Csak látszólag objektív a brüsszeli adatmágia: trükkök százaival tagadják el a magyar eredményeket

Az Európai Unió 2013 óta immár hatodik alkalommal adta ki a Gender Equality Index nevű nemek közötti egyenlőségi indexét. Magyarországon bármennyit is javulnak a gazdasági eredményeink, s bármennyivel nő a nők foglalkoztatása és csökken a szegénysége, az unió indexe ezt nem érzékeli.

illetve a felhasznált adatok nem is azt mérik, mint amilyen következtetéseket vonnak le belőlük a kiadványban, ahogyan már megszokhattuk ezt az uniós elemzéseknél.

Nézzük a részleteket! Miért is mutatunk rosszul ebben a tükörben, annak ellenére, hogy a mindennapjainkban nem érezzük rosszabbnak Magyarországon a nők helyzetét, mint bármely más tagállamban, sőt sokkal jobbnak, mint korábban?

Az Európai Unió Gender Equality Indexe összesen 31 indikátor (mutatószám) segítségével 6 fő területet vizsgál: ezek a munka, pénz, tudás, idő, hatalom és egészség. Az indikátorokat 2019-es vagy még régebbi adatok felhasználásával számolták. Bár a mutatók rendre a járvány előttiek, a jelentésben mégis több helyen a világjárvány nőkre gyakorolt negatív hatásairól tesznek megállapításokat.

Nézzük sorra az almutatókat!

1. Munka

Öt indikátorral vizsgálják a nők és a férfiak esélyegyenlőségét a munkában. Közülük az első a teljes munkaidős egyenértékűre átszámolt férfi és női foglalkoztatási ráták aránya. Ez a mutató két okból is problémás. Először is azzal a régi módszertannal készült adatokból dolgoztak, amelyek a többi uniós országban foglalkoztatottnak tekintették,

Ezt az anomáliát egységesítette többek közt a 2021-es új uniós szintű szabályozás, s már közel egy éve elérhetők visszamenőlegesen is az adatok.

A kiadvány szerint mi a 14. helyen álltunk a tagállamok között, úgy becsülöm, hogy

Másodszor pedig a 2019-es értékeket vizsgálták, s nálunk az utóbbi időben a nők foglalkoztatási rátája jobban emelkedett, mint a férfiaké, s ez szintén előrelépést fog eredményezni a későbbiekben.

Ennek ellenére nem tartom a munkaerőpiac fejlesztéséhez jól használható mutatónak a rátakülönbségeket. A nemek közti különbség akkor a legkisebb, ha mindkét nem foglalkoztatása nagyon alacsony. Elméletileg akkor biztosan nincs különbség, ha senki nem dolgozik.

A kiadvány szerint annak ellenére nem vagyunk a legjobbak között, hogy a nők és a férfiak foglalkoztatási rátája is sokkal magasabb, mint az uniós átlag.

Egy másik mutató az átlagos munkában töltött éveket hasonlítja össze.

Mint köztudott, elsődlegesen a családok életét könnyítendő vezettük be a nők 40-et.

A munkaerőpiaci szegregációt úgy mérik, hogy megvizsgálják: az oktatási, egészségügyi és szociális ágazatban dolgozók mekkora arányát teszik ki az összes foglalkoztatottnak. Nálunk a nők 25,6 százaléka dolgozik itt, a férfiaknak pedig a 6 százaléka. Ha több férfi dolgozna ezekben az ágazatokban, akkor javulna a vizsgálat szerint a nők esélyegyenlősége a munkaerőpiacon. 

Emellett egy 2015-ben készült saját kérdőíves felmérésükből adnak egy pontszámot a magyar munkaerőpiac rugalmasságára, s ebben akkor a harmadik legrosszabb pontszámot kaptuk, ami minden évben ugyanaz az érték, nem változik, s ezért eredendően hátrányban vagyunk, bármit teszünk a rugalmasság elősegítésére. 

Az ötödik indikátor e témában a karrier kilátások indexe, ami szintén egy 2015-ös változatlan érték. 

Látható, hogy a munka témájának mind az 5 indikátora olyan, ami nem igazán használható a munkaerőpiaci fejlesztések esetében jó célok megfogalmazásához.

2. Pénz

Négy indikátorral mérik ezt a területet. Az egyikkel a 10 főnél nagyobb szervezetekben dolgozó nők átlagkeresetét vizsgálják. Figyelembe veszik a kereset nagyságát és a férfiak átlagkeresetétől való eltérését is. Nem igaz, hogy az azonos munkakörben dolgozók eltérését nézik, mert ehhez nincsenek adatok. Mindig is lesz különbség, mert pl. a több évtizedes munkatapasztalattal bíró mozdonyvezető férfiak fizetése magasabb a pályakezdő szociális területen dolgozó nőétől. Itt is a 2018-as kereseti adatokkal dolgoztak, de már ismertek frissebb adatok is, kimondhatjuk, hogy a járvány alatt ez az eltérés is csökkent. Mivel az értékelést a keresetek nagysága jelentősen befolyásolja, minden eddigi mérésnél Luxemburg az első helyen áll, Bulgária pedig az utolsón.

Vizsgálják még a nettó jövedelmek eltérését, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élők arányát (itt a 4. legjobbak vagyunk), illetve a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmű 20 százalék összjövedelmének arányát (itt a 12. legjobb az arányunk).

