2001-ben – közvetlenül azelőtt, hogy az euró bankjegyként és érmeként hivatalosan is bevezették – a dollár részesedése még 71,5% volt. Azóta ez 12,3 százalékponttal csökkent
– írta a Wolfstreet.com az egyik összeállításában
1977-ben, amikor tombolt az infláció az Egyesült Államokban, a dollár részesedése 85% volt. Amikor úgy tűnt, hogy a Fed nem tesz semmit az infláció ellen, amely azzal fenyegetett, hogy kicsúszik az irányítása alól, a külföldi központi bankok elkezdték kiüríteni az amerikai dollásban denominált eszközöket, és a dollár részesedése összeomlott.
A dollár részesedésének zuhanása 1991-ben érte el mélypontját, miután az 1980-as évek elején bevezetett inflációt leszorító lépések az infláció mérséklődését eredményezte. Ahogy nőtt a bizalom abban, hogy a Fed többé-kevésbé kordában fogja tartani az inflációt, a dollár részesedése 25 százalékponttal emelkedett egészen 2000-ig, amikor megérkezett az euró.
Az azóta eltelt húsz év alatt, a többi központi bank fokozatosan diverzifikálták a tartalékaikat.