Atombunker a konyhakertben: óvóhelyeket építtetnek maguknak a gazdag csehek

Már a beszélgetés kezdetén Michal Terendy (43), a cég tulajdonosa elutasítja azt a vádat, hogy az emberek félelmével üzletelne, inkább ez olyan, mint amikor az autóban is van biztonsági öv, és elővigyázatosságból bekötjük magunkat. Az embereknek vannak  félelmei, és szavatolni szeretnék a biztonságukat.

Terendy beszámol arról is, hogy amint kirobbant az ukrán háború, rögtön elkezdték keresni őket az emberek. Napi 150-re nőtt a telefonálók száma, akik arról érdeklődtek, miként tudnák védeni a házukat a radioaktív sugárzás ellen. Azt is elmondja, hogy

amelybe gázálarcot, szűrőket, védőöltözéket, adóvevőt, sugárzásmérőt, hálózsákot, víztisztítót és egyebeket  raktak. A csomag 4 ezer euróba kerül, és a háború előtti időszakban évente eladtak ebből kettő-hármat. Most a háború utáni három napban eladták mind a 140-et, amennyi a raktáron volt.

A vállalat vezetője azt is elmondja, hogy eddig elsősorban a nagyon gazdagok érdeklődtek a szolgáltatásuk iránt, de most már a felső középréteg is megjelent. Még a jövő évre is be van biztosítva a munkájuk, például most fejeznek be egy 240 négyzetméteres földalatti menedékhelyet egy család számára. Ilyen nagy projekteknél, fél évig készítik elő a beépítendő dolgokat, majd három hónapig is eltart egy ekkora méretű menedékhely kialakítása a helyszínen. Szerencsére egyes dúsgazdag megrendelőik megértőek voltak, halasztották a beruházást, így ki tudják elégíteni a most megjelent kisebb megrendeléseket. Az év végéig 18-at vállaltak fel belőlük.

Szerinte

Michal Terendy 12 évvel ezelőtt kezdett el erre szakosodni, teljesen véletlenül, amikor az egyik kliense a pincéjében egy biztonságos helyiséget szeretett volna kialakítani. Abban az időszakban csak 1-2 menedéket készítettek évente, majd a számuk fokozatosan nőtt. Hat évvel ezelőtt pedig úgy döntöttek, hogy erre a célra egy speciális vállalatot alapítanak.

Szakmailag Svájcban inspirálódott, ahol minden ház pincéje erősített födémmel rendelkezik, és a pincék falai pedig megfelelnek a földalatti menedékhely paramétereinek. Ott lesték el a páncélozott ajtókat, és máig onnan szállítják a légszűrő rendszereket. Az USA-ban már azt lesték el, hogy miként lehet előre elkészített elemekből megépíteni a menedéket. Így a munkák 90 százaléka a vállalatnál folyik, és a menedék beépítésére elegendő egy hónap, ami biztonsági szempontból is jobb megoldás.

A megrendelések első megugrását Terendy a migránsválsághoz köti, erre ráerősített a Morva folyó mentén végigsöprő tornádó, majd jött az ukrán háború. A középosztálybeli megrendelők közül sokan csak kisebb átalakításokat szeretnének, ilyenkor ajánlanak kisebb szűrőberendezéseket, akkumulátorokat és egy komolyabb ajtót, négyezer euróért. Ez legalább már véd a radioaktív sugárzástól, illetve a robbanás légnyomásától. Többet a kis helyiségektől nincs értelme elvárni. Vagy húszan viszont már a falak megerősítését is kérték.

Beszámol arról is, hogy milyen stratégiát lehet választani egy óvóhely megépítésénél. Az egyik irány, hogy olyan földalatti menedéket alakítanak ki, ahol a családdal egy, maximum két hónapot ki lehet húzni. Ez elég arra, hogy biztonságban tudják a családot, és közben keressék a lehetőséget a távozásra. A gazdagoknak amúgy is mindig készenlétben van a pénzük és az útlevelük, és nem cél hosszú távon a föld alatt élni. E mellé üzemanyagot is be kell készíteni, amivel eljuthatnak egy biztonságos reptérre. Kevesen tervezik tehát azt, hogy egy ilyen menedékben akár több hónapot is átvészelnek.

A kisebb óvóhelyekből van 20, 30, és 45 négyzetméteres változatuk. Ez tulajdonképp egy 12x3 méteres doboz, amihez még készítenek egy lejáratot. Ezt három hónap alatt le tudják szállítani. Terendy a kisebb óvóhelyek árát rögtön azzal kezdi, hogy most mindennek felment az ára. Egy 20 négyzetméteres óvóhely esetében 6 ezer eurós négyzetméterárral lehet számolni, ami nagyobbaknál lemegy már 5 ezerre.

Ezen kívül készítenek nagyobbakat, már egyedi megrendelésre. Készítettek már 850 négyzetméterest is, ahol több részből álló objektumokat alagutakkal kötöttek össze. Az óvóhely fölé a kéttagú család még épített magának egy 1300 négyzetméteres kis lakot is.

Volt olyan is, ahol 400 négyzetméteres óvóhelyet építettek, és hozzá parkolóhelyet hat darab Range Rovernek. Az átadás után egy amerikai cég még földalatti helikopterfelszállót is beépített az ingatlanba. Ez tulajdonképp egy olyan terület, amit síneken mozgatható, befüvesített betonlappal fednek le. Sok minden extra is belekerül egyes létesítményekbe, például vinotéka, játszóterem vagy akár lőtér, de a gazdagok inkább ide helyezik el a páncélszekrényüket is. Mégiscsak jobb, mintha egy kép mögé rejtenék.

A három méter magas óvóhelyre kerül a beton és a föld. A szabvány szerint 120 centiméter földréteg már elegendő a sugárzás kiszűrésére, de van, aki mélyebbre kéri. Most készítenek egy 120 négyzetmétereset, amit a megrendelő 16 méter mélységben kért.

Az óvóhelyeknek általában van egy lejárata közvetlen a lakásból, de emellé mindig terveznek egy alternatív rejtett kijáratot is, általában olyat, ahol nem várható, hogy az épület romjai vagy valami fa, földomlás be tudná temetni. Ennél a kijáratnál az ajtó befelé nyílik, hogy akadály esetén ki tudják ásni magukat.

Az óvóhelynek a vasbetonborítással ki kell bírnia egy repülőről vagy helikopterről kilőtt rakéta becsapódását. Természetesen légszűrőt kell beleépíteni, illetve valamiféle rádióállomást, amivel segítséget tudnak hívni. Emellett saját víztisztítóval is kell rendelkeznie. 7 ezer euróba kerülnek csupán ezek a készülékek.

Vannak, akik hat hónapos ottlétre terveznek, ekkor már élelmiszertartalékot és vizet is fel kell halmozni. A tartalékot folyamatosan kell fogyasztani és feltölteni, de ez már szervezés kérdése.

Fénnyel oldják meg, hogy valamiféle bioritmus alakuljon ki a több hónapos lentlét alatt. Hasonló módszert alkalmaznak, mint a tengeralattjárókban vagy az űrrepülőgépeken. Ahogy az egereken kikísérletezték, estére a nappali fehér fényt sárgára váltják, míg éjszaka vörös fénnyel világítanak.