A műtrágya luxussá válik – a gazdálkodók és az élelmiszerbiztonság is veszélyben

Világviszonylatban a műtrágyaárak, amelyek már eddig is nagyon magasak voltak, az ukrán válság következtében új csúcsra kúsztak fel. És nem csak Oroszország és Ukrajna célpiacain, hanem szerte a világon, mindenhol fokozva a növekvő globális élelmiszerinfláció miatti aggodalmakat. 2021-ben a világ műtrágyaexportjának csaknem egyötödét adták az oroszok, akik még a tavasz kezdetekor exportstopot vezettek be a műtrágyára. Az ukrán válság után az észak-amerikai műtrágya árindex, a Green Markets is csaknem 10 százalékkal, történelmi csúcsra emelkedett.

Az orosz exporttilalom mellett, ami tovább szította a hiánytól való félelmet, a háború a legtöbb nitrogénműtrágya fő költségtényezőjének számító földgáz árát is megemelte és néhány európai termelő (Yara, Borealis) csökkentette a termelését.

A hiány határozza meg a piacot

A gáz ára magas volt már tavaly ősszel is, és az ukrán invázió után robbanásszerűen megugrott. Mindent megmagyaráz, hogy a nitrogénműtrágyák előállítási költségeinek csaknem 80%-át teszi ki a földgáz. Az előállítási költségek növekedése mellett, ott van a piaci félelem a hiánytól. Az Európában elérhető készletek rövidtávon ki tudják elégíteni a keresletet, az azonban teljesen bizonytalan, hogy középtávon is így marad-e.

Ha a foszfor- és káliumpiacot nézzük, ott is rendkívüli módon függünk a közvetlenül Oroszországból és Fehéroroszországból érkező termékektől. A gond az, hogy nincs igazi alternatíva, így az árak folyamatosan emelkednek.

Befejezik a műtrágyagyártást Németországban?

Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy a "barátságtalan államok" csak rubelben fizethetnek az orosz gázért. Ha az európaiak elfogadnák Putyin követeléseit, saját szankcióikat kellene megszegniük. Viszont, ha nincs fizetés, akkor leállítják a gázszállítást.

Az orosz gázszolgáltatóknak, például a Gazpromnak eddig főleg dollárban fizettek.  A „barátságtalan” nyugati országok csak úgy jutnának rubelhez, ha az orosz jegybankban dollárért vagy eurórért rubelt váltanak. Viszont a Nyugat által bevezetett szankciók értelmében tilos pénzügyi tranzakciókat folytatni az orosz jegybankkal.

A németek most azon izgulnak, hogy a gázhiány tulajdonképp leállítaná a nagy kelet-németországi vegyi- és műtrágyagyárakat (Piesteritz, Leuna és Schwedt), amelyek közvetlenül kapcsolódnak az orosz gáz- és olajvezetékekhez

Németország olajának 34 százalékát Oroszországból importálja, és körülbelül 56 milliárd köbméter földgázzal Oroszország fedezte Németország szükségletének 55 százalékát is. Az ipar a gázellátás több mint egyharmadát fogyasztja el. A nagyon magas földgázárak már számos európai műtrágyagyár termelésének csökkenéséhez vezettek, és tovább növelték a nitrogénműtrágyák árának emelkedését. Azon országokban, ahol nem tudnak időben függetlenedni az orosz gáztól, mind fennáll a veszélye, hogy kénytelenek lesznek leállítani a műtrágyagyártást. De a megnövekedett energia- és termelési költségek hosszú távon lehetetlenítik el az európai gyártókat.

A ráfordítási költségek drámaian emelkednek

Hogy képet kapjunk a műtrágyaárak emelkedéséről, a globális árak a múlt héten közel 10 százalékkal emelkedtek. Ukrajna inváziója óta, alig egy hónap alatt a világpiacon 40 százalékkal lett drágább a műtrágya. Ez az emelkedés szépen mutatja, hogy mennyire is függ ez a piac az orosz exporttól. Ugyan az Oroszország és a világ többi része közötti kereskedelem nem állt meg, de súlyos akadályokba ütközik, mivel az importőrök és a hajóbérlők a magas kockázati prémiumok miatt inkább elkerülik az oroszokat.

