A járvány utáni új világgazdasági korszak inflációját már a kínálat vezérli, ezért teljesen át kell gondolni az inflációhoz való hozzáállásunkat, figyelmeztet a BlackRock. Az elemzők szerint az új világban a jegybankoknak szinte nem is szabad az inflációval küzdeniük, ami teljes fordulat a korábbi évtizedekhez képest. Akarunk úgy küzdeni a szűkös kínálat okozta inflációval, hogy elpusztítjuk a keresletet is és kétszámjegyű munkanélküliséget okozunk?
Folyik a vita a közgazdászok között a járvány utáni magas infláció okairól és tartósságáról. Egyelőre egyben van konszenzus: akár tetszik, akár nem, a magas infláció itt marad, és a fő bűnös a világjárvány által megtépázott nemzetközi ellátási láncok válsága. Ezt az üzenetet közvetítette a BlackRock, egy New York-i székhelyű amerikai multinacionális befektetés-kezelő vállalat is, amely üzent a központi bankoknak, hogy próbálják az „új piaci rezsim” irányába igazítani a megközelítéseiket.
A BlackRock szakértői úgy vélik, hogy az elmúlt 40 évben az inflációt nagyrészt a kereslet vezérelte. Az e havi jelentésükben azonban már a mellett érvelnek, hogy
Szerintük új és szokatlan piaci rendszerbe kerültünk, amelyet egy olyan makrokörnyezet támaszt alá, ahol az inflációt a kínálati korlátok alakítják. Emiatt a mai inflációs hullám egészen más jelenség, mint amilyennel az 1980-as években Paul Volcker, a Federal Reserve korábbi vezetője küzdött– és
A gazdasági újraindulásban kínálati korlátok két nagy típusa játszik szerepet. Először is, könnyebb visszahozni a keresletet, mint a termelést, amelyet mindig az ellátási lánc leggyengébb láncszeme korlátoz.
A másik fontos korlát a Covid-korlátozások miatti, ágazatok közötti átcsoportosítás: a fogyasztói költekezés a kapcsolat-intenzív szolgáltatásoktól eltolódott az áruk felé, hiszen a szolgáltatások személyes kapcsolatot igényeltek, de a járvány hatására mindenki inkább több termékkel pótolja a meg nem vásárolt szolgáltatásokat: nem kondibérletet vesz, hanem futópadot.
A járvány kezdetét az egész gazdaságot átfogó kínálati sokk uralta: szándékosan leállították a termelési s minden más tevékenységeket, hogy megfékezzék a vírus terjedését. A korlátozások feloldásával és az erőteljes újraindítással nehézkesnek bizonyult a termelést ilyen gyorsan helyreállítani. Ez néhol szűk keresztmetszetek kialakulását, másutt pedig kihasználatlan kapacitást okozott. Az árak a szűk keresztmetszetek hatására emelkednek gyorsabban, így ez az inflációt magasabbra lökte, még akkor is, ha a gazdasági aktivitás nem teljesen állt helyre.
A gazdaságpolitika lehűtheti az inflációt, és megakadályozhatja a gazdaság túlmelegedését, vélik a szakértők. De amikor a kínálati korlátok felelősek a magasabb inflációért egy olyan időszakban, amikor a gazdaság még nem tért vissza a teljes kapacitásra,
A BlackRock egyik érdekes víziója, hogy
A nettó nullára való átállás olyan lesz, mint egy évtizedeken át húzódó újrakezdés, amely új kínálati korlátokat hoz magával, amelyek felpörgetik az inflációt. Az átállás költségei különböző módon tükröződhetnek: szén-dioxid-adók, szabályozások vagy egyszerűen csak a fogyasztók úgy döntenek, hogy többet fizetnek az éghajlati károk elkerülése érdekében.
Szerintük a fogyasztói árak akár 4 százalékkal is emelkedhetnek a 2030-as évek elejére, ha minden többletköltséget a fogyasztókra hárítanak. A zökkenőmentes, egyenletes átmenet minden évben 0,4 százalékponttal növelné az inflációt.
Miközben Kína a szénfelhasználás csökkentésével igyekezett csökkenteni a kibocsátást, a földgáz iránti megnövekedett kereslete drasztikusan megemelte az árakat, ami felpörgette az inflációt a fejlett gazdaságokban és kínálati korlátokat teremtett.
Az energiaköltségek növekedésével jellemzővé válnak az egész gazdaságra kiterjedő ellátási korlátok. A nagy eltolódások az ágazatok között szűk keresztmetszeteket okoznak a kínálatban. Mindkettő növelni fogja az inflációt, mint ahogy az újraindításkor.
Véleményük szerint a fokozatos, rendezett átmenet az az út, amely a legmérsékeltebb inflációt okozza. Azért hozzáteszik: akár csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást, akár nem, a klímaváltozás növeli majd az inflációt. Ugyanis a klímavédelem hiánya a globális hőmérséklet emelkedését, az extrém időjárási események gyakoribb előfordulását, nagyobb gazdasági károkat jelentene.
A BlackRock figyelmeztet arra is, hogy
A kínai lakosság idősödése azt is jelent, hogy Kína többet fogyaszt abból, amit megtermel, ami tovább csökkenti a világ többi részén az árukínálatot. A fejlett piacok valószínűleg magasabb költségekkel fognak szembesülni, és több helyi forrást kell beszervezniük.
A geopolitikai kockázatok az energiapiacok felbomlásával fokozhatják az ellátási korlátokat. Az Oroszország és a NATO közötti feszültség megzavarhatja Európa gázellátását, különösen, ha az Egyesült Államok szankciókat léptet elő az Északi Áramlat 2 vezetékkel kapcsolatban.
Mindez növelni fogja az árakat, és az erőforrások átcsoportosítására kényszeríti ezeket a piacokat. Ez is gyakoribbá teszi a kínálati korlátokat, és emellett geopolitikai kockázatok fenyegetik az energiaellátás zavartalanságát.
Amikor az inflációt a kereslet hajtotta, a stabilizálódó infláció a növekedést is stabilizálta.A kínálati korlátok által alakított világban a monetáris politika viszont már nem stabilizálja az inflációt és a növekedést egyszerre: választania kell majd ezek közül.
A központi bankok vagy elfogadják a magasabb inflációt, vagy meg kell semmisíteniük a keresletet ahhoz, hogy visszafogják az inflációt. Tekintettel a munkanélküliség és az infláció közötti kapcsolatra,
Az infláció stabilizálásához való ragaszkodás a monetáris politika túlzott szigora, a kereslet megsemmisüléséhez és a szükséges ágazati átcsoportosítás lelassulásához vezet. Amennyiben évek keresztül maradnak a kínálati korlátok, a legjobb eredmény eléréséhez további kiigazításokra lehet szükség a központi bankok inflációs célkövetési keretein belül.
BlackRock ezek miatt nem számít ebben a ciklusban magas kamatemelésekre. A központi bankok csupán leveszik a lábukat a gázról, hogy eltávolítsák az ösztönzést – de véleményük szerint, nem kellene tovább menniük az infláció elleni küzdelemben.
A kockázatot abban látják, hogy a jegybankok még óvatosak a kamatok korlátozó szintre való emelésénél. Az elmúlt hetekhez hasonlóan arra számíthatanak, hogy a piacok bizonyos pontokon beárazzák ennek egy részét, alkalmazkodva az új makrokörnyezethez.
"A Fed-nek nehéz választás előtt áll: éljen az inflációval, vagy rombolja le a kereslet általános szintjét, hogy megszabaduljon a kínálati kényszerű inflációtól" - mondta Alex Brazier, a BlackRock Investment Institute helyettes vezetője egy interjúban. "A Fed-nek olyan magasra kellene emelnie a kamatlábakat, hogy az elég nagy recesszióhoz vezetne ahhoz, hogy kétszámjegyű munkanélküliségi rátát eredményezzen."
Ehelyett a BlackRock arra buzdítja a központi bankokat, hogy tanuljanak meg együtt élni a magasabb inflációval, és módosítsák a 2 százalékos inflációs célokat.
Egy nemrég megjelent interjúban még arról beszélt, hogy voltak a tárcánál olyan döntések, amelyekkel nem értett egyet. Kármán András valójában a bankadó miatt veszhetett össze akkori felettesével. A szektorális különadók eltörlése azóta is foglalkoztathatja az immár nyíltan a Tisza Párthoz csapódó közgazdászt.
„Bátor reformokat és strukturális változtatásokat” ígért a gazdaságpolitikában egy Tisza rendezvényen Dálnoki Áron tiszás gazdaságpolitikus, de máskor Tarr Zoltánnal együtt arról beszélt, hogy miért nem fogják nyilvánosságra hozni ezt a programot.
Meg se nézi a nyomorultja videót, amiben ennek ellenkezőjéről beszélek.
Az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője kijelentette, „a gazdaságpolitika sikeréhez elengedhetetlen a pontos adatok ismerete és korrekt kommunikációja”.
A román gazdasági problémák gyökerét egy súlyos, strukturális egyensúlyhiány, a klasszikus „ikerdeficit-válság” adja.
A miniszterelnök megdöbbentőnek és szégyenteljesnek nevezte az Európai Parlament keddi döntését.
Az informátor szerint egyértelmű, hogy Magyar Péter fogja megmondani, ki legyen a kiválasztott.
