Igencsak mellre szívták a németek az EU Bizottság legújabb nyilatkozatát, miszerint az atom- és földgázerőművekbe történő beruházásokat bizonyos feltételek mellett klímabarátnak kell tekinteni. Nem csoda, a legújabb lelkesedésükbe (zöldségükbe) gázoltak bele, amiért, mint mindenért, a németek elhivatottan próbálnak küzdeni. Természetesen nem azon gondolkodnak, hogy esetleg nem egy bizonytalan kimenetelű „blitzkrieggel” kellene elérni az áttörést a megújulók frontján, inkább arra döbbennek rá, hogy Európában senkinek nincs akkora befolyásuk, mint Emmanuel Macronnak.
Nem sokkal az év vége előtt a Bizottság az atomenergiát „fenntartható” energia kategóriába sorolta – ezzel teljesítve egy fontos francia kívánságot. Persze a németek felé is nyújtottak egy gesztust: Brüsszel zöld címkét adott a földgáznak is, legalábbis átmenetileg.
A Bizottság 2021. december 31-e óta elérhető tervezete az atomenergiát 20 évre, a földgázt pedig 10 évre javasolja átmeneti technológiaként.
Mit jelent az EU taxonómia?
A taxonómia egy uniós szabályrendszer, amely meghatározza, hogy a vállalatok működése ökológiainak tekinthető-e. Ennek az a célja, hogy segítse a befektetőket, például a bankokat és a biztosítótársaságokat, hogy felismerjék, mely befektetések igazán fenntarthatóak az EU 2050-ig kitűzött éghajlat-semlegesség felé vezető útján. Ilyen módon irányítanák a pénzügyi áramlásokat a zöld technológiák felé. A taxonómia az Európai Unión belüli Green Deal egyik legfontosabb építőköve.
A Brüsszeli Bizottság azonban csak egy alkut kötött, amelyet a párizsi és berlini tárgyalópartnerek már előre jeleztek. Franciaország zavartalanul akar milliárdokat önteni az új nukleáris technológiába – és szemet huny, az Északi Áramlat 2 felett, ami a németek régi szerelmének megnyilvánulása az orosz gáz irányában. Így most mindenki legalább a saját útját járhatja – mondják Brüsszelben.
Franciaország azt szeretné, ha az atomenergiát zöld kategóriába sorolnák. Hagyományosan támaszkodik az atomenergiára, sőt annak új generációit is bevezetné. Emmanuel Macron elnöknek tehát érdeke az atomenergiába irányuló magánbefektetések elősegítése. Az atomenergia függetlenné teszi az EU-t a fosszilis tüzelőanyag-szállítóktól, és klímabarát is, így hangzik a párizsi érv.
Németország zölddé akarja nyilvánítani a földgázt, mert az utolsó atomerőművek leállításával, illetve a szén kivezetésével (amit legkésőbb 2038-ig terveznek) keletkezett hiányt aligha tudja az ország pótolni a megújuló energiákkal. Több tanulmány szerint a hiányt csak úgy lehet behozni, ha 2030-ig 15-40 gigawatt összteljesítményű gáztüzelésű erőműveket állítanak be. Ez a méretüktől függően akár 140 erőmű is lehet, amelyek mindegyikének építési ideje cca. hat év. Ezenkívül, jóváhagyása előtt áll az Északi Áramlat 2 vezeték.
A német rossz nyelvek szerint viszont van még egy szempont, amiről egyetlen uniós tisztviselő sem beszél a nyilvánosság előtt.
A jobboldali populisták győzelme a francia választásokon az egész Európai Uniót példátlan válságba sodorná. Ezért rohan egész Brüsszel őt kiszolgálni, hogy Macron jól mutasson: „Úgymond, van most néhány szabad kívánsága” – mondják a Bizottság vezetői körei.
(Persze ez a német valóságmagyarázat egyike, hiszen, mint tudjuk, Brüsszel soha nem avatkozna be ilyen nyilvánvaló módon egyetlenegy tagországa választásába se. De Macron sikerére még találhatunk további pár sértett német indoklást is.)
Tehát ott van, az is, hogy Macron újraválasztása esetén megszilárdítaná új történelmi pozícióját, amely az angolok kilépése után alakult ki. Jelenleg ő az egyetlen atomfegyverrel rendelkező uniós állam feje.
