Brüsszel csak látszólag engedte el Ukrajna kezét, már készül az új terv

Egyelőre vége az ukrán agráróriások profitját gyarapító szolidaritásnak, de Brüsszel megígérte Kijevnek, nem járnak rosszabbul.

Szlovákia gazdaságának növekedése évek óta lassult, és ezen még a legutóbbi választásokon a kormányzást megszerző sokszínű koalíció sem tudott változtatni. Sőt, a jelenlegi koalíció kormányzása alatt az Európai Unió 27 tagországának rangsorában az életszínvonal a harmadik legrosszabb helyre esett vissza. Ez az Európai Statisztikai Hivatal 2021-es eredménye a vásárlói paritás alapján számolt GDP-ről, ebben 2020-ban Szlovákia még csak hátulról az ötödik helyen állt.
Szlovákia gyenge eredményén nem kell meglepődnünk. A legutóbbi jelentős reform óta eltelt majdnem 15 év. Az új kormánytól mindenki változásokat, reformokat várt, helyette csak a koalíción belüli acsarkodást kaptak. Adó- és járulékreformot ígértek, Eduard Heger első pénzügyminiszter az adómixen belül emelte volna erőteljesen a vagyonadót, Igor Matovič jelenlegi pénzügyminiszter a családi pótlék növelését építette volna be a reformba. Mindkettőjük kísérlete elbukott.
Politikai csőd ez a kormány számára, de legalább megőrizték a koalíción belüli pozíciókat.
Következmény, hogy nem sikerült csökkenteni az adó- és járulékterheket, amelyek a régióban a legmagasabbak. Talán csak annyit lehet a kormány javára írni, hogy eddig az adókat nem emelték, bár az ukrán válság okozta megnövekedett költségek miatt, Matovič már belengette ennek lehetőségét.
A reformok hiányát okolják a szlovákok amiatt, hogy lassú a gazdasági növekedés és megállt az életszínvonal gyors emelkedése. Sőt 2015 óta a gazdag nyugati tagországok és Szlovákia gazdaságai közötti különbség újra növekedni kezdett. Az már csak a szlovákok önérzetén vet mély sebeket, hogy a múltban tőlük szegényebbnek minősített államok gyorsabb növekedést tudtak elérni.
Hol van az, mikor tíz évvel ezelőtt még a 18. helyen álltak ebben a fejlettségi rangsorban. Ma már csak a görögöket és a bolgárokat előzik.
Azokat a görögöket, akik 2008 óta folyamatos válságban vannak, akiknek a legmagasabb az államadósságuk, illetve a bolgárokat, akik az EU legszegényebb tagországa. Eközben a szlovák gazdaságnak nem rosszak a mutatói, iparilag fejlettnek minősíthető, viszonylag alacsony az adósságszintje, folyamatosan teljesíti a maastrichti kritériumokat. A vásárlói paritáson mért GDP mutatójában nagy szerepet játszik, hogy a magas adó és járulékköltségek miatt alacsony a nettó bér, és emellett viszonylag magasak a fogyasztói árak.
A magas adóék nem csak annyit jelent, hogy viszonylag alacsony a nettó bér, hanem régiós összehasonlításban a munkáltatónak is drága a szlovákiai munkaerő. Ezért is érkezik egyre kevesebb külföldi befektető az országba.
Két ével ezelőtt mérték fel, hogy egy átlagos munkaóráért Szlovákiában 13,40 eurót kellett kifizetnie a munkaadónak. Ugyanezért Csehországban 14,10 eurót, Lengyelországban 11 eurót, Magyarországon pedig 9,90 eurót.
A magas adóék miatt viszont a magas szuperbruttó bér nem jelent egyben magas tiszta keresetet. Egy átlagos cseh 2020-ban 35 662 cseh koronát (1 348 eurót), a lengyel 5 411 zlotyt (1 218 eurót) a magyar 416 207 forintot (1 185 eurót) és a szlovák 1 133 eurót keresett.
És a baj nem jár egyedül, a viszonylag alacsony tiszta keresetek mellé Szlovákiában régiós összehasonlításban is magas árszínvonal társul. Régiónkban 2020-ban megelőzött mindenkit Ausztria az európai átlagos árszínvonal 112,2 százalékával, majd jött Szlovákia 89,9 százalékkal, Szlovénia (87,7%), Csehország (76,9%) és Horvátország (70,8%) is. Magyarországnál (66,3%) alacsonyabb árszínvonalat csak Lengyelországban élvezhetnek, ahol az európai átlag 59,8 százalékára mérték az árszínvonalat, illetve Romániában (55,5%). Sőt, a szlovákok azt is nehezményezik, hogy a szlovák árszínvonal megelőzi a portugált is. Az árszínvonalat nagyban meghatározza a piac mérete, így a kicsi, ötmilliós belső piacon az importálóknak jóval magasabb haszonréssel kell dolgozniuk.
A szlovák szaksajtó a kitörési pontot a kutatásfejlesztési tevékenység bővítésében látja. Itt jobban fizető munkahelyek keletkezhetnének, amik a későbbiekben magukkal húznák a többi bért is. Ahogy megállapítják, ezen a területen is elment Szlovákia számára a vonat. Mutatják is a régiós összehasonlítást: míg 2012 és 2020 között a kutatók száma Magyarországon 97 százalékkal, Lengyelországban 93 százalékkal, a Cseh Köztársaságban 51 százalékkal, addig Szlovákiában csupán 14 százalékkal nőtt. Számokban kifejezve, az időszak alatt a szlovák tudósok száma 15 183-ról csak 17 276-ra nőtt. Ez túlságosan kevés ahhoz, hogy erőteljes gazdasági növekedést indítson el.
A vásárlóerő-paritás a különböző árszintek mutatója, hogy össze lehessen hasonlítani az Európai Unió különböző országaiban élő emberek életszínvonalát. A statisztikusok e mutató segítségével próbálnak választ találni arra a kérdésre, hogy az emberek hol engedhetik meg maguknak a legtöbb árut és szolgáltatást a bérükért. Bonyolult számítás után, egy adott ország eredményét az egész Európai Unió átlagához hasonlítják.
A közgazdászok között vita folyik a számítás pontosságáról. Most, hogy a szlovák gazdaság leszakadóban van, a szlovák szakértők különösen az európai módszertannal nem értenek egyet. Szerintük a szlovák lakosság életszínvonala nem a harmadik legalacsonyabb az Európai Unióban. A hosszú távú fejlődést vizsgálva azonban kiderül egy kellemetlen tény. A gazdag nyugati országok életszínvonalához felzárkózik Lengyelország és Magyarország, Szlovákia viszont lemarad. Ennek okaként a lassú bérnövekedést és a gyors áremelkedés kellemetlen kombinációját jelölik meg.
Megjegyzés:
Érdekes módon a Szlovákiában bevezetett euró kérdése nem merül fel a leszakadás okainak keresése során. Kétségtelen, hogy a 2008-as válság után az euró védőernyője egyfajta stabilitást adott Szlovákia számára. A folyamatok viszont felvetik azt a lehetőséget, hogy a közös valuta használatával, vajon nem történik-e hasonló jövedelemkiáramlás, mint amit már kimutattak a fejletlenebb déli országok és a fejlett Németország vagy Hollandia között.