Egyhetes ázsiai körúton vesz részt Joe Biden, hogy megalapozzon egy tizenhárom országot egyesítő új gazdasági együttműködést. Az Indo-Pacific Economic Framework for Prosperity (IPEF) lényege az Egyesült Államok gazdasági súlyának, egyben Kína szerepének lehetséges csökkentése Ázsián belül. Amióta Trump elnök 2017-ben kiléptette országát a Transz-Csendes-óceáni Partnerség megállapodásból, a térségben Kína ereje függőségi viszonyt teremtett egyes államok számára, főleg miután 2020-ban létrejött a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség, amely a világ legnagyobb szabadkereskedelmi szövetsége, tizenöt állam részvételével.
Bidennek éppen a szabadkereskedelemmel kell nagyon óvatosan bánnia, ha ugyanis az IPEF ezen az elven alakulna, az határozottan hátrányosan érintené az amerikai gazdaságot. Az alapító országok között van Ausztrália, India, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Brunei, Indonézia, Japán, Dél-Korea, Új-Zéland, Szingapúr, Thaiföld és Vietnám. A tervek egyelőre a digitális gazdaság, a munkavállalói jogok és az ellátási láncok szegmenseinek nemzetközi szabályozásáról szólnak, de
nyilvánvaló, hogy az USA fő célja egy erős, Kína-ellenes politikai pólus kialakítása a térségben.
Kína megpróbálta aggályait udvariasan megfogalmazni, egészen addig, amíg Biden Japánban hétfő reggel egy újságírói kérdésre túl erősen nem válaszolt. Az elnök úgy fogalmazott: ha Kína megszállná Tajvant, az Amerikai Egyesült Államok kész lenne katonailag is beavatkozni. Azt nem kell részletezni, hogy az orosz-ukrán háború kellős közepén mennyire nem vall bölcs előrelátásra az ilyen mondatok használata, de Biden – újra a világ erős emberének szerepében – mindent megpróbál kihasználni, hogy Oroszország gazdasági és globális politikai kivégzésével Kína gyengítésére összpontosítson.