Elbukhat a kínai elnök a Covid elleni zéró tolerancia miatt

A kínai járványszigor harminc éve nem látott gazdasági lassulást okozott

A koronavírus korlátozásokkal kivéreztetett Sanghaj június 1-jén megízlelhette a győzelem ízét – a város ünnepélyesen újra kinyitotta kapuit, az utcákon ujjongó helyiekkel. Az ünneplés öröméből ugyanakkor elvesz, hogy a városban több tízezren még karanténban vannak. A várakozások szerint hamarosan Peking városa is győzelmet hirdethet a járvány felett.

Bár a pekingi és a sanghaji járványt egyelőre sikerült megfékezni, a gyorsan terjedő omikron változat folyamatosan áttöri a kínai „zéró-Covid” politika falát. A 20. kínai pártkongresszusig már csak néhány hónap van hátra, 

A hongkongi kínai egyetem számításai szerint a járvány miatti korlátozások havonta 46 milliárd dollárjába kerültek a kínai gazdaságnak, ami 3,1 százalékos GDP-kiesésnek felel meg. 

a kijelölt 5,5 százalékot azonban a Világbank szerint nem lehet tartani a korlátozások miatt, és ha a szigorú járványpolitika marad, inkább a 4 százalék tűnik valószínűnek.

A gazdasági lassulás nyomán nem is csoda, hogy az olyan vezető tisztviselők, mint Li Keqiang miniszterelnök, szkepticizmusukat fejezik ki a zéró-Covid politikával kapcsolatban. 

Már a kínai vezetők sem hisznek az elnök járványpolitikájában

Az üzleti és közegészségügyi szektor tagjai külföldi újságíróknak adott interjúkban adnak hangot kételkedésüknek a zéró-Covid politikában. A kínai nyelvű tengerentúli médiában olyan pletykák keringenek, hogy Hszi talán letett a harmadik ciklusról. Bár a részletek homályosak, a Kínai Kommunista Párt (KKP) komoly belső szakadás előtt állhat – írja a Foreign Policy portál.

Ahogy közeledik a beidaihei konferencia – a pártvezetés hagyományos tengerparti elvonulása a hivatalos ülések előtt – a COVID-19 politikája körüli versengés egyre fokozódik. (Nem világos, hogy mikor lesz az elvonulás, mivel a kulcsfontosságú ülések időpontját az utolsó pillanatig szigorúan őrzik, de általában augusztusban szokott sor kerülni rá.) 

A Wall Street Journal cikke szerint 

Hszi még a pártkongresszus előtt vissza tudja és vissza is fogja állítani a tekintélyét, és zökkenőmentes átmenetet biztosít a harmadik ciklusra a Foreign Policy elemzése szerint. A KKP politikai történelme azonban azt sugallja, hogy ehhez el kell hallgattatnia azokat a reformpárti tisztviselőket, értelmiségieket és üzletembereket, akik kétségbe vonhatják politikáját. Csak néhányuknak, például James Liangnak, a Trip.com csoport utazási foglalással foglalkozó óriáscég vezetőjének volt bátorsága ellentmondani az elnök véleményének.

Hszi valószínűleg tudja, hogy a zéró-COVID politikának nagyon magas ára van és sok ellenséget szerez vele. Li merőben más megközelítést alkalmaz mint Hszi. A Wall Street Journal kínai forrásai szerint 

Aztán egy májusi konferencián Hszi és Li feltűnően eltérő beszédet mondott. Hszi erősen hangsúlyozta a vírus legyőzésének szükségességét, míg Li kizárólag a gazdaságra összpontosított, és egyáltalán nem említette a koronavírust.

Eközben egyes kínai közegészségügyi tisztviselők nagy személyes kockázatot vállalva szólalnak fel Hszi járványkezelése ellen. Májusban Kína tartományi szintű egészségügyi bizottságainak két tisztviselője névtelenül nyilatkozott a Lancet orvosi folyóiratnak. „Minden olyan hangot, amely a jelenlegi zéró-Covid politika ellen érvel, megbüntetnek. (...) Fentről már senki sem hallgatja meg igazán a szakértői véleményeket, és ez őszintén megalázó” – fakadt ki az egyik tisztviselő. „Ez nem költséghatékony, és ezt mindannyian tudjuk” – mondta egy másik.

