Ezen az állásponton – szemben Amerikával – nem tudott változtatni a hagyományosan nagy hatalmú fegyverlobbi sem. Az ausztrál kormány egész egyszerűen úgy döntött, hogy az állampolgárok határozott álláspontjára a nekik tetsző módon fog reagálni.
John Howard, az akkori frissen kinevezett kormányfő személyesen tárgyalt minden törvényhozóval és előkészítővel, aki érintett lehetett az ügyben. Miután meggyőzte őket a fegyverhasználat szigorításának szükségességéről, rekordidő alatt elfogadtatta a National Firearms Agreement elnevezést kapott törvényt, amely drákói szigorral szabályozza azóta is a fegyvertartást. Egyetlen tollvonással betiltották az automata, félautomata fegyverek és a vadászpuskák használatát, de ennyivel nem elégedtek meg. Mindazoktól, akik rendelkeztek ilyen fegyverekkel, begyűjtötték azokat, piaci értéken alapuló kártérítést fizetve érte. Az új fegyverek vásárlását szigorú feltételekhez, engedélyekhez, regisztrációhoz kötötték, a központi nyilvántartást pedig a legkomolyabban ellenőrizték. Ahogyan a törvény betartását is: az engedély nélküli fegyvertartás súlyos pénz- vagy börtönbüntetést vont maga után.
Az ausztrál kormány természetesen tudott a háttérben zajló lobbitevékenységről és a lakosság militáns felfogású részének haragjától, de hajthatatlan maradt.