És ott van az is, hogy tavaly Macron új stratégiai szövetségeket kötött Olaszországgal és Görögországgal, amit a német közvélemény nagyrészt figyelmen kívül hagyott. Ez szól a szorosabb katonai együttműködésről, de az európai pénzügyi politikáról is. Párizs ezzel délre tolja az EU hatalmi központját, Berlin pedig marginalizálódik.
(Pedig az új német kormány programjában felelősséget érez az egységes Európa irányába. Igaz több tagország jelezte, hogy történelmi tapasztalatokból kiindulva, nem szívesen aggatna ily nehéz terhet a németek vállára.)
Annyi bizonyos, hogy Róma és Athén is Franciaországot támogatja az atomvitában; ráadásul ott van még az egész Kelet-Európa. Matematikai esélye sem lenne Németországnak, hogy visszamenőlegesen hatályon kívül helyezze az EU Bizottság nukleáris kérdésről szóló, úgynevezett delegált jogi aktusát. Húsz, az EU lakosságának legalább 65 százalékát képviselő állam beleegyezésére volna szüksége.
A CO₂-vita miatt Macron amúgy is érzi a hátszelet. Franciaországban a lakosság nagy többsége az atomenergia mellett van, de más országokban is egyre többen tartják a reaktorokat a kisebbik rossznak, a gázhoz, vagy a széntüzelésű erőművekhez képest. Finnországi klímaaktivisták is a szén-dioxid-kibocsátást tekintik „nagyobb veszélynek”, mint a nukleáris hulladékot. Az új Olkiluoto 3 reaktorral a finn kormány, Sanna Marin szociáldemokrata miniszterelnök vezetésével idén 40 százalékra növelné az atomenergia arányát az áramellátásban.
Aztán meg,
Sokan jobban bíznak benne, mint bárki másban, sőt, olyannak, akinek még elképzelései is vannak a 440 milliós EU-európaiak jövőjéről.
No meg, 2022. január 1-je óta Franciaország tölti be az EU Tanácsának félévente változó soros elnöki tisztét.
Maguk a németek is úgy látják, hogy ebben a szakaszban az új német kancellárnak, Olaf Scholznak nemigen lesz más választása, mint Macron oldalára állni, legalább is kifele ezt játszani, és a ténybeli különbségeket minimálisnak mutatni.
A francia diplomáciának meg van a gyakorlata az ilyen ügyekben. Macron személyesen adott ízelítőt, amikor december 10-én üdvözölte „kedves Olafot” az Elysee-palotában, mielőtt a sajtó előtt kinyilatkozta:
Utólag kiderült, mi is a nézetek konvergenciája. Macron maradt a nukleáris pályán, Scholz pedig ragaszkodott az ellentmondásos német földgázpolitika folytatásához. Egyedüli konvergencia az volt, hogy megengedték egymásnak, hogy mindenki tegye azt, amit akar.
Mindenesetre az ügy a CSU európai képviselőjének, Markus Ferbernek is botot adott a kezébe, hogy üssön egyet Olaf Scholz kancelláron. Egyenesen a német kancellár vereségének tekinti Emmanuel Macron francia elnökkel szemben.
Ahogy mondta:
(Címlapkép: Bundesregierung.de)
Nem jó hír hazánknak sem, hogy gyülekeznek a felhők a német gazdaság felett, hiszen ezer szállal kötődünk hozzájuk. A múlt héten átfutottuk a Spiegel gazdasági rovatát, és nem igazán találtunk pozitív hangulatú írást. Már maguk a németek sem igazán tudják, miképp lehetne ebből a helyzetből kikecmeregni.
A Bizottság elnökének nagyobb lesz a hatalma, mint valaha.
A németek, franciák, lengyelek, valamint a baltiak kaptak kiemelkedő feladatokat és befolyást az új Bizottságban.
Vlagyimir Putyinék azt remélik, nem Volodimir Zelenszkij tervének másolatát kapják kézhez.
Egyre szigorúbb intézkedésekről hallani a migrációval kapcsolatban a hosszú kések éjszakái után.
Jelentős változás történt Németországban.
Erre a szándékos vagy véletlen anomáliára Orbán Balázs hívta fel a figyelmet.
Kína problémái is Németországnak fognak fájni.
