A februárban kipattant ukrajnai konfliktus óta a globális inflációról elmélkednek a politikai döntéshozók. A globális infláció fogalma ugyanakkor csupán a gabona, az üzemanyag és a műtrágya tekintetében felel meg a valóságnak az orosz támadás óta. A fejlett nyugati világban az infláció mégis rekordokat dönt, amivel szemben észlelhető egy másik, meglepő jelenség: van néhány olyan gazdaság a fejlődő, keleti világban, ahol jóval a nyugati adatok alatt maradt az inflációs ráta.
Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet szakértőjének írása a Makronómon.
A politikai döntéshozók túlnyomó többsége szeret rámutatni az infláció globális mivoltára, holott ez teljes mértékben nem bizonyított. Ez a vélekedés azért vált uralkodóvá, mert a fejlett nyugati világban egyre nőnek a megélhetési költségek, amelyek számos helyen már tiltakozásokat váltottak ki. Az Amerikai Egyesült Államok 46. elnöke, Joe Biden is utalt arra, hogy az emelkedő inflációval a világ minden országa küzd jelenleg. Nem véletlen az erre való hivatkozás, hiszen az Amerikai Egyesült Államokban az utóbbi időszakban dinamikusan nőtt az infláció. Májusban a fogyasztói árak 8,6 százalékkal emelkedtek az előző év azonos időszakához képest. Ehhez hasonló árnövekedés 1981 óta nem volt tapasztalható Amerikában.
Ha már globális jelenségről beszélnek a döntéshozók, azt érdemes leszögezni, hogy ebből annyi igaz, hogy a műtrágya, a gabona és az üzemanyag ára mindenhol berobbant a február óta tartó orosz inváziónak köszönhetően. A háború 1973 óta a legnagyobb árusokkal állítja szembe a világot és a legnagyobb gabonaellátási problémával, amelyhez hasonlóra az első világháború óta nem volt példa.
A gáz ára mintegy háromszorosára emelkedett, az ellátási láncok pedig bizonytalanok. Az elektromos autókban használt nikkel ára olyan magasan van jelenleg, hogy Londonban az ezekkel való kereskedést leállították, Kínában pedig a spekulánsok több milliárdos veszteséget könyvelhettek el.
Viszont a fogyasztói árak összességében nem minden országban emelkedtek számottevően. Ha az Economist mutatóit vesszük figyelembe, akkor a 42 nagy gazdaság közül 8 államban továbbra is 4 százalék alatti az infláció.
Az említett 8 ország közül 6 Kelet- vagy Délkelet-Ázsiában található. A régióban igaz van két állam, amelyek tradicionálisan az árstabilitásukról híresek: ez a két állam Vietnam és Makaó. Előbbiben májusban 2,9 százalékban! csúcsosodott ki az infláció, míg utóbbiban az áprilisig tartó egy évet figyelembe véve ez a szám 1,1 százalék! volt. Az infláció alakulását szemlélteti az alábbi ábra a szóban forgó 8 állam és az Amerikai Egyesült Államok tekintetében.
Adja magát a kérdés, hogy mi okozza azt, hogy 4 százalék alatt tudták tartani az inflációt ezek az országok, szemben a fejlett világ országaival (kivéve Svájcot). Ami Japánt illeti, már hosszabb ideje problémát jelent számára a túl alacsony infláció, de a nyersanyagárak hirtelen emelkedése ezt megemelte. A Bank of Japan a fejlett világ többi központi bankjával szemben (FED, EKB, Bank of England) nem hagy fel az eszközvásárlási programmal és nem emel kamatot, de felhagyott a korábbi hozamgörbe szabályozással. Ezt a szabályozást eredetileg a japán jegybank 2016-ban vezette be, hogy fenntartsa a monetáris ösztönzést és ezzel párhuzamosan lelassítsa a japán államkötvény vásárlásokat.
Az államkötvények vásárlását 2013 óta pörgeti a jegybank, hogy fokozza az inflációt. Ennek a szabályozásnak az elvetését a június 17-i ülésen az indokolta, hogy a japán és az emelkedő amerikai kötvényhozamok között egyre nyílt az olló, aminek következtében a japán jen mintegy 15 százalékot esett a dollárral szemben, amelyre az 1990-es évek óta nem volt példa. Egyelőre az idő igazolja a japán jegybank döntéseit, hiszen nem robbant óriásit az infláció: csupán 2,4 százalékkal nőttek a fogyasztói árak szemben a 8,6 százalékos amerikai mutatóval.
