A sport világa állt ki a legegységesebben Oroszország ellen: az orosz focinak már vége is lehet – sportközgazdász a Makronómnak

A háború kirobbanása után az első lépések egyikét az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) hozta meg azzal, hogy szakított a Bajnokok Ligája főszponzorával, a Gazprommal, a legnagyobb orosz vállalattal. Az UEFA szempontjából mit jelenthet az így kieső évi nagyjából 50 millió euró? 

Ez természetesen komoly összeg, de az UEFA kényszerhelyzetben volt. A német Schalke csapata kezdte el ezt a folyamatot azzal, hogy a Gazpromot – mint főszponzorát – levette a mezéről, majd a világ különböző gazdasági szankciókat hozott az oroszok ellen. Az Európai Labdarúgó-szövetség – bár most elesett bevételének egy jelentős részétől – még így is jól jár, mert rengeteg vállalat vár arra, hogy beléphessen a Bajnokok Ligája színpadára. Hosszútávon tehát könnyen fog új partnert találni az UEFA. Az ideiglenes megoldás viszont láthatóan nem céljuk, hiszen a BL hétközi fordulójában a tévés közvetítések során tapasztalható volt, hogy a Gazprom megjelenésének helyén a béke mellett kampányolt a szövetség ahelyett, hogy új szponzornak értékesítette volna felületeit. A másodosztályú Schalke összbevételének nagyobb hányadától esett el, de esetükben pozitívum lehet, hogy gyorsan léptek, és ez jó színben tüntetheti fel a klubot a támogatók körében.

– főleg egy olyan klubnál, amely az elmúlt időszakban rossz passzban volt. 

Ha maradunk a Bajnokok Ligájánál és megnézzük a többi főszponzort, szinte kivétel nélkül a labdarúgáshoz köthető termékek márkáit láthatjuk: chips, sör, videójáték. Anno a Gazprom azért lépett be, hogy az oroszok érdekeltségeit tűzközelben tartsa? 

Azok a szponzorok, melyeknek termékei köthetők a labdarúgáshoz, a B2C (Business-to-Consumer) elvet vallják, tehát amikor közvetlen a fogyasztóknak kívánnak értékesíteni. A Gazprom nem ilyen. Senki sem gondolkodik otthon focimeccs közben arról, hogy milyen gázszolgáltatóval kössön szerződést.

Nem mellesleg a vállalat a BL-ben rendszeresen szereplő Zenit Szentpétervárnak is a tulajdonosa. 

Az is hivatalossá vált, hogy az orosz labdarúgó-válogatottat kizárták a világbajnoki selejtezőből, így nem lehet ott a decemberi, katari világbajnokságon. Ezt a Nemzetközi Sport Döntőbírósághoz (CAS) is megerősítette. Tegyük fel, az oroszok holnap kivonulnak Ukrajnából. Akkor sem lehet már számukra visszaút?

Legyen így! Ám akkor is ott marad az általuk végzett pusztítás, családok százezrei hagyták el az otthonaikat az oroszok miatt. Ezt nem lehet csak úgy kitörölni a történelemből. Ha valóban rövid időn belül véget érne a háború, biztos vagyok benne, hogy a gazdasági szankciókat sem oldanák azonnal fel.

Ebben ugye nem az UEFA, hanem a FIFA döntött. Nem ez volt azonban a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség első döntése, hanem az, hogy pályára léphetnek az oroszok, de csak úgy, mint az olimpián, azaz nem a nemzetet, hanem az oroszok szövetségét képviselve, himnusz és zászló nélkül. A FIFA tehát eleinte kereste a kompromisszumot, azért, mert a saját pénztárcáját akarta menteni? 

Az, hogy teljesen kizárjanak országokat, nagyon ritka. Gondoljunk bele, Oroszország milyen államilag szervezett doppingbotrányba keveredett, de akkor – most már nyugodtan fogalmazhatunk így – nem merték kizárni az oroszokat a különböző versenyekről. Ezt láthattuk az olimpián, ahol nem a nemzeti, hanem az Orosz Olimpiai Bizottság színeiben indultak a sportolók. Ebből is látszik, milyen nehezen születik meg egy ilyen fajsúlyos döntés. Ha rosszhiszeműek vagyunk, mondhatjuk, hogy

ezért keresték a megoldást, de szerintem itt inkább az áll a háttérben, hogy volt idő a döntésre, hiszen nem a háború másnapján játszották a világbajnoki selejtezőt. Inkább onnan közelíteném meg, hogy milyen gyorsan eljutottak a szövetségek a teljes kizárásig. Ez egészen példátlan. 

Az orosz futball ebbe belerokkanhat? 

Igen, ez egyértelműen megtörténhet! Hogy bele is rokkan-e, az még kérdéses.

