A globalizáció célja mindig is az egész világ integrálása volt, a társadalmak, a gazdaságok és a pénzügyi rendszerek összekapcsolódtak és óriási haszon származott ebből, hiszen emberek százmilliói emelkedtek ki a szegénységből, árulta el Abishur Prakash geopolitikai és technológiai szakértő a The Economic Times nevű portálnak.
A kanadai kutató ötödik könyve kapcsán adott interjúban azt is hozzáteszi, hogy a folyamat kibontakozásával számos probléma felmerült:
először is, az országok úgy érzékelték, hogy elvesztették szuverenitásukat,
másodszor, rádöbbentek arra is, hogy képtelenek gazdaságilag versenyezni,
harmadszor, pedig úgy érezték, hogy elvesztették identitásukat és kultúrájukat, mert a világ egyre integráltabbá válik.
Prakash szerint, évek óta az volt a status quo, hogy aki nem szereti a javarészt Nyugat által hajtott globalizációt, akkor elszigetelődik. De aztán jött a technológia – például az AI és a felhő. Ezzel a kormányok előtt új lehetőségek merültek fel. Miért használják valaki más ökoszisztémáit, valutáját, szoftverét és platformjait? A technológia most lehetővé teszi a nemzetek számára, hogy szinte kilépjenek a globalizációból. e problémák megoldására szolgálhat a technológia.
„Az adat az új olaj”, hangsúlyozzák egyre gyakrabban, amire már régebben is rámutattunk a Makronómon. Ahogyan
kiemeltük immár nemcsak a kézzelfogható létesítmények (kikötők, repülőterek, gyárak stb.) számítanak kritikus infrastruktúrának, hanem az adatok is. Ezért is az államok világszerte erősen védik ezeket, főleg az úgynevezett liberális piacgazdaságok (USA, Ausztrália) amelyek tulajdonképpen a minimális állami beavatkozásért híresek.