Ha le kívánunk számolni a baloldali közgazdasági naivitással, akkor érdemes pragmatikus iparpolitika keretében beavatkozni, mégpedig az alábbi eszközökkel.
Rodrik szerint biztosan szükség van:
– a munkáltatókhoz kapcsolódó aktív munkaerő-piaci politikákra;
– a jó munkahelyek létrehozását közvetlenül célzó ipari és regionális politikákra;
– olyan innovációs politikákra, amelyek ösztönzik a munkaerőbarát technológiák elterjedését;
– olyan nemzetközi gazdaságpolitikákra, amelyek elősegítik a magas nemzeti munkaügyi/szociális normák fenntartását.
Úgy tűnik, a nemzetközi közgazdászok közössége mindinkább rájön, hogy a szabadpiaci politikák helyett határozott, pragmatikus, célzott iparpolitikára van szükség, amely keretében igenis tudatosan és aktívan kell támogatni a hazai ipart. Ezt immár abban a szellemiségben és céllal érdemes tenni, hogy
közvetlenül ösztönözzük a jó munkahelyek tömegének létrehozását, hogy munkapiacunk, így végül társadalmunk ne szakadjon végletesen ketté
egy szűk, értelmiségi elitcsoportra és az alacsony bérű, alacsony fizetésű, lehetőségektől eleső csoportra, amit egyesek prekariátusnak is neveznek.