A kommunizmus bukása után Németország Európa beteg emberéből Európa vezető gazdasági hatalmává vált, nagyrészt a globális ellátási láncok előnyeinek kihasználásával. Most azonban, hogy a deglobalizáció új korszaka köszönt be, Németországnak alaposan át kell gondolnia, hogyan kezelje a nemzetközi kereskedelemtől való függőségét. Túléli-e Németország gazdasági modellje Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna elleni háborúját? – tette fel a kérdést Dalia Marin.
Dalia Marin, a Müncheni Műszaki Egyetem Menedzsment Iskolájának nemzetközi gazdaságtan professzora, a Centre for Economic Policy Research kutatója és a Bruegel munkatársa.
Németország gazdasága a kommunizmus 1989-es bukása után átalakult. Az ország keleti szomszédaival folytatott kereskedelem liberalizálása három mélyreható hatással járt belföldön. Először is decentralizált béralkukhoz vezetett. Másodszor: ellaposító hatást gyakorolt a német cégek hierarchikus vezetésére. Harmadszor pedig kiterjesztette a német termelési hálózatokat Közép- és Kelet-Európára.
Első körben
a volt kommunista Európa felé való nyitás – ahol a munkaerőköltségek alacsonyabbak voltak – megváltoztatta a német szakszervezetek és a munkaadói szövetség közötti hatalmi egyensúlyt.
A szakszervezetek alkupozíciójának elvesztésével a bértárgyalások az országos szintről a vállalati szintre tolódtak.
Ennek az új strukturális bérkorlátozásnak (az úgynevezett Lohnzurückhaltungnak) köszönhetően 1995 és 2012 között Németországban a fajlagos munkaerőköltség 30%-kal csökkent. Németország volt az egyetlen ország Európában, ahol ilyen mértékű csökkenés volt tapasztalható. Bár a 2002-2005-ös Hartz munkaerő-piaci reformokat gyakran okolják a német bérek csökkenéséért, az adatok azt mutatják, hogy azok nem játszottak szerepet ebben a fejlődésben.
A volt kommunista országok megnyitása szintén decentralizált irányítást vezetett be. A kereskedelem nemzetközivé és versenyképessé vált, ahol az innováció és az új ötletek generálása egyre fontosabb szerepet játszott.
Ez a megközelítés rendkívül hatékonynak bizonyult. Németország üzleti kultúrája egyre inkább a minőséget támogatta, és az alsóbb vezetési szintek felhatalmazása arra késztette a vállalatokat, hogy több olyan terméket vezessenek be, amelyeket értékelnek a vásárlók. A decentralizált irányítást alkalmazó tipikus (medián) német vállalat háromszorosára növelte exportpiaci részesedését, míg a központosított irányításhoz ragaszkodó vállalatok általában nem könyvelhettek el ekkora nyereséget.
Végül a volt kommunista Európa megnyitása a termelési hálózatok bővüléséhez vezetett, ami csökkentette a költségeket, és segített Németországnak a súlyos szakemberhiány kezelésében. Németország keleti szomszédai nagyszámú szakképzett munkaerőt, különösen mérnököket kínáltak. 1998-ban ezen országok lakosságának 16 százaléka rendelkezett egyetemi diplomával, szemben a németek 15 százalékával.
Ezenkívül Németország humántőke-állományának növekedése (az iskolai végzettség öt kategóriája alapján) az 1990-es években 0,18 százalékos éves ütemre lassult, szemben az 1980-as évek 0,75 százalékos ütemével. Így,
A 2000-es évek végére az így kialakított ellátási láncok több mint 20 százalékkal csökkentették a költségeket és növelték a termelékenységet a német multinacionális vállalatoknál. Németország az 1990-es évekbeli Európa beteg emberéből gazdasági erőközponttá vált.
A kérdés megválaszolásához, amit Dalia Marin feltett, érdemes visszatekint a 2008-as globális pénzügyi válságot követő időszakra.
A transznacionális ellátási láncok a globalizáció egyik fő motorjai voltak a kommunizmus bukása után, különösen Kína 2001-es, a Kereskedelmi Világszervezetbe való belépése után. Viszont 2008 után leálltak a bővülésükkel. A megnövekedett globális bizonytalanság a magas jövedelmű országokba, köztük Németországba történő áthelyezés gyorsuló tendenciájához vezetett. A kulcsfontosságú alapanyagok beszállítása elmaradásának kockázata arra késztette a magas jövedelmű országokban működő vállalatokat, hogy újraértékeljék termelési hálózataikat.
A koronavírus soha nem látott mértékű globális bizonytalanságot eredményezett, ami súlyosbította a 2008-as sokk örökölt hatásait. Munkatársaival úgy becsülik, hogy a COVID-19 35%-kal csökkentette a globális ellátási láncokat, a fejlődő országokból importált inputok arányában mérve.
Putyin háborúja felgyorsítja a COVID-19 által megkezdett deglobalizációt. Sokkoló hullámokat küldött a háború az egész világgazdaságba, és tovább növelte a globális bizonytalanságot. Ami még rosszabb, úgy tűnik, hogy Oroszország agressziója egy szélesebb tekintélyelvű tendencia egyik erőszakos megnyilvánulása.
Az egyre magabiztosabb autokráciák világa aligha kedvez a kereskedelemnek, a globális ellátási láncoknak és a közvetlen külföldi befektetéseknek. Kína legutóbbi lépései különösen aggasztóak. Kína szankciókat vezetett be a Litvániából származó importra, megtorlásul azért, mert az ország tajvani képviseletet fogadott. Vámokat vetett ki az Ausztráliából származó importra, miután ausztrál tisztviselők bírálták a kínaiak viselkedését a járvány eredetének kivizsgálásában.
Sajnos a kereskedelem fegyverré változtatása túlságosan is elterjedt, és
Minél tovább tartanak ezek a zavarok, annál valószínűbb, hogy a cégek teljesen átszervezik ellátási láncaikat. Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter már javasolta, hogy a stratégiai lehetőségek listájára a „friend-shoring” is felkerüljön a reshoring és az onshoring mellé. Németországban a friend-shoring már folyamatban van. Az Ifo Intézet felmérése szerint a Kínában beszállítói láncot működtető német vállalatok 50%-a újragondolja működését.
Dalia Marin azt a következtetést vonja le, hogy a német gazdasági modell még nem halt meg. A nemzetközi kereskedelemtől való nagyfokú függősége azonban azt jelenti, hogy a mai változó gazdasági és geopolitikai környezet, a legtöbb fejlett országhoz képest, még nagyobb kihívások elé állítja Németországot.
A témában ajánljuk a Makronóm interjúját Max Otte-val. A német CDU konzervatív szárnyában is aktív gazdasági szakember nemzetközi ismertségét elsősorban azzal érdemelte ki, hogy meglehetősen pontosan jelezte előre a 2008-ban kialakuló pénzügyi válságot. Néhány évvel ezelőtt megjelent írásában pedig már egy új világrend kialakulásának esélyeit és az Európai Unió nagyhatalmi helyzetének alakulását fejtegette.
Az oroszok kijevi és más ukrán városokban található támadási célpontokat jelöltek ki, többek között az elnöki hivatalt is – állítja az ukrán elnök.
A La Croix szerint már csak néhány vezető ellenzi Ukrajna EU-csatlakozását.
Egy biztos, Oroszországban komoly tárgyalópartnerként tekintenek a volt magyar miniszterelnökre.
Mariupol egykori védői, tisztek és sorkatonák is hazatérhettek.
A német fővárosban hiány van a megfelelő muszlim temetkezési helyekből.
A csehországi Brnóban tervezett szudétanémet kongresszus újra feltépi a háborús és Beneš-dekrétumos sebeket.
A sport világában nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a lehetséges kinevezést.
A volt helyettes államtitkár kifejtette, fizetésének hat havi összege jár neki juttatásként, amit elvár Magyar Pétertől, hogy kifizessen.