Ha a többi országot egy kalap alá vesszük, főként 2 tényezőnek köszönhető az infláció alacsony szintje. Mindkét tényező egy betegség: az egyik az afrikai sertéspestis.
Ez a járvány 2018 és 2021 között Kína sertésállományának elég nagy részét elpusztította. Napvilágot láttak olyan becslések is, amelyek 200 millió sertésről számoltak be. Ez azért jelentett kihívást, mert a kelet-ázsiai térségben a sertéshús alapvető élelmiszernek számít és mivel a sertéspestis megtépázta a sertésállományt, így hiány lépett fel sertéshúsból. Ebből pedig következett a sertéshús árának felfutása, habár miután stabilizálódott a helyzet az árak visszaestek. A visszaesés drámai volt: Kínában például a sertéshús ára 21 százalékkal esett vissza a májusig számított egy évben.
Ez a visszaesés pedig segített ellensúlyozni az inflációs nyomást a gazdaság más területein. Érdemes megjegyezni azt is, hogy a kelet-ázsiai térség tradíciói is segítettek ebben: a térségben az emberek sokkal több rizst esznek, mint búzát. Ez azért nem elhanyagolandó tényező, mert mióta Oroszország február végén elindította a támadást Ukrajna ellen, a rizs ára 8 százalékkal, a búzáé viszont 17 százalékkal emelkedett a globális piacokon.
A másik tényezőt a koronavírus-járvány jelentette, ami befagyasztotta az inflációt a térségben. Az ázsiai kontinens egészére jellemző volt, hogy az ott élők lassabban oldották fel a korlátozásokat és vonakodóbban kezdtek együtt élni a vírussal, mint a fejlett világban. Ez nagyon jól látszott Indonéziában: március 22-ig életben volt a külföldről érkezők karanténja. Malajziában egészen május elejéig nem térhettek vissza az emberek a megszokott életükhöz, amit a Goldman Sachs Bank társadalmi korlátozások indexe is tartalmaz.
Tajvan esetében még mindig érzékelhető egyfajta óvatosság, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a tajvani lakosságnak alacsony a természetes immunitása szemben a nyugati világ lakosságával. Ami Kínát illeti, továbbra is szigorú korlátozásokat vezet be, hogy megelőzze az újabb fertőzések kialakulását: az emberek mozgását és gyülekezését is korlátok közé szorítják. Éppen a szigorú korlátozások következtében Sanghajban és máshol is történetek bezárások, amelyek így hátráltatták a gazdaság áruellátását a fogyasztók vásárlási hajlandóságával egyidőben.
Ezzel a keresleti és a kínálati oldalon is mutatkozott zavar, ami mindkét irányba megváltoztathatta volna az árakat. A kettő közül nagyobb problémát jelent jelen állás szerint a fogyasztói kiadásokat ért kár. Ha Sanghajt vesszük figyelembe, akkor májusban – vagyis a bezárások második hónapjában – reálértéken számítva mintegy 10 százalékos visszaesést könyvelhettek el a kiskereskedelmi forgalom tekintetében az előző év azonos időszakához képest. Ezzel szemben az ipari termelés 0,7 százalékkal nőtt.
A pandémia miatt bevezetett utazási korlátozásokat Makaó és Hong Kong érezte meg leginkább, hiszen a kaszinóikat zömében külföldről érkezők töltik meg. Makaó tekintetében ez különösen markánsan kimutatható: a 2022-es év első három hónapjában az ország GDP-je kevesebb mint fele volt annak, amit 2019 azonos időszakában el tudott érni. Így már a makaói 1,1 százalékos infláció sem feltétlenül számít alacsonynak, sőt kisebb csodának mondható, hogy emelkedtek az árak.
Borítókép: MTI/ EPA/ Majama Kimimasza
Az idei gyengélkedés után jövőre már elkezdődhet a gazdaság újbóli fellendülése. Az Equilor Befektetési Zrt. csütörtöki sajtóeseményén mutatták be a legfrissebb előrejelzéseket, amely fordulatot hozhat a hazai teljesítményben.
Az is kiderült, hogy egy újabb kormány csak tetézné a bajt.
Rámutatott a Faktum az elemzésében, hogy az euró nem cél, hanem eszköz.
Az alapvető élelmiszerek ára jelentősen csökkent egy év alatt, de a kávé és a csokoládé jóval drágább lett.
Az ukrán háztartások évről évre jóval többet fizethetnek.
Feltehetőleg Magyar Péter nem örül, mindenki más meg igen.
A Tisza-féle SZJA-javaslat az ügyintézők pénztárcáját is komolyan sújtaná.
Kína után Indiát is elmarhatja magától az Európai Unió elvakult vezetése.