A fejlett piacok gazdálkodói profitáltak a magas mezőgazdasági árakból, amelyek részben ellensúlyozták a magas inputárakat, de a magas árak a kínálati hiányokkal együtt egyre inkább megzavarják a globális keresletet.

Amerikában sincs másképp, a gazdálkodók közvetlen költségeit, beleértve a műtrágyát, növényvédő szereket, magvakat, szárítást, tárolást és biztosítást, 1265 dollárra becsüli az Illinoisi Egyetem 2022-re hektáronként, szemben a 2020-as 966 dolláros költséggel. Ez körülbelül harmadával nagyobb költséget jelent.

A terméstől függően a műtrágyák a gazdaság ráfordítási költségeinek 10-20 százalékát tették ki. A magasabb gabonaárak részben ellensúlyozzák a magasabb kiadásokat ebben az évben, bár ez kérdéseket vet fel a jövőbeni költségszerkezettel kapcsolatban, mert előfordulhat, hogy  csökken majd a gabona ára.

Ha a műtrágya ára megtöbbszöröződik, és mellette a gabona ára is megduplázódik, a gazdálkodók még továbbra is jól járnának, de egyéb bemenő költségek is drasztikusan emelkedtek. Így ez leronthatja a várt nyereséget.

Az Illinoisi Egyetem közgazdászai 682 dolláros hozamot becsülnek hektáronként az Illinois középső részén található, magas hozamú gazdaságokban termesztett kukorica és 491 dollárt hektáronként a szójabab esetében.

Németországban Nyugat-Pomerániában a jelenlegi termelést még mindig gazdaságilag életképesnek minősítették, legalábbis az idei szezonban. Ők úgy számolták, hogy mintegy 500 euróval lesz több a műtrágyaköltség hektáronként és körülbelül 700 euróval több a gabonából származó bevétel.

Most mindenki szerint nagyon magas költségszinten vagyunk, és valószínűleg marad a magasabb árszint a következő néhány évben, mert az ukrán helyzetnek több éves mellékhatásai lesznek. Mivel a nyersanyagpiaci ármozgások valószínűleg tovább folytatódnak, és nem valószínű, hogy az input árak csökkennek, a gazdálkodóknak, az iparnak és a fogyasztóknak az új költségstruktúrákhoz, új volatilitásokhoz, új árszintekhez kell alkalmazkodniuk.

A műtrágya az új arany – mit lehet tenni a magas műtrágyaköltségek ellen?

Műtrágya nélkül nem megy. Legalábbis a gabona és más termények magas terméshozama és minőségi vesztesége nélkül. A gabonaárak még mindig olyan magasak, hogy a szükségletalapú műtrágyázásra tett erőfeszítés még mindig megéri. Viszont a gazdálkodónak előlegben ki kell fizetnie mindezt, mielőtt láthatná a gabonájából származó bevételt.

Várhatóan a következő évben olyan növényeket, mint a napraforgót és a mustárt jobban bevonhatják a vetésforgóba, mivel ezek nem annyira nitrogénigényesek, mint a búza vagy a repce.

A jövőben sem fogják mellőzni az ásványi műtrágyákat. Az extrém áralakulásra való tekintettel azonban egyre fontosabbá válik a tápanyag-felhasználás hatékonysága. A precíziós gazdálkodás, az ureázgátlókkal és biostimulánsokkal ellátott műtrágyafajták megfelelő lendületet kaphatnak. Mindenképp támogatásra érdemes a tápanyag-hatékonyság növelésére szolgáló innovatív megoldások kifejlesztése és alkalmazása.

A fogyasztókra nézve viszont a magasabb termelési költségeknek meg lesznek a következményei. De mindez már inkább szociális, mint mezőgazdasági kérdés.