A szankciók ellenére Svájcon keresztül üzletel Oroszország a világgal

Néhány héttel ezelőtt Putyin hivatalosan is „tragédiának” nevezte az ukrajnai háborút, de az országa ellen bevezetett gazdasági szankciók „kudarcot vallottak”.  Úgy tűnik, nem blöffölt. Három hónappal a nyugati kormányok legsúlyosabb és legösszehangoltabb szankciói után az orosz gazdaság tartja magát. A folyamatos olaj- és gázexport, valamint a feltámasztott rubel lehetővé tette Moszkvának, hogy a vártnál sokkal jobban átvészelje a nyugati szankciókat - állítja Alex Kimani, az OilPrice.com oldalán.

A JPMorgan Chase egy május közepi, ügyfeleknek szóló jegyzetében azt írta, hogy az országból származó üzleti hangulatfelmérések „nem túl mély recessziót jeleznek Oroszországban, és ezért felfelé mutató kockázatokat jelentenek a növekedési előrejelzéseinkre nézve”. Így

A bank ugyanakkor megjegyezte, hogy Oroszország minden bizonnyal érezni fogja a jelenlegi és a lehetséges szankciók hatását, hozzátéve, hogy az orosz gazdaság sokkal jobb állapotban lenne, ha az ország nem szállta volna meg Ukrajnát.

A rubel visszapattant a háború előtti szintre

Sokat mond az orosz gazdaság ellenálló képességéről, hogy az ország valutája milyen gyorsan volt képes talpra állni az év eleji összeomlás után. Putyin mesteri húzása volt, hogy az orosz gáz vásárlóitól azt követelte, hogy rubelben fizessenek. A kezdeti ellenállás után a nyugati gázvásárlók egyre inkább elfogadják ezt az irányt: Németország egyik legnagyobb földgázimportőre is, a VNG nemrégiben nyitott számlát a Gazprombanknál, hogy Moszkva feltételei szerint fizethessen az orosz gázért.

Az orosz gázért történő uniós kifizetések nagy szerepet játszottak a valuta megtámasztásában. Kemény beszédek hangzottak el az orosz energiahordozókról való függetlenedésről, de ennek ellenére Oroszországnak még mindig kőolajának és földgázának jelentős részét sikerül eladnia, köszönhetően annak, hogy a világ legnagyobb nyersanyag-kereskedői közül jó páran nem sok bűntudatot éreznek Putyin háborús gépezetének finanszírozása miatt.

Pedig Oleg Usztenko, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök gazdasági tanácsadója négy cégtől levélben követelte, hogy azonnal hagyjanak fel az orosz szénhidrogénekkel való kereskedelemmel, mivel az exportbevételekből Moszkva hadi kiadásait finanszírozzák. A hajók nyomon követése és a kikötők adatai szerint

A Vitol természetesen ígéretet tett arra, hogy az év végéig leállítja az orosz nyersolaj vásárlását, de az még jóval odébb van. A Trafigura közölte, hogy május 15-től nem vásárol több nyersolajat az orosz állami Rosznyeftől, de szabadon fog vásárolni orosz nyersolajszállítmányokat más szállítóktól. A Glencore közölte, hogy nem fog új kereskedelmi ügyletet kötni Oroszországgal. A valóság azonban az, hogy miközben a G7-ek elkötelezték magukat az orosz kőolajimport betiltása vagy fokozatos megszüntetése mellett, sőt az Egyesült Államok, Kanada, az Egyesült Királyság és Ausztrália egyenesen tilalmat rendelt el, az EU továbbra sem tud előrelépni, főképp Magyarország ellenállása miatt. Eközben India és Kína Oroszország veszteségeinek nagy részét pótolja.

Svájci aranyborjú

Alex Kimani azonban nem csak a magyarokat hibáztatja, hanem szerinte a felelősség nagy része Svájcra hárul.

Svájc fontos globális pénzügyi központ, virágzó nyersanyagágazattal, annak ellenére, hogy messze van az összes globális kereskedelmi útvonaltól, nincs hozzáférése a tengerhez, nincsenek korábbi gyarmati területei ésjelentős saját nyersanyagai.

A szakértők szerint

Egy 2018-as svájci kormányzati jelentés szerint az árukereskedelem volumene eléri a közel 1 billió dollárt (903,8 milliárd dollár).

A Deutsche Welle (DW) számolt be arról, hogy Svájc moszkvai nagykövetségének jelentése alapján az orosz nyersanyagok 80 százalékát Svájcon keresztül forgalmazzák. A nyersanyagok mintegy harmada kőolaj és földgáz, kétharmada pedig nemesfém, például cink, réz és alumínium. Más szóval a svájci asztalokon aláírt ügyletek közvetlenül elősegítik, hogy az orosz olaj és gáz továbbra is szabadon áramolhasson.

Mivel Oroszország fő bevételi forrása a gáz- és olajexport, amely az orosz költségvetés 30-40 százalékát teszi ki, Svájc szerepe nem hagyható figyelmen kívül ebben a háborús egyenletben.  Az orosz állami vállalatok 2021-ben csak az olajexportból mintegy 180 milliárd dollárt (163 milliárd eurót) kerestek.

Kimani szerint

A DW szerint a nyersanyagokkal gyakran közvetlenül a kormányok között és árutőzsdéken keresztül kereskednek. Ugyanakkor szabadon is lehet velük kereskedni, és a svájci vállalatok a tőkebőségnek köszönhetően a közvetlen értékesítésre szakosodtak.

A nyersanyagügyletek során a svájci árutőzsdei kereskedők az akkreditíveket vagy L/C-t választották preferált eszközként. A bank kölcsönt ad a kereskedőnek, és biztosítékként pedig egy olyan okmányt kap, amely az áru tulajdonosává teszi. Amint a vevő fizet a banknak, a dokumentum (és az áru tulajdonjoga) átkerül a kereskedőhöz. A rendszer nagyobb hitelkeretet biztosít a kereskedőknek anélkül, hogy hitelképességüket ellenőrizni kellene, és a banknak az áru értéke a biztosíték.

Így a svájci vámhatóságok asztalára nem kerülnek részletek a tranzakció nagyságrendjéről, ami rendkívül pontatlan információkhoz vezet a nyersanyagok áramlási volumenéről.

A Deutsche Welle megszólaltatta Elisabeth Bürgi Bonanomit, a Berni Egyetem jogi és fenntarthatósági tanszékének vezető oktatóját, aki szerint az egész árukereskedelem alulnyilvántartott és alulszabályozott. Az adatok összegyűjtéséhez kutakodni kell, és nem minden információ áll rendelkezésre. Nyilvánvaló, hogy a szabályozás hiánya nagyon vonzó az árukereskedők számára - különösen azok számára, akik nem demokratikus országokban, például a Kongói Demokratikus Köztársaságban bányászott nyersanyagokkal üzletelnek.

A kérdésben megszólalt David Mühlemann, a Public Eye pénzügyi és jogi szakértője is, aki elmondta, hogy

A svájci Public Eye civil szervezet és a Svájci Zöld Párt javasolták a pénzpiac mintájára épülő, az áruszektort felügyelő testület létrehozását, de felhívásaik mindeddig nem hoztak gyümölcsöt. Thomas Mattern, a Svájci Néppárt (SVP) fel is szólalt a kezdeményezés ellen, és kitart amellett, hogy Svájcnak meg kell őriznie semlegességét: „Nincs szükségünk még több szabályozásra, még az áruszektorban sem.”