A miniszter szerint a vállalkozások az elmúlt évtizedekben alacsonyan tarthatták a bérszintet, mert volt bőven alulképzett bevándorló, akik elvégezték a kétkezi munkát. Csakhogy emiatt a cégek nem fektettek tőkét a termelékenység növelésébe. És persze ahelyett, hogy a belföldi munkavállalókat fizették volna meg tisztességesen, inkább külföldiekkel dolgoztattak. A gazdasági mechanizmus, miszerint a tömeges migráció hatására a cégek az olcsó munkaerőre kezdenek építeni, elfeledkezve a hatékonyságot javító beruházásokról, korábban is jól ismert volt, a Makronómon is többször szóba került.
Inkább hozzanak, mint vigyenek
Bár a hazai ellenzék szélsőségből szélsőségbe esik – lásd a 2015-ös migránshullám támogatását, majd Márki-Zay migránsszámlálós kampányát –, Új-Zéland igyekszik megtalálni az arany középutat. Igenis eredményes lehet ugyanis az, hogy egy ország vagy a tényleg elengedhetetlenül szükséges szakembereket hívja be vendégmunkásként átmeneti időszakra, ráadásul hasonló kultúrkörből. Vagy az, hogy egy ország még náluk is gazdagabb embereket vonzzon az országba, hiszen velük tőke, befektetés, cégek, nemzetközi tapasztalatok és remélhetőleg magasabb hozzáadott értékű munkahelyek érkeznek.