A nagy orosz vállalatok – az ottani futball legfőbb szponzorai – bevételei visszaestek, a rubel árfolyama zuhan, a moszkvai tőzsde beszakadt. Erre jönnek rá a kizárások. A nemzetközi és világeseményekről való kizárás nemcsak pénzvesztés, de jelentős presztízsvesztés is. Ennek következményei közé tartozik, hogy az Oroszországban légióskodók szabadon eligazolhatnak, és az orosz bajnokság színvonala az európai rangsorban igencsak vissza fog esni. 

Kínában legutóbb nem adták a labdarúgó Premier League meccseit a televíziók, mert az angolok (is) kampányolnak a találkozók alatt az ukránok mellett és a háború ellen. A tv-s jogdíjakra és a világ futballpiacának átrendeződésére a háború milyen befolyással lehet? 

Kína óriási piac, nem véletlen, hogy több angol klubnak is van/volt kínai főszponzora. Azonban a Premier League éves bevétele a jogdíjakból három milliárd font, melyből több mint kettő Angliából származik. Ha nekünk kellene kifizetni azt a pénzt, ami így az angoloknak kiesik, abba beleroppannánk, de olyan mértékű a globális bevétele a PL-nek, hogy ezt túl lehet élni. Ez ugyanaz az, mint az UEFA esete. Ha a Premier League idomult volna a kínaiak elvárásához, beleegyeznek abba, hogy olyan jelet adnak, amiben az ukrán szimpátiát kifejező megnyilvánulások kivághatók, vagy nem teszik ki az ukrán zászlókat az angol stadionokba, akkor hosszútávon nagyobb vesztesége lett volna a PL-nek, mint ami most így kiesik. 

Konklúzió: a labdarúgást az oroszok kiesése és a háború különböző hatásai nem hátráltatják jelentősen. A kézilabdánál mi a helyzet? 

Kézilabdában Oroszország sokkal nagyobb hatalom, mint labdarúgásban. Ott jóval érzékenyebb ez a döntés. Bár az orosz csapatokat szinte azonnal kizárták, de az EHF csak most szakított főszponzorával, a DELO-val, amely ugyancsak egy orosz vállalat. Könnyen lehet, a kézilabda szövetségnél eddig úgy sakkoztak, hogy a DELO logisztikai magáncégként kevésbé köthető az államhoz. Ellenben a Gazprom kommunikációjából egyértelműen kijön az orosz terjeszkedésre való utalás. Az EHF-nek ez sokkal jobban fáj, mert a büdzséjéből sokkal nagyobb részt tesz ki az orosz szponzoráció, mint az UEFA esetében.   

A Forma-1-nél a Haas csapatát érintette negatívan a háború. 

Igen, elsősorban Nyikita Mazepint, a Haas orosz versenyzőjét. Az Forma-1-ben a csapatok nagyon függenek a szponzoroktól, és a Haas főtámogatója az Uralkali volt. A vegyipari vállalat elnöke Mazepin édesapja, így az amerikai csapatnak nem nagyon volt más lehetősége. Egy kiscsapat, mely elveszti főszponzorát, csődbe is mehet. Egyelőre úgy tűnik, a Haas túléli ezt, de mivel nem a Ferrariról vagy a Mercedesről van szó, hanem a mezőny végéhez tartozó csapatról, számukra nagyon kemény munka lesz pótolni az Uralkalit. Önmagában a Forma-1-et nagy kár nem éri. Az Orosz Nagydíj kiesett, ami jogdíjt az oroszok fizettek volna, az kiesik, de ez csak egy futam a sok közül. Itt még azt is el lehet képzelni, hogy menet közben találnak új helyszínt arra a szeptemberi dátumra. Sőt, ez nem annyira visszafordíthatatlan, mint mondjuk az oroszok labdarúgó vb-n való kizárása. Béke esetén, pár hónap elteltével még akár azt is benne lehet a pakliban, hogy az idei év végén lesz Orosz Nagydíj. 

A legtöbb egyéni sportágnál kitiltották az oroszokat, de például nem hoztak ilyen szankciót a tenisznél, ahol ráadásul pont most fordul elő 2004 óta először az, hogy a világelső nem a Novak Djokovics, Roger Federer, Rafael Nadal, Andy Murray négyes valamelyike, hanem az orosz Danyiil Medvegyev. 

Csapatsportban egy orosz válogatott vagy egy moszkvai, szentpétervári klubcsapat egyértelműen Oroszországot képviseli. Egyéni sportnál ezt eldönteni nehezebb. Persze, odamondjuk Medvegyev mellé, hogy orosz, de ő inkább saját magát képviseli. Ráadásul a teniszező nyíltan ki is állt a háború ellen. Azt gondolom, ebben a döntésben biztosan közrejátszott, hogy Medvegyev pont világelső. Műkorcsolyában, gyorskorcsolyában független versenyzőként indulhatnak az oroszok, akik azokban a sportágakban szintén komoly szerepet is játszanak. Minden sportágnál más és más a helyzet, de az látható, hogy adott területen az oroszok szerepe, gazdasági befolyásoltsága döntő faktor lehet. Ezek után persze jöhetnek az olyan kellemetlen helyzetek, mint a mexikói teniszversenyen, ahol egy ukrán és egy orosz játszott egymás ellen. Labdarúgásban már évek óta nem engedik, hogy a két nemzet csapatai egymás ellen lépjenek pályára. 

