A második világháború vége óta a dollár a világ legfontosabb fizetőeszköze. Ez a leggyakrabban használt tartalékvaluta, amelyet szerte a világon a legszélesebb körben használnak a nemzetközi kereskedelemben és egyéb tranzakciókban is. A dollár központi szerepe a globális gazdaságban bizonyos előnyökkel jár az Egyesült Államoknak, például könnyebben kölcsönözhet külföldről, és megerősíti az Egyesült Államok pénzügyi szankcióinak hatását.
Egyes amerikai szakértők azonban azzal érvelnek, hogy a dollár globális gazdasági fölényének ára van. Az amerikai kötvények iránt megnövekedett külföldi kereslet felértékeli a dollárt, ami csökkenti az USA export versenyképességét (az exportnak a gyenge árfolyam lenne jó), és ez kereskedelmi hiányokhoz és munkahelyek elvesztéséhez vezet. Mivel a dollár számos globális üzleti tranzakcióban jelen van, nyomást gyakorol az amerikai jegybankra, hogy az a világ végső hitelezőjeként lépjen fel olyan gazdasági válságok idején, mint például a koronavírus-járvány által kiváltott válság. Hiszen ha a világ pénze a dollár, akkor a dollár kibocsátójának az átlagos országoknál nagyobb felelőssége van abban, hogyan alakulnak a dolgok a világgazdaságban.
A tartalékvaluta olyan deviza, amelyet egy központi bank vagy államkincstár tart országa hivatalos devizatartalékának részeként. Az országok több okból tartanak tartalékokat, többek között azért, hogy átvészeljék a gazdasági sokkokat, kifizessék az importált, azaz külföldről vásárolt termékeket, törlesszék a külföldi adósságokat, és befolyásolják saját valutájuk értékét. Sok ország saját valutájában nem tud hitelt felvenni vagy fizetni a külföldi árukért – mivel a nemzetközi kereskedelem nagy része dollárban bonyolódik –, ezért tartalékokat kell tartaniuk, hogy biztosítsák a folyamatos importellátást a válság idején, és biztosítsák a hitelezőket arról, hogy az adósságfizetések külföldi pénznemben megtörténnek. Egy külföldi hitelező ugyanis bizonyos esetben nem egy kis nemzeti valutában kéri a törlesztést, hanem a saját pénzében.
A legtöbb ország nagy és nyitott pénzügyi piacokkal rendelkező devizában szeretné tartani tartalékait, mert biztos akar lenni abban, hogy a szükség pillanataiban hozzáférhet tartalékaihoz. A központi bankok gyakran tartanak valutát államkötvények, például amerikai kincstárjegyek formájában. Az Egyesült Államok kincstári piaca továbbra is messze a világ legnagyobb és leglikvidebb kötvénypiaca – a legkönnyebben beszerezhető és kiárusítható kötvényekkel.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF), a nemzetközi monetáris rendszer felügyeletéért felelős szerv nyolc fő tartalékvalutát ismer el: az ausztrál dollárt, a brit fontot, a kanadai dollárt, a kínai renminbit, az eurót, a japán jent, a svájci frankot és amerikai dollárt. Az amerikai dollár messze a leggyakrabban tartott tartalékvaluta, amely jelenleg a világ devizatartalékának nagyjából 60 százalékát teszi ki.
Donald Trump mozgósítaná Kína ellen ázsiai szövetségeseit. Japánt azonban fontos gazdasági kapcsolatok fűzik az ázsiai nagyhatalomhoz, így ügyes stratégiára van szüksége, ha szeretné megvédeni gazdasági érdekeit, miközben Washingtonnal is megegyezésre törekszik a vámok enyhítése terén.
Az amerikai elnök a választások napján szúrt oda északi szomszédjának.
Szalay-Berzeviczy András nemzetközi kapcsolatok elemző a változó világrendről: Trump motivációiról, Kína stratégiájáról és az Európai Unió esélyeiről.
Veszni látszik a biztos jobboldali győzelem, Trumpnak is köze volt hozzá, mutatjuk, hogyan!
Hadházy Ákos tüntetései, VOKS 2025, a 2026-os országgyűlési választások esélyei – ezekről is vitázott a Presszó e heti adásában Fodor Gábor és Dopeman.
Az egész világot felforgatják a Donald Trump által bejelentett vámtarifák és viszonossági vámok. Az Európai Unió vesztes pozícióból próbál egyezkedni az Egyesült Államokkal, és Kína is okozhat meglepetéseket. Megnéztük, hogyan is érintené Európát és benne hazánkat a tényleges vámháború.
Lars Klingbeil, az SPD vezetője a koalícióhoz csatlakozva Németország legbefolyásosabb minisztériumának élére áll.
A torony alkalmazottai tavaly még sztrájkoltak is.
