A németek a Marderekkel semmiképpen sem csúcstechnikát adnak (ahogyan a Leopard 1-esek sem mai darabok), de Ukrajna így is óriási hasznukat fogja venni. Azaz – a jelen állás szerint – csak venné. Az elmúlt héten Annalena Baerbock német külügyminiszter egy sajtótájékoztatón azt mondta: Németország számára „nincs tabu az Ukrajnának biztosított harckocsik és egyéb fegyverzetek terén”. A Marderekkel és a Leopardokkal kapcsolatban úgy nyilatkozott: jelenleg a karbantartási felmérést végzik rajtuk, hogy teljesen használható állapotban kerüljenek Ukrajnába. Az ukrán (zömében volt szovjet) fegyverrendszerről áttérni egy nyugatira azonban nem pillanatok műve a katonák számára sem, így Berlin azt is vállalta, hogy állják az átképzési költségeket.
Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nehézfegyvereket csomagban adják át, ami óriási kiadást jelent.
A német bejelentés szerint 1 milliárd eurót szánnak az Ukrajnával kapcsolatos védelmi kiadásokra, a finanszírozást pedig hosszú távon biztosítanák a megtámadott ország számára.
A kivitelezés német precizitással működött volna, ám az utolsó pillanatban olyan helyről került homokszem a gépezetbe, ahonnan senki nem várta volna. A Marderekhez ugyanis Svájc gyártja a lőszert, így azok bármilyen jellegű exportjához Bern engedélye is szükséges. Ezt az engedélyt azonban nem adta meg, megvétózva ezzel a szállítási terveket. A német hivatalos megkeresést az ország történelmi semlegességére és a hadianyagokkal való kereskedelem szabályaira hivatkozva utasították vissza. Utóbbi egyébként gyakorlatilag megegyezik a németek kezdeti ellenkezésének okával, de Svájc esetében a semlegesség alapelvének tekintik annak elutasítását, hogy bármilyen módon, akár újraexportálás révén fegyvert szállítsanak háborús övezetekbe. Az Ukrajnában zajló háború kapcsán egyébként Svájc is követi a szankciós rendeleteket, a fegyverek kérdésében azonban nem fog változtatni álláspontján.