Az oroszok kizárása a paralimpiáról igazságos? 

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság a legkonzervatívabb sportszervezetek mind közül. Ha a NOB nem lenne hagyománytisztelő, már rég nem lennének benne az olimpiai programban az olyan sportágak, mint a kajak-kenu, az öttusa, és a birkózás… Az olimpiai eszmének az egyik alapelve, hogy a játékok alatt nincs háború. Putyin a hadműveletekkel tudatosan várta meg a pekingi téli olimpia végét, ugyanis az túlságosan nagy nemzetközi felület lett volna a tiltakozásoknak. A paralimpia viszont már nem érdekelte Putyint. Az igazságosságát illetően lehet vitatkozni, hiszen erre az eseményre négy évig készülnek a sportolók, és konkrétan a paralimpia kezdete előtti utolsó nap jelentették be a döntést, illetve a parasportolók felé mindig nagyobb empátiával viszonyulunk, mint az épekhez. Nem szerencsés helyzet, itt elvi döntés született.  

Érdekes az a kettősség is, hogy egy orosz paralimpikon nem indulhatott el Pekingben, de a csapatsportokban az orosz légiósok még mindig szerepelhetnek. 

Így van, az egyik legjobb jégkorongozó, Alekszandr Ovecskin nemrég döntött rekordot is, miután beérte az észak-amerikai profi jégkorongliga (NHL) góllövőlistájának harmadik helyén Jaromir Jagrt. Igaz, jelenleg nem adhatnak el a nevével mezt Washingtonban, de ott van a jégen. Egy folyamatban vagyunk épp benne, de ha a háború még tovább elhúzódik, könnyen lehet, hogy ez is változni fog, és csapatsportoknál is megtörténik az oroszok kizárása. 

Ez a Ferencváros labdarúgócsapatát és vezetőedzőjét, Sztanyiszlav Csercseszov munkáját is érintheti?

Határozottan el tudom képzelni azt a forgatókönyvet, hogy neki is mennie kell majd. Ugyancsak azt tudom felhozni, mint az imént, hogy két héttel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy most erről kell beszélni, és ki tudja mi lesz ezután… Olyan rapid változások történtek, és történnek óráról órára, hogy ezt nem lehet kizárni. A tendencia ugyanis ezt mutatja, ebbe az irányba haladunk, kérdés, hogy eljutunk-e addig, hogy ez bekövetkezzen, és az orosz klubokon, válogatottakon túl a nem Oroszországban dolgozó szakembereket, játékosokat is kizárják. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy maradva a futballnál és globálisan nézve azt,

A legtöbb edző ugyanis hazájában dolgozik és külföldön játszó, meghatározó orosz játékost nehéz lenne mondani. 

A sportot mindenki szereti, de ha az oroszoknak nem szurkolhatnak, akkor saját népe Putyin ellen fordulhat. A sportban a győzelem az erő jelképe, de az oroszok most nem versenyezhetnek, így nem is nyerhetnek. Ha az ukránok a hazájuk lerombolása miatt képtelenek rajthoz állni, pályára lépni, akkor az oroszok – akik miatt ez történt – se tehessék. Melyik a legreálisabb magyarázat az oroszok elleni fellépésekre a sportvilágban? 

Az egyértelműen látszik, hogy a gazdasági szankciókon túlmutatóan a sport világa állt ki a legegységesebben Oroszország ellen. A 21. században a nemzetközi érintkezés elsőszámú terepe a sport. Nyilvánosan, nagy médiafigyelem közepette, emberek különböző országokból saját hazájukat, csapatukat képviselve egymással küzdenek meg – még egy ilyen terület nincs a sporton kívül. Oroszország számára a sport az egyik legfontosabb kommunikációs és PR felület. Ezért rendeztek Szocsiban 2014-ben téli olimpiát, 2018-ban labdarúgó-világbajnokságot, Forma-1-es futamokat. Az orosz futballklubokat is folyamatosan tőkésítették, a 2000-es években a CSZKA Moszkva és a Zenit Szentpétervár is nyert nemzetközi kupát. A cél ezek hátterében az volt, hogy a sporton keresztül Oroszországot pozitív színben tüntessék fel. Ilyen szempontból is nyugodtan mondhatjuk, a sportvilág oda rúgott az oroszoknak, ahol nekik a legjobban fáj.    

(Címlap: Mikhail Svetlov/Getty)