A történelem vajon ismétli önmagát, és politikai leszámolás jön?

A kínai politikatörténet támpontot ad arra, hogy mi történhet a legközelebbi elvonuláson.

1959 júliusában, amikor világossá váltak Mao Zedong Nagy Ugrás előre politikájának katasztrofális következményei, a tömeges éhezést eredményező, kudarcba fulladt iparosítási politika, Peng Dehuai védelmi miniszter magánlevelet írt a kínai vezetőnek, amelyben sürgette, hogy gondolja át a dolgot. Peng először óvatosan megcsókolta a gyűrűt, és a Nagy Ugrásra, mint Mao „nagy vívmányára” hivatkozott. De figyelmeztetett, hogy Mao tömeges mozgósítása „túlzások szelét” szabadította el a helyi tisztviselők részéről, ami „meglehetősen nagy veszteségeket” fog okozni a gazdaságnak.

Az építő jellegű kritika helyett Mao fenyegetést látott. Amikor a KKP vezetősége legközelebb összeült abban az évben a lushani konferencián, Mao körbeadta Peng levelét, és minden pártvezetőt sorban megkért, hogy mondják el véleményüket. Amikor az elítélés nem volt egyhangú, Mao „jobboldaliként” pellengérre állította Penget, és letartóztatta az őt támogató vezető kádereket, a leggyanúsabbakat pedig munkatáborokba küldte.

Akárcsak Mao 1959-ben, Hszi ellenőrzése a hadsereg és a biztonsági intézmények felett biztosnak tűnik, ami nagy előnyt jelent számára minden potenciális riválissal szemben. Ha bármelyik riválisa alá akarja ásni a tekintélyét a pártkongresszus előtt, a beidaihei találkozó valószínűleg az utolsó lehetőségét jelenti majd nekik. Egy ilyen próbálkozás elméletileg sikerrel járhat, de Hszi minden bizonnyal megfogadná Mao leckéjét, és könyörtelenül visszanyesné az ellenzéki hangokat és Li szövetségeseit.

A nemzetközi üzleti érdekek Hszi ellen szurkolnak

Másik lehetőség, hogy Hszi megvárja, amíg a gazdasági helyzet stabilizálódik – ami jónéhány hónapig is eltarthat. A Nagy Ugrás későbbi története erre is tanulságos analógiát kínál. Miután Penget és szimpatizánsait elhallgattatták, Mao fokozta erőfeszítéseit, ami még több gazdasági zűrzavart és halált eredményezett. Ez végül megerősítette a pragmatikusabb vezetők egy csoportját, mint Liu Shaoqi, Deng Xiaoping és Peng Zhen, akik magánemberként ellenezték a Nagy Ugrás túlkapásait, és ezzel ismét veszélybe sodorták Mao párt feletti ellenőrzését.

Mao megvárta, amíg a gazdasági válság mélypontja elmúlik, majd gyorsan lépett, hogy visszaszerezze az irányítást. Azzal vádolta Liut, hogy megpróbált egy „független királyságot” létrehozni, Denget pedig azzal, hogy nélküle tartott megbeszéléseket. Ez a frakcióharc a kulturális forradalom elindításában csúcsosodott ki. Ha ma ugyanez a minta érvényesül, 

Azok a kínai tisztviselők, akik ellenzik a zéró-Covid politikát, arra játszanak, hogy a közvélemény nyomása és a gazdasági realitás ráveszi Hszit, hogy meggondolja magát. Érthető, hogy a külföldi befektetők és vállalkozások Hszi ellenlábasainak szurkolnak. A kínai politikai történelem azonban azt sugallja, hogy megközelítésük valószínűleg visszafelé sül el. Ahogy Hszi egyszer megfogalmazta: „Minél nagyobb a nyomás, annál akaratosabb leszek”.

Borítókép: MTI/AP/Hszinhua/Li Hszueren