyolódás nem szegte a KARI kedvét: 2010. június 10-én újabb kísérletet tettek – még kínosabb eredménnyel. Ekkor az első fokozat a kilövés utáni 137. másodpercben felrobbant, így a misszió tényleg kudarcba fulladt. A harmadik, egyben teljes sikerrel végződő fellövésre végül 2013 elején került sor, ez pedig meghozta az étvágyat. A KARI azonnal elkezdett dolgozni a KSLV-2 „Nuri” programon, amely már teljes egészében saját fejlesztésű és gyártású rakétában gondolkodik.

Az első kilövésre tavaly októberben került sor, ismét felemás sikerrel. A Nuri a tervek szerint 600-800 kilométeres magasságban állított volna pályára egy másfél tonnás műholdmodellt tesztelési céllal, ám a hordozó utolsó egysége a tervezettnél sokkal korábban állt le, így nem volt meg a pályára állításhoz szükséges sebesség. Mun Dzsein akkori dél-koreai elnök azt mondta: bár

Hogy miért ennyire lényeges Dél-Koreának a saját gyártás? Mert onnantól nem kell igénybe vennie az USA segítségét, ha műholdat akar az űrbe juttatni. Márpedig az ország nagyon ambiciózus tervekkel vág neki a jövőnek. Megfigyelő, kommunikációs, navigációs és katonai műholdak tucatjaival tervez, utóbbi esetében azzal a nem titkolt céllal, hogy szemmel tartsa a mindig kiszámíthatatlan északi mostohatestvért. 

Tudatos űripar fejlesztés

Szöul a jól bevált modellt követi, vagyis az űrprojektek minden szegmensébe berántja a magánszektort is. A Nuri esetében több mint háromszáz magánvállalat működött közre a projektben, ám a KARI távlati célja amerikai mintára épül: egyetlen óriásvállalattal szeretne együttműködni, ahogyan a NASA teszi a SpaceX-szel. Az alap természetesen még mindig az állami finanszírozás: a Nuri fejlesztése tíz év alatt majdnem kétmilliárd dollárt emésztett fel. Csak az idei évre több mint 500 millió dollárt irányoztak elő a fejlesztésre, ebben az összegben azonban nincsenek benne a műhold-projektek, amelyeket külön büdzsézsebből pénzelnek. 

Dél-Korea nem aprózza el, és begyújtotta a gyorsító-rakétákat: a Danuri nevű programmal már a Holdat célozza meg. A Korea Pathfinder Lunar Orbiter misszió első, augusztusi kilövését a napokban jelentette be a KARI. 

A Danuri szonda a teljes szimulációs tesztek és felülvizsgálatok után a floridai Cape Canaveral űrállomásról fog elindulni augusztus 2-án, egy SpaceX Falcon 9 segítségével, hogy Hold-körüli pályára álljon, ahol egy esztendőn át fog méréseket végezni.  
A misszió – bár a NASA felügyeli – végig koreai irányítás alatt áll. Ha sikeres lesz, máris a következő fázist kezdik el, hiszen a dél-koreaiak célja nem más, mint hogy 2030-ban űrszondájuk már landoljon is a Holdon.

A jövő tárgyalóasztala

Az ázsiai ország tudatosan és rendkívül átgondoltan fejleszti védelmi és űriparát. Nem titkolt célja, hogy előbbiben globálisan is vezető helyet töltsön be. Eredményességét jól jelzi, hogy 2016-tól 2020-ig több mint 200 százalékkal tudták növelni a fegyverexportjukat, miközben az importmutató is impozánsan halad felfelé. Azzal is tisztában van, hogy

Ebben az esetben a cél kettős: egyfelől gondolkodóba ejtheti északi szomszédját az erőviszonyok alakulásával kapcsolatban, másfelől lerázhatja a nyakáról az országra fél évszázada ugyan nem agresszív, szövetségesi, mégis lekezelő stílusú nyomást gyakorló USA-t. 

Dél-Korea űrprogramjára pontosan úgy legyintettek az indulásakor, ahogyan a magyarra. Az, hogy a kudarcok ellenére sem hagyták magukat befolyásolni, hogy egy pillanatra sem jutott eszükbe a leállás, hogy egyre több pénzt fordítottak a projektekre, követendő példa lehet. Néhány héttel ezelőtt Sárhegyi István űripari szakértővel és befektetővel készítettünk interjút, aki úgy fogalmazott:  a jövő tárgyalóasztalánál azok az országok fognak ülni, akiknek szuverén, önálló űrképessége van. „Pontosan erre kell szert tennie Magyarországnak is. Ennek kialakítása valóban nem egy-két év, de 2050 nem tűnik elrugaszkodott céldátumnak. Addigra ki kell alakítanunk egy olyan űripart és egy olyan kutatói, finanszírozási, jogi környezetet, amely alkalmassá és képessé teszi Magyarországot arra, hogy saját jogán ott üljön ennél az asztalnál, és érdemben tudjon hozzászólni a jövő alakításához”. 
Kis lépések egy hatalmas ugráshoz.

Nyitókép: Az első dél-koreai gyártmányú űrrakétát, a Nurit bocsátják fel a kohungi Naro Űrközpont kilövőállásáról 2021. október 21-én.
MTI/Yonhap