Úgy tudunk az alacsony keresetszint mellett is jól teljesíteni a szegénység vagy a jövedelemeltérés tekintetében, hogy a nálunk az utóbbi években a fogyasztói árszínvonal is az egyik legalacsonyabb. Mint ismeretes, 2020-ban hazánkban a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatával élő férfiak és nők aránya megegyezett, nem volt nagyobb kockázata a nőknek. Ez később még szintén javulást fog eredményezni az indexben.
 

3. Tudás

Három indikátorral mérik ezt a területet. Vizsgálják, hogy milyen a felsőfokú végzettségűek aránya a nők és a férfiak között a 15 évesnél idősebb korcsoportban. Mekkora a formális vagy nem formális képzésben résztvevő nők és férfiak aránya a 15 évesnél idősebbek között. Illetve mekkora a nők aránya a felsőfokú oktatásban résztvevők között az oktatási, egészségügyi, szociális és bölcsészeti képzésekben. Mivel 2019-ben kicsit nőtt a nők aránya, ezért ez a mutató enyhe csökkenést mutatott. 

Véleményem szerint alacsonyabb hazánkban a nők szegregációja a valóságban, mint amit az indikátorok mutatnak, hiszen nálunk dolgoznak legnagyobb arányban a hightech szférában a nők az egész unióban. A magyar nők tudása nem rosszabb Európa más országaiban élőkénél. 
 

4. Idő

Négy indikátorral vizsgálják e területet. Egyik mutató a gyermekeik vagy unokáik, rászoruló idősek vagy fogyatékkal élők gondozásával töltött idő a 18 évesnél idősebb férfiak és a nők esetében. Másik mutató a háztartási tevékenységgel töltött idő (a magyar nők töltik háztartási tevékenységgel a legkevesebb időt arányaiban Európában).

Illetve két indikátor a szabadidő eltöltésével kapcsolatos, egyik azt méri, hogy mekkora arányban végeznek otthonukon kívül sport vagy kulturális szabadidős tevékenységet naponta vagy legalább hetente többször, másik pedig azt méri, hogy mekkora arányban vannak olyanok, akik legalább havonta egyszer önkéntes vagy jótékonysági tevékenységet végeznek. Mind a négy mutató 2015-ös vagy 2016-os, s minden évben állandó. Így hazánk mindig a 19. helyen áll e területen, s innen nem is tudunk kimozdulni.

5. Hatalom

E mutatót nyolc indikátorral mérik. E területen a tagállamok között a legrosszabbak vagyunk. Vizsgálják a nők arányát a politika esetében a miniszterek, a parlamenti képviselők, a megyei közgyűlések tagjai között, a gazdaság területén a legnagyobb cégek felügyelőbizottságában vagy az igazgatótanácsában, illetve a jegybank igazgatósági tagjai között, a közszférában pedig a kutatást finanszírozó szervezetek (NKFIH), a köztulajdonban lévő műsorszolgáltató szervezetek (MTVA) igazgatóságában, valamint a nemzeti olimpiai sportszervezetek (NOB) legmagasabb döntéshozó testületének tagjai között. Az elemzés készítésekor többnyire a 2020-as értékekkel dolgoztak. A helyezésünk úgy áll össze, hogy a politikában utolsók, a közszférában utolsó előttiek, a gazdaságban pedig 24. helyen állunk. 

Véleményem szerint félrevezető képet rajzol ez a mérés a magyar nők részvételéről a döntéshozatalban, hiszen

jóval az unió 33 százalék körüli átlagánál többen 38-40 százalékban találunk a vezetők között nőket. S országos szervezetek legfelsőbb vezetői közt is vannak nők szép számmal, de nem azokban a szervezetekben, amiket vizsgálnak. Egy nő vezeti hazánkban például a KSH-t, és már hosszú évek óta ő tölti be az ENSZ Statisztikai Bizottsága elnöki posztját is, s nálunk volt egyedül Európában női vezérigazgatója éveken át az államvasutaknak is. 

6. Egészség

A magyar nők egészsége a 16. legjobb az unióban. Ezt az almutatót 7 indikátorral vizsgálják. Közülük 3 az egészségi státuszt mutatja: milyen arányban ítélik jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotukat a 16 év felettiek, mennyi a várható élettartam, illetve az egészséges életévek száma születéskor.

Másik kettő a viselkedésünket, szokásainkat elemzi: milyen arányban vannak a 16 évesnél idősebbek között olyanok, akik nem dohányoznak és nem vesznek részt ártalmas alkoholfogyasztásban – itt az 5. legjobb az értékünk –, illetve mekkora a fizikai tevékenységet folytató és/vagy gyümölcsöt és zöldséget fogyasztó emberek aránya – itt pedig 15. helyen állunk.

A következő kettő pedig a lakosság hozzáférését mutatja a következőkhöz: mekkora azok aránya, akik minden orvosi vizsgálati igényüket ki tudják elégíteni (21. helyet értük el), valamint akiknek nincs kielégítetlen fogászati vizsgálati igénye (11. helyen állunk).

Véleményem szerint a hat almutató közül az egészséget tudták a legjobban meghatározni, a többiben azonban jelentős módszertani hiányosságok tapasztalhatóak, azonban ennek ellenére is jelentős javulásra számíthatunk a következő években.