Washington és Moszkva: mindenki még gyorsan ad pár pofont, mielőtt lefújják a meccset
A BBC szerint versenyfutás zajlik Trump beiktatása előtt.
Az USA-ban ilyenkor mindig gyásznapot rendelnek el, sírnak és rázzák az öklüket, az éppen regnáló elnök pedig könnyekkel a szemében hadat üzen a fegyverlobbinak. Aztán soha nem történik semmi.
Tizenkilenc gyereket és két felnőttet ölt meg egy texasi általános iskolában a 18 éves Salvador Ramos a héten. Az ilyen brutális tömeggyilkosság nem ismeretlen jelenség az USA-ban. Az elmúlt húsz évben több mint 300 ezer amerikai tanuló szembesült azzal, mit jelent, ha az erőszak lőfegyverek képében jelenik meg az intézményükben. Csak az idén több mint kétszáz olyan fegyveres összetűzés történt az Államokban, amelyben négynél több ártatlan ember vesztette életét. Mégsem történik semmiféle szigorítás a fegyvertartás területén.
Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítése a fegyverviseléshez való jogot rögzíti. A szöveg így szól: „Mivel egy jól szervezett milícia szükséges a szabad állam biztonsága szempontjából, nem lehet a népnek a fegyverek birtoklásához és viseléséhez való jogát csorbítani". A kiegészítés 1791-ben született, de azóta is ez az alfája és ómegája az amerikai fegyvertartásnak, és nagyon úgy tűnik, hogy
Az elmúlt fél évszázadban több kísérlet is született a korlátozásra, de ezek csak apró részeredményeket jelentettek (postán például nem lehet rendelni kézifegyvert), az alapprobléma végig megmaradt: ha bárki fegyvert akar vásárolni, azt a lehető legegyszerűbben megteheti.
A texasi mészárlás után Joe Biden rendkívül patetikusan nyilatkozott, feltéve a nagy kérdést: mikor tesznek már valamit a fegyverlobbi ellen? Az elnök nem először szembesül a problémával, amit nem tud megoldani. Tavaly a mintegy húsz halálos áldozatot követelő coloradói és georgiai lövöldözés után nekifutott ugyan valamiféle tervezetnek a szigorítások tekintetében, de annyira meg volt ijedve a második kiegészítésre való hivatkozástól, hogy sietve le is szögezte: minden javaslata összhangban áll az alkotmánnyal, és esze ágában sincs olyasmit tenni, ami felülírhatná azt. Még ha el is fogadják a törvényjavaslatokat, azok már a Szenátusban megakadnak a lobbitevékenység miatt, így megszavazásukra esély sincs. Ezek a törvényjavaslatok egyébként sem a fegyvertartás korlátozására vonatkoznak, inkább olyasmikre, mint például a visszaeső bűnözők fegyvertartási feltételei. Részmegoldások részmegoldásainak a részmegoldásai. A Fehér Ház mindenkori stábja pedig kénytelen tudomásul venni, hogy a fegyverlobbi hatalma sokkal nagyobb, mint a Szenátusé.
Az amerikaiak évente mintegy 30-40 millió fegyvert vásárolnak – és ez csak a legális beszerzések száma. Megtehetik. A fegyverlobbisták minden alkalommal, amikor valaki megpróbálja értelmezni a második kiegészítést, vérszemet kapnak, és az amerikai állampolgárokat felelős, törvénytisztelő polgároknak bemutatva csapnak rá a javaslattévők mancsára. Az egyik legerősebb lobbista szervezet, a National Rifle Association Biden tavalyi próbálkozására azonnal támadásba lendült: mint mondták,
A lobbitevékenység a politikai színtéren elsősorban az alapból fegyverpárti republikánusok körében ér célt. Kevin McCarthy republikánus frakcióvezető a második kiegészítést lobogtatva az alkotmány biztosította jogok lábbal tiprásáról és az elnöki hatáskör súlyos túllépéséről beszélt, míg a texasi kormányzó (éppen abban az államban, ahol a mostani vérengzés történt) világosan közölte: Texas a fegyvertartás fellegvára, és semmilyen formában nem engedik, hogy olyan törvény szülessen, amely a legkisebb mértékben is csorbítaná az alkotmány által biztosított jogot.
Két évvel ezelőtt a fegyvertartási lobbistahálózat 60 millió dollárt költött politikai befolyásolásra.
A fegyverlobbival szemben lehetetlen küzdeni Amerikában. Olyan törvényeket elfogadtatni, mint amilyenek Európában léteznek e területen, elképzelhetetlen lenne az USA-ban.
A mostani iskolai mészárlás semmivel nem fog közelebb vinni a megoldáshoz, mint az eddigiek. Amerika gyászba borul, elhangzanak majd fogadkozások és követelések, az elnök dühös, az alelnök még dühösebb, gyásznapot rendelnek el és nagyon megható beszédek fognak elhangzani, aztán minden megy tovább a következő lövöldözésig. A fegyverlobbisták pedig egy kicsit csendben maradnak. Éppen addig, amíg valaki komolyan nem gondolja, hogy belepiszkál a törvénybe. Akkor újra hangosak lesznek, és nincs az az elnök, aki ne hajolna meg az akaratuk előtt.
A fegyvertartás logikátlansága és alapjának elavultsága senkit nem érdekel. Igaz, hogy a tömeggyilkosságokat a második kiegészítés által biztosított jog által vásárolt fegyverekkel követik el, de a törvénytisztelő állampolgár a saját fegyverével meg tudja védeni magát, ezért nem lehet hozzányúlni a fegyvertartási rendelkezésekhez: mindenki annyit vásárol a sarki boltban, amennyit csak akar. Minél több fegyvert vesznek a bűnözők, annál több fegyvert vesznek a törvénytisztelő állampolgárok is. Ha valaki iskolában kezd el lövöldözni, hát legyen a tanároknál is fegyver. Tökéletes 22-es csapdája. Ahogyan Clint Eastwood tréfásnak szánva megfogalmazta: „A fegyvertartás kapcsán szigorú elveket vallok: ha a közelben fegyver van, én akarom tartani”.
Taps, függöny, új felvonás.