A méheket lelövik, ugye?

Nagy az Isten állatkertje, főleg azoké, akik az íróasztal mögül akarják megmondani, mi lenne jó a méhecskéknek. Akadt közülük kettő is a szlovák parlamentben: gondolkoztak, osztottak, szoroztak, majd arra jutottak, hogy a jelenlegi klímaváltozástól terhes időben ahhoz, hogy a méhek boldog és méltóságteljes életet tudjanak élni, a táj méheltartó-képességét is figyelembe véve,

A számolni is képes képviselők sajnos inkább a méhekkel foglalkoztak, pedig törődhettek volna a magas élelmiszerárakkal, a sok importált gyenge minőségű élelmiszerrel - ez esetleg az embereket is érdekelné. Persze fontos az állatok védelme, hiszen nem tárgyak, idegrendszerrel bírnak, éreznek fájdalmat vagy akár örömet is, de ezen tevékenységük során is használhatnák a józan eszükett.

Íróasztal mögül kényelmesebb meghatározni, mennyi méhet tart el egy terület, minthogy azt javasolnák, hogy a mezőgazdaság több méztermelő növényt telepítsen, legyen több biodiverzitást segítő sáv a parcellák között. Ezeken túl még ezernyi megoldás létezik a méhek életkörülményeinek javítására. Nem, helyette leredukálnák a méhcsaládok számát.

Ez egyben azt is jelentené, hogy a szlovákiai 22 ezres méhésztársadalom pár ezerre kellene, hogy redukálódjon. A méhészet természetesen a kisvállalkozók világa, a méhészek 95 százaléka átlagban nem tart többet 18 méhcsaládnál.

Pedig kitűnő a szlovák méz

A jelenlegi méztermés is csak a hazai fogyasztás 60-70 százalékát képes kielégíteni, és ezt az arányt csökkentenék most 17-20 százalékra. Ezzel jó, ha negyed kiló méz jutna fejenként évente.

Pedig a szlovákiai méznek is kitűnő a minősége, mint szinte mindenhol a Kárpát-medencében. Annyira jó, hogy a hazai mézet szívesen használják a gyengébb minőségű importált mézek javítására. Nem baj, majd megtanuljuk, hogy a gyengébb mézben is van cukor, meg miegymás.  

Mindenesetre messze jutottunk a kormányprogramtól, amelyből az új környezetvédelmi miniszter büszkén idézte, hogy szeretné, ha a méheket védett állattá nyilvánítanák. Nos, nem így képzeltük el.

Semmi józansággal nem bír a méhcsaládok számának csökkentése a hektáronkénti 0,2-re.

Sőt, az okos gazda még fizet is értük. Az, hogy a javaslatba belefoglalnák a méhcsaládok vándoroltatásának tiltását, a méhnemesítés és a méhkirálynő művi megtermékenyítés tiltása mellett, már csak hab a tortán. Innentől fogva tehát nem csak a pár tízezer méhész megélhetését kockáztatják, hanem a gazdák túlélését és végső soron a lakosság élelmiszerellátását is.

Ráadásul, tudni érdemes, hogy a méhészet Szlovákiában annak ellenére fejlődik, hogy a szlovák agrártárca igencsak szűken méri számukra a támogatásokat, pedig lenne lehetőség az intenzívebb támogatásoknak az európai forrásokból. Hát igen, vannak olyan országok, ahol a méhészetre a kulturális örökség részeként tekintenek, amely segít a turizmus fejlesztésében vagy a vidéki foglalkoztatás fenntartásában.

A méhészet fejlődését segíti az is, hogy már a szlovákiai vásárló is felfedezte a honi méz minőségi és élelmiszerbiztonsági kiválóságát, annyira, hogy ezért áldozni is hajlandó. A fővárosban, a gazdag Pozsonyban akár 15 eurót is adnak egy kilogramm mézért, a szegényebb keleten viszont csak 5-6 eurót. Persze mostanában, mint mindennek, a méznek is elindult az ára